-
#311
Az olasz sztár jött, látott, majd végül elment
Debrecenben tegnap még mindenki arról beszélt, Giuseppe Signori Magyarországra csábítása jó ötlet volt, aztán a focirajongók már azon szomorkodtak, hogy a 27-szeres olasz válogatott mégsem a Lokit választotta. A sztárjátékos az őszi szezon végéig maradt volna a DVSC-nél, de kikötötte, ha külföldre hívják, akkor azonnal mehet. A debreceniek ezt nem fogadták el, Giuseppe Signori hazautazott, de néhány nap gondolkodási időt kért és kapott - a visszatérésére azonban kicsi az esély...
Nagy volt a nyüzsgés vasárnap délelőtt tíz óra körül az Oláh Gábor utcai stadion mellett található atlétikai centrumban. A füves dobópálya mellett tévékamerák, újságírók és szurkolók (összejöttek vagy félszázan) várták a főszereplőt, Giuseppe Signorit.
Az olasz bajnokság háromszoros gólkirálya Jámbor László technikai igazgató, Supka Attila vezetőedző és Herczeg András edző tásaságában a DVSC gyakorlómezében készülődött az előre beharangozott fizikai felmérésre, amelyet a korábban a holland Ajaxnál is dolgozó Jámbor László vezényelt.
A 37 éves olasz futballista végül a hosszú kihagyás ellenére a hetedik fokozatig jutott (ez elfogadható teljesítmény, amint arról a "Sprintelhetett kifulladásig" című keretesben is olvashatnak). Az olasz játékos aztán az öltözőbe vonulása előtt kiosztott jó néhány aláírást, és mosolyogva állt oda a közös fotókhoz is, majd a Nagyerdei Hotel halljában - az ügyeit intéző Luca Delli Innocenti közbenjárására - válaszolt a kérdéseinkre, még mielőtt úgy döntött, hogy a Loki-szerződés aláírása helyett hazautazik.
Végig ódzkodott attól, hogy a DVSC-ről beszéljen. Miért?
- Úgy gondoltam, addig nincs miről beszélni, amíg nem válik biztossá, hogy valóban a Debrecen játékosa leszek-e - mondta Giuseppe Signori. - Olaszországban az a szokás, hogy a játékosok csupán a szerződés megkötése után beszélnek új együttesükről.
- Csaknem fél éve "csupán" erőnléti trénerrel készül. Nem hiányzik a meccsterhelés, azaz nem lett volna jó Debrecenben futballozni?
- Nos, nem jött össze ez a szerződés… Az egyéni edzőm segítségével amúgy eddig is mindennap különböző feladatokat végeztem el, hamar utolérném korábbi önmagam, de tény, hogy az, aki mondjuk végigjátszotta az elmúlt fél évet, jobb erőállapotban van, mint én.
- Legutóbb a görög Irakliszban játszott. Miért hagyta ott az együttest?
- Amikor Görögországba szerződtem, akkor minden szép és jó volt, a bajnokság kezdetén a játék is jól ment, gólokat rúgtam. Idővel a klub kasszájából elfogyott a pénz, és mivel nem szeretem, ha valaki nem tartja be azt, amit ígért, jobbnak láttam, ha nem maradok tovább. Erre van egy példám is: az egész eset arra hasonlít, mint amikor egy klub vezetője Ferrarit vásárol, csak éppen a benzinre nincs pénze.
- Miért ment el Olaszországból akkor, amikor hazájában a legjobb futballisták közé tartozott?
- Legutóbbi csapatomnál, a Bolognánál több mint hat évet játszottam, és úgy éreztem, éppen itt az ideje a váltásnak. Új impulzusokra volt, és van is szükségem, így a légióskodás jó kihívás.
- Melyik volt a legjobb olasz együttes, amelyikben játszott?
- Az a Lazio, amelyikkel az 1994-95-ös évadban a Juventus mögött másodikok lettünk. Komolyan mondom, abban a csapatban nem lehetett rosszul játszani. Pályafutásom legszebb évei voltak azok.
- Ettől a karriervonaltól meglehetősen távol van Debrecen. Hogyan került Magyarországra?
- Profi játékos vagyok. Pénteken reggel a menedzserem azzal hívott fel, hogy a Debrecen érdeklődik, pakoljak, szombaton irány a repülőtér, és Magyarország.
- No, de tudott-e egyáltalán valamit a debreceni csapatról?
- Bevallom, nem sokat. Annyit mindjárt elmondtak nekem, hogy a magyar bajnokcsapatról van szó, és könnyen lehet, hogy a Bajnokok Ligája főtáblájára is eljut az együttes. Leültem az internet elé, és még jó néhány részletet kiderítettem a Debrecenről.
- A virtuális tapasztalatok után milyenek voltak a gyakorlatiak?
- Minden nagyon szép volt… Azonban a csapatról, ne haragudjanak, most már inkább nem mondanék semmit.
- Megnéztük volna, amikor megpillantotta a magyar bajnokcsapat stadionját…
- Ó, nem volt semmi probléma a stadionnal, barátságos, hangulatos aréna. Számomra amúgy is csupán az a fontos, a pályán hogyan érzem magam, a csapattársakkal mennyire értjük meg egymást, a fű pedig itt is ugyanolyan zöld, mint Olaszországban.