-
Nadi #2536 Szívtiprók és a többiek
Égerházi Péter | 2006. február 09., 13:32
Vasárnap a Főnix Csarnokbeli távolmaradásukkal tüntettek, szombatra pedig már véradást szerveznek a női kézilabda mérkőzés előtt. Közben Kósa Lajos polgármester bejelenti, az önkormányzat talált nekik egy alkalmas helyet a működésre. A Loki Szurkolók Egyesülete tényező lett a város életében.
A labdarúgásért rajongók legvérmesebbjeinek élete idővel olyan mértékben összefonódik a kedvenc csapatukéval, hogy a mérkőzésre járás, a meccsekre készülés kerül az első helyre a programok sorában. Nyugodtan nevezhetjük szenvedélybetegségnek, amibe egyre jobban belesodródik az ember, s egyszeriben azon kapja magát, hogy már nem tud meglenni a meccsek nélkül. Ez csak fokozódik, amikor sorstársakra találva még erősebbnek, hűségesebbnek érezheti magát. Az első idegenbeli túra élménye, pláne, ha a csapat is jó eredményt ér el, újabb lökést ad a szurkolóvá váláshoz. Azt ugyanis már itt le kell szögezni, hogy a lelátóra felülő néző még nem szurkoló. Ahhoz a belépő megváltásán, a kétórás játékélvezeten, néhány bekiabáláson és elragadtatott tapsoláson kívül több kell. Úgy biztatni a csapatot, amitől az vesztett helyzetben is képes talpra állni, az utolsó pillanatig nem adja fel a küzdelmet. Ezt viszont csak szervezetten lehet elérni, össze kell hangolni a biztatást, együtt kell skandálni a rigmusokat, énekelni a nótákat. Így állnak össze mérkőzésről, mérkőzésre fejlődve a szurkolói csoportok. Egy idő után azonban nem elég, hogy a drukkerek csak a meccseken találkoznak, az utazások szervezése, a következő mérkőzésre készülés a hétköznapokon is összehozza őket, a baráti kötelékekről nem is beszélve. Így kezdi kitölteni a foci a mindennapjaikat.
Debrecenben a szervezett szurkolás gyökeréhez a hatvanas évek végéig kell visszanyúlni, a Vágóhíd utcai stadionban akkor kezdett összeállni a B-közép, amely azóta számtalan elismerést vívott ki magának itthon és külföldön egyaránt. Akkoriban a többszáz drukker még nem tagozódott csoportokra, melyek saját névvel is megkülönböztetik magukat, mint később a kilencvenes évektől. Dél-amerikai, illetve onnan átvett nyugat-európai módit utánozva akkor jelentkezett a Red Front, amit fővárosban tanuló debreceni diákok hoztak létre a kispesti Ultra Red Boys, illetve az újpesti Ultra Viola Bulldogs mintájára. Az első debreceni csoport a Red Territory szervezettségében és szurkolói tevékenységében sem emlékeztetett a példaként említett két fővárosi alakulatra, melyek nevükben is hordozták az egyre jobban elterjedő szurkolói magatartást. Az eredetileg szélsőségességet magában hordozó „ultraság” a stadionokban elsősorban az új látványelemek megjelenésében mutatkozott meg. A lelátók „B-közepei” előtt a kerítésre aggatott drapériák különböztették meg a csoportokat, melyek a találkozók előtt már nem csak az ellenfél szurkolóinak hergelésével múlatták az időt, hanem élőképekkel üzentek nekik vagy saját csapatuknak. Elmaradhatatlan kellék lett a petárda, görögtűz, köd- és hanggránát, lassanként koreografált lett a szurkolás is.
A DVSC mérkőzései ma már elképzelhetetlenek a Szívtiprók jelenléte nélkül. Az 1994-ben létrejött csoport eleinte a DEKO kosárlabdacsapatának mérkőzésein tűnt fel, de hamar átpártolt az Oláh Gábor utcai stadionba. Saca, Komcsi, Big és Pethe már az új szurkolói generáció képviselői, akik egy kisebb társaságot maguk köré gyűjtve fokozatosan átvették a B-közép irányítását. A Szívtiprók pár év alatt országosan is elismert ultracsoport lett, amit látványos élőképeivel, egyre szervezettebb szurkolásával és rendszeres idegenbeli jelenlétével vívott ki magának. A többi tábor értékelte, hogy a zömmel diákokból álló debreceni fiatalok magyar nevet választottak. Később ezt megtoldották, így lett belőlük Szívtiprók Ultras Debrecen, azaz SZ.U.D. A megalakulásuk óta eltelt több mint egy évtized alatt az összes jelentősebb hazai stadionban és jónéhány külföldi arénában is letették már névjegyüket. Az általuk összefogott, és irányított DVSC drukkerek produkcióját Brugge-ben és Manchesterben is megsüvegelték.
A 30-40 tagú társaságot az is összefogta, hogy kezdettől volt helyük, ahol együtt tervezhették és szervezhették a szurkolást. Előbb a Loki Club Söröző, majd annak megszűnte után a Kövér Egér lett a törzshelyük. Mintahogyan a csoportokat összefogó Loki Szurkolók Egyesületéé is. Az LOSZ 1999-ben jött létre, amikor a klub a korábbi vezetősége miatt éppen válságban volt, s a drukkerek érezték, hogy összefogásra van szükség. Attól kezdve közösen szervezték az idegenbeli utazásokat, és erősebb lett az érdekképviseletük minden irányban. Jó megoldást jelentett ez a klub vezetőinek is, hiszen így a máshol legnehezebben kezelhető szurkolói réteg fékentartásának gondja lekerült a vállukról. Hazai viszonylatban páratlanul jó kapcsolatot alakított ki az egyesület a rendfenntartókkal és a klubban résztulajdonnal rendelkező önkormányzattal is. Ennek köszönhetően már csak megfakult rossz emlék az egykori székrongálás vagy a rendezőkkel vívott csetepaté. Értékelik ezt a város futballbarát vezetői is, akik éppen a napokban intézkedtek arról, hogy az LOSZ immár önálló helyiségben intézhesse ügyeit.
A szurkolók a Kövér Egérből rövidesen átköltöznek a Monti ezredes utcai volt SZDSZ székház alatti pincébe. Az egyesület elnöke, Pelles Tibor szerint erre már nagy szükségük volt, a Péterfia utcai kávézóban semmilyen tömegeket megmozgató rendezvényt nem tudtak megtartani a hely szűke miatt. A több mint ötszáz négyzetméter alapterületű pincében viszont rendezhetnek szurkolói ankétokat, megnézhetik a régebbi emlékezetes mérkőzések felvételeit, és egy kondi-termet is kialakítanak. Az egyesület jelenleg kétszáz tagot számlál, s egyelőre a létszám limitált, mert a klub ennyi kedvezményes bérletet biztosít az LOSZ-nak. Ezért a tagság havi díjat fizet, amiért cserébe a DVSC női-, és egy új megállapodás szerint a DKSE férfi kézilabda mérkőzéseit is látogathatják. A felújításra váró pincehelység lehetőséget teremt majd arra is, hogy az egyesület tagjain kívül más Loki szimpatizánsokat fogadjon, hiszen klubszerűen fog működni. Egy büfét is üzemeltetnek majd benne, ahol csak sört és üdítőt lehet kapni. Később esetleg bővítik a tagságot is, de annak feltételei még tisztázásra várnak.
A rendszeresen felkereshető klub még jobban összekovácsolhatja a szurkolókat, akik az egyesület alelnöke, a SZ.U.D. alapítótagja, Pethe Tamás szerint így legalább nem drogoznak, nem az utcán lógnak, és közülük többen a testüket is edzik majd. A debreceni drukkerek meg akarják mutatni, hogy téves az a nézet, miszerint az ultrák és a B-középben felsorakozott szurkolók miatt nem járnak az emberek a meccsekre. Az LOSZ már markáns véleményt is meg mer fogalmazni, ilyen volt a Szívtiprók kezdeményezte bojkott a Főnix Csarnokbeli teremtornával szemben. Távolmaradásukkal fejezték ki nemtetszésüket a magyar labdarúgásban tapasztalható fejetlenséggel kapcsolatban. Tervüket a játékosokkal is megosztották, akiknek többsége megértéssel fogadta elhatározásukat. Ám, ugyancsak SZ.U.D., illetve az egyesület kezdeményezett gyűjtést az erdélyi árvízkárosultak javára, legújabban pedig véradást szerveznek a szombati EHF kézilabda mérkőzést megelőzően. Vannak még távolabbi terveik is, de azokról majd időben értesítik a közvéleményt.
A Loki Szurkolók Egyesülete ma már tényező a város sportéletében. Ezt bizonyítja, hogy Pethe Tamást egy éve beválasztották a városi sportbizottságba. Az LOSZ-t azonban Debrecenen kívül is jegyzik: tavaly év végén a MÁV-tól kiemelt partneri minősítést kapott. Hogy miért? Ugyan melyik civilszervezet biztosít évente több ezer utazót a vasútnak? A debreceni drukkereket szállító különvonatok rendszeresen megtelnek.
www.deol.hu