-
Nadi #2391 Nincs mit szépíteni, a DVSC-AVE Ásványvíz vezetői, játékosai a Sahtar Donyeck elleni debreceni visszavágón a szurkolók céltáblájává váltak.
Miután sokak szerint a csapat a bajnokságban sem az elvárásoknak megfelelően szerepel, egyre több az elégetlenkedő hang a lelátón. A kialakult helyzetről Szima Gábort, a bajnokcsapatot elnökét kérdezte a Napló.
- A klubvezetés hogyan értékeli a Loki idei nemzetközi kupaszereplését?
- Nemzetközi viszonylatban az olyan kis költségvetésű csapatoknak, mint a DVSC, csak akkor van esélyük eredményesen szerepelni az európai kupaporondon, ha szerencséjük van a sorsoláskor és a sorsdöntő szituációkban a mérkőzéseken, ráadásul valamennyi játékos tudása százszázalékát. Az a produkció, ami elég lehet a honi bajnokságban, az általában kevésnek bizonyul a nemzetközi porondon.
- Mégis, mi a véleménye a három kupapárharcon nyújtott teljesítményről?
- Vegyes benyomásaim vannak. Megítélésem szerint a Hajduk Split és a Manchester United ellen úgy koncentráltunk, ahogy kell, viszont a Sahtyor Donyeck ellen, főleg a kinti találkozón, messze elmaradtunk ettől a teljesítménytől. Azzal a játékkal, amit a Bajnokok Ligája-selejtezőin nyújtottunk, teljes mértékben elégedett vagyok. A Donyeck ellen más a helyzet. Be kell látnunk, hogy a Sahtyor egy egészen más kategóriát képvisel, mint a DVSC, de ettől függetlenül jobban helyt kellett volna állnunk, főleg koncentrálásban.
- A közönség úgy véli, hogy az átigazolási procedúrából vesztesen került ki a csapat, tehát az érkezők játéktudásban elmaradnak a három távozótól.
- Erre majd az idő fog választ adni. Úgy gondolom, a három távozóval sem lett volna esélyünk az ukrán bajnok ellen, melynek a költségvetése pontosan negyvenszerese a DVSC költésgvetésének. Ők például megtehetik, hogy 8-10 vagy éppen 14 millió euróért vásárolnak egy játékost. Hogy érzékeltessem az összeg nagyságát, a 14 millió euró a DVSC hétéves költségvetése.
- Mit gondol, mitől elégedetlenek a szurkolók?
- A játékosok távozása után elmondtuk az országos és a helyi médiában is, hogy miért igazoltak el. Akkor úgy tűnt, hogy a szurkolók elfogadták ezt a döntést, és a következő hetekben a hazai pályán lejátszott mérkőzéseken nem tapasztaltuk nyomát elégedetlenkedésnek. A szeptember 15-én lejátszott, Donyeck elleni első mérkőzés után a média egy része úgy állította be a klub helyzetét, hogy vége a Lokinak, már nem bajnokesélyes, sőt, a kiesés ellen fog küzdeni, és mindennek az oka a három játékos távozása. Két hét múlva játszottuk a visszavágót, és addig az emberek véleménye teljesen megváltozott a játékoseladásokkal kapcsolatban. Hozzá kell tennem, hogy ezen a mérkőzésen a rendkívül erős Donyeck ellen rendkívül gyenge teljesítmény nyújtottunk, és elég volt egy szikra a stadionban, hogy az elkeseredett szurkolók tüntessenek a csapat teljesítménye és a vezetők ellen. Senkit nem érdekelt, hogy minimum négy meghatározó játékosunk nem állhatott a szakmai stáb rendelkezésére. Sándor, Dombi, Brnovics, Habi és Vukmir sérülés miatt nem játszhatott.
- Túlzottak lennének az elvárások?
- Az elmúlt három év legsikeresebb bajnoki rajtán vagyunk túl. A tavalyi bajnokságban úgyanígy 12 pontunk volt, és végül mi értünk be az első helyre. Az azt megelőző esztendőben az első hat mérkőzésből mindössze hét pontot szereztünk, és mindenki emlékszik rá, hogy a bajnokság végén egyetlen ponttal szereztünk kevesebbet, mint az akkori bajnok. Ráadásul a magyar csapatok nincsenek hozzászokva a két fronton való helytálláshoz. Összességében úgy gondolom, mivel a Fehérvár kivételével túl vagyunk már a bajnokság élcsapatain, az új játékosok egyre jobban beilleszkednek, a következő időszakban csak jobban szerepelhetünk.
- Miként élte meg a Donyeck elleni hazai mérkőzésen a történteket?
- Természetesen nem élhettük meg pozitív élményként, érthetetlen módon a játékosokat akkor gúnyolta ki a szurkolók egy része, amikor a csapat bajban volt, és a legnagyobb szükség lett volna a segítségükre. Ekkor, nemhogy nem álltak mellénk, még ártottak is a Lokinak! Az fájt a legjobban, hogy az elmúlt években letettünk megannyi sikert az asztalra, s ez mégsem jelentett erkölcsi tőkét a részünkre. Véleményem szerint a szurkolóknak el kell dönteniük, melyik értékrendet követik, az ultrák egyes vezetőiét, vagy azt a klub által mutatott irányvonalat, amelyet a magyar klubvezetők és az országos sajtó egyaránt példaértékűnek tart. Úgy gondolom, egy klubnál mindenkinek megvan a feladata, a vezetőknek irányítaniuk kell, a játékosoknak a legjobb tudásuk szerint teljesíteni, a szurkolónak pedig szurkolni, leginkább akkor, amikor a csapat bajban van. Vegyünk példát a Liverpool drukkereiről: amikor a Chelsea vendégként 4-1-re vezetett, a hazaiak felállva elénekelték a csapat himnuszát és őszintén megtapsolták a játékosaikat. Majd ha nálunk is ilyen lesz a szurkolói kultúra, akkor tűzhetünk ki komoly célokat magunk elé. Persze a szurkolói kultúra változása mellett, ahhoz, hogy felzárkózzunk az európai középmezőnyhöz, egy nagyobb költségvetéssel kellene gazdálkodnunk. Az európai bajnokcsapatok közül a DVSC költségvetése a legkisebb. Lehet, hogy meglepőt mondok, de még az albán bajnok is több pénzből gazdálkodik, mint mi. A lehetőségeinkhez képest, úgy gondolom, a maximumot hoztuk ki az elmúlt években ebből a klubból.
- Valóban eladja a Lokit, mint ahogyan azt a városban beszélik? Arról is értekeznek a jól értesültek, hogy beszáll a Ferencvárosba.
- Őszintén mondom, sem Várszegivel, sem Csányival, sem Demjánnal, sem senki mással nem tárgyaltam a klub eladásáról. Egyébként is Magyarországon komoly összegért futballklub még nem cserélt gazdát. A tulajdonosváltások általában úgy zajlanak, hogy egy csapat eladósodik, jön az új tulajdonos, átvállalja az adósságokat, amiből első lépésben valamennyit kifizet, a többire ígéretet tesz, és megy minden tovább. A Debrecen nem ilyen klub, stabil anyagi lábakon áll, nincsenek adósságaink, több százmillió forint készpénzzel rendelkezünk, és egyébb vagyoni értékeket is fel tudunk mutatni. Nem hiszem, hogy lenne olyan befektető, aki ennek a klubnak a valódi értékét hajlandó lenne megfizetni. Ha eladási szándékaim lennének, a részvénytársaságunk alapszabálya szerint a tulajdonostársaknak kellene felajánlani a vásárlás lehetőségét. A Ferencvárossal kapcsolatban csak idézni tudok a DVSC bajnoksága kapcsán megjelent könyvből. A szerző megkérdezte, hogy a világon van-e olyan klubtulajdonos, akivel cserélnék. A következő választ adtam: Egyetlene egy klubtulajdonossal sem cserélnék, sehol máshol egyetlen városban sem vállalnám fel egyetlen klub vezetését sem. A DVSC nekem szívügyem, és még elméletben sem tartom elképzelhetőnek, hogy más csapatért dolgozzam.
- Hogyan gondolja a folytatást?
- Amikor felvállaltam a DVSC-ben a többségi tulajdonosi és az elnöki pozíciót, eldöntöttem, addig maradok a klub élén, ameddig a hátország, a közönség egyetért a döntéseimmel, és elfogadja azokat a vezetési módszereket, ahogyan én irányítom ezt a klubot. A Donyeck elleni mérkőzésen számomra meglepő dolgok történtek, kevésnek bizonyult az erkölcsi tőke, amit az elmúlt években felhalmoztunk, illetve kevésnek bizonyultak azok az eredmények, amelyeket a csapat produkált. Alaposan át kell gondolnom a folytatást. Ha az elmúlt három esztendőben elért két terembajnoki arany, Magyar Kupa ezüst, a két nemzetközi kupaszereplés, a két bajnoki bronz, melyből egyik alkalommal csak egy ponttal maradtunk le az aranyról, illetve a 2005-ben nyert, a klub történetének első aranyérme, valamint a Szuperkupa megnyerése nem adott annyi muníciót ennek a vezetésnek, hogy a Donyeck elleni események ne történjenek meg, akkor úgy érzem, nagyon át kell gondolnom a folytatást. Bajnokság közben vagyunk. Tizenegy mérkőzést kell lejátszani másfél hónap alatt, a csapatnak versenyben kell lenni a bajnoki címért, tavasszal állnia kell a Magyar Kupában, nincs időnk keseregni. A hogyan továbbról a döntésemet december elején hozom meg. Kár lenne az elmúlt évek munkájáért.