banner_0.jpg




  • Nadi
    #2066
    FootballTOP21 cikk:
    Bajnokok Ligája mérkőzés Budapesten

    Biztosan, látványos győzelmet aratva jutott a „főtáblára” a Manchester a Debrecen ellen. A jelentős gólkülönbség ellenére mégis élvezetes, hangulatos, mi több örömteli mérkőzést láthattunk.
    Mi lehet ennek az oka?

    A hajdúsági szurkolók között ülve az ember úgy érezte, mintha a leghíresebb profi csapatok stadionjában lenne. Vidám, kellemes, az ellengólok után sem gyűlölettől eltorzult arcú embereket láttunk.
    Örültek, hogy ott lehettek, sörrel a kezükben, „Lokis” sállal a nyakukban, debreceni színekben pompázva, élvezték az estét. Csapatuk megtette, amit megtehetett.
    Már az elején két óriási gólhelyzet hagytak ki. Ennek ellenére nem a nyűgös, borúlátó - divatos, belénk nevelt - hangulat lett úrrá. A fő téma nem az volt, hogy ha a ziccerek bemennek, minden másképp alakul. Buzdítottak tovább. Boldogok voltak, hogy ők, kedvenceikkel együtt itt vannak. Más emberek, más szurkolók. Nyoma sincs a fejhangú hőzöngésnek, az átgondolatlanul dobott szitkoknak, az edző, a játékosok ócsárlásának.


    Mi ez a magyar pályáktól teljesen elütő miliő? A Loki aréna hangulatát élhettük át a Puskás stadionban


    Talán itt nem olvassák a hivatásos rombolók lapjait? Nem figyelnek oda a népes szakértői gárda kis stílű okoskodásaira? Hogy így kellett volna, meg úgy, hát ez így nem fog menni, váltsák le ezt, rúgják ki azt. A futball mocskolására építő média teljes csődje volt a vereség ellenére debreceni – magyar – örömest.


    Már az elején nagyon jól indult. A törzsszurkolók váratlanul elénekelték a magyar Himnuszt.
    Nem volt a programban, a hivatalos felelősök nem tudtak mit kezdeni vele. Egyszerűen jól esett minden stadionban lévőnek. Meghatódtunk.
    Még a nem debreceniek is azonnal úgy érezték, ez az ő csapatuk!

    Élvezetes volt a játék, bírta ritmussal a magyar bajnok.
    A kihagyott helyzetek után érződött: az angolok az első lehetőséget kihasználják majd.
    Ez a futball törvénye, na meg a világ egyik legjobb csapata volt az ellenfél. Heinzének Budapest örömvárossá vált. Harmadik gólját fejelte a Puskás stadionban.
    Elkerülhető lett volna? Ez most nem bosszantotta a tömeget.
    Fergetegesen buzdították végig csapatukat, vastapssal köszöntötték a pályáról lejövőket.
    Ez a Magyarországon szokatlan hangulat szinte sokkolta a csupán érdeklődésből kilátogatókat.
    Olyan volt ez, mint egy tüntetés.
    Pozitív válasz a csak hőbörgésre és szidalmakra építő hangulatkeltésre. Az örök acsarkodásra ingerlők viselkedésére.

    A sportág elemi erejű válasza volt ez a felszínes okoskodásokra, cinizmusra, közönyre és lenézésre.

    Ezt Budapest nem tudta volna megtenni.
    Itt más a módi.
    Ehhez kellett ez a jó szándékú, szimpatikus vidéki mentalitás, ez a sajátos cívis tartás. Egy város szellemiségét hozták a Puskás stadionba, tiszta belső tartással és feltétel nélküli támogató alapállással.




    Szeretik városukat, annak csapatát, vezetőit, egymást, a Loki szurkolókat. Reményt adtak mindnyájunknak példamutatásukkal.
    Becsülni és szeretni nem csak a győzteseket lehet.
    Az esetenként botladozó, de őszinte odaadással tenni akaró embert is. Emlékeztettek: a vesztest is lehet tisztelni és elismerni.
    Valami olyant adtak, ami hiánycikk ebben az országban!