Fordítási egítség kellene...
-
#1361
Szabadfordítás
Mikor felidézem azt, amikor a tudatlanság áldás volt,
A régmúlt napok ködében mint egy mágikus folt,
Tudom, már sosem lesz ugyanaz, mint ahogy egykor történt,
Ahogy az élet egy nagy mítosz volt egy furcsa útvesztőként
Sosem vettem észre hogy jobban meglássam
Az élvezet övezte őrült nagy rohanásban
Minden olyan gyors és szabad volt akkor,
Nem is gondoltam hogy majd csak elszáll mint a por
Mikor rájössz gondolataidba merülten középen állva
Hogy az élet csak egy rím, hát magad járj utána;
Azt hiszed hogy már réges rég tudod és ismered
Minden kis titkát az életnek csakhogy ez így nem kerek
Ez olyan mint a szerelem, hát van aki vágja
Más meg nem is érti, hát futhat is utána
Nekem csak egy fájdalom és lesz*rnám végleg
Csak a remény szálai azok amik még bennem élnek
Egy újabb nap, újabb éj ebben a sivár világban
Új játszma új harca a nagy pusztaságban
Új botlások, megoldások e sivár világban
Sivár világba, nagy pusztaságba
Ki az az ember ott középen állva?
Még ha nagyobb céltáblája is lettem keserű embereknek
Én sosem adtam föl, ők akármit is tettek
A suliban is amit mindig is utáltam
Csak a deszkás srác voltam, belémkötöttek bátran
Akkor én még megbocsájtottam,
most már kinyalhatják úgy ahogy van
Régebben imádtam elszökni amikor anyám már aludt,
Egy gót csajjal szeretkezni ott ahol egy patak fut
Az ember aki középen áll, gondolatait bejárva
A nagy minden végeként tekint e világra.
Sosem küzd rajta, és nem is akarja
Csak élvezni míg tart, a többit kitakarja
Ahogy az idő száll egy pillantás marad csak,
Fiatalon magadba szívtál mindent ahogy az esőt a mag
És mikor már láttad hogy mivé válsz eltöprengtél mélyen
Ennyit mindent tanultam, és mindezt sosem kértem.
Nem számít mennyire sírsz e sivár világban
Senki sem hall téged e nagy pusztaságban
Nem értem miért is vagyok e sivár világban
Sivár világban, e nagy pusztaságban.