Hiszel-s a szellemekben, szellemvilágban?
-
#490
Hello
Én egy lakótelepi lakásban élek a 2testvéremmel és a szüleimmel. Nálunk is vannak bizonyos jelenségek.
Ebből most csak a 2 légérdekes-sebet és egyben a legintenzívebbet emelném ki ezek majd 1 év idő különbséggel fordultak elő
Valamik nap én és a nálam 2ével fiatalabb testvérem értunk haza előbb, mindketten munkából.
A testvéremnek megvan a maga szokása, fogja magát és bezárkózik a szobájába lány létére és olvasással vagy gépezéssel, tanulással tölti az idejét.
Én szokás lepihenek a tv szobában és elalszok a tv-előtt kipihenve a nap fáradalmait...
Kb fél óra múlva úgy ébredek, hogy kegyetlenül zakatol a szívem, és hányingerem van.
Azért hogy megelőzzem a bajt, megpróbálok eljutni a wc-ig mielőtt, kidobom a taccsot.
De ahogy felülök az ágyból minden bajom, megszűnik.
És azt veszem észre a szemem sarkából, hogy valaki kimegy a konyhába, az árnyéka rávetődik a szekrényekre. (gondoltam hogy a húgom)
jah persze!
Elindulok kifelé a szobaajtón és a nem túl hosszú folyóson, ami kb 8méter
Ebből félúton meglepődve érzékelem, hogy amikor a parafatáblához érek hirtelen, leesik egy papír cetli egy parafatáblaszög kiséretével
Én persze lehajolok és megvizsgálom, hogy milyért eset le a papír felveszem, és azt veszem észre, hogy felkapcsolod a konyhába a villany. :s
Most már csak azért is megnézem, hogy mit csinál a húgom a konyhába, mert délután 6 órakor nem kapcsolgatjuk a lámpát
(mellesleg a húgom igencsak pazarló életmódot folytat)
Döbbenten tapasztalom, hogy senki nincs a konyhába..?
Semmi baj gondolom én, lehet, hogy még nem ébredtem fel és csak most fogom fel agyilag, hogy mióta megjöttünk az óta világit a lámpa.
Gyorsan berontok a húgom szobájába és leteremtem, hogy miért hagyta felkapcsolva a konyhába a lámpát.
Ő természetesen rám förmed, hogy hogy képzelem hogy megvádolom hisz ki se tette a lábát a szobájából mióta megjöttünk.
Nos kicsit elgondolkodtunk mikor beszámolta neki a tapasztalatomról.
De ennél sokkal poénosabb volt mikor ugyanebbe a nagyszobába ahol aludtam rá 1év elteltével mindenki otthonvolt ép a hétvégi pihenést töltöttük, kb az ebéd utáni szieszta.
Ez nekem úgy telt, hogy beültem a faterom gépéhez, hogy megkeresek neki egy programot, jobb oldalamon, az ágyon pihentek az ősök.
És arra riadtak fel, hogy tőlem bal oldalamon karnyújtásnyira található szekrényről egyszer csak a legfelső polcról megszökik a polc tartalma (videokazetták floppyk cd-k és vincseszterek)
Apám felnéz, anyám üvölti: „Mi van fiam, mit borogatsz”
Én meg halálsápadtan ledermedve néztem végig, ahogy legravitáltak a tárgyak a földre, két kezemmel a klaviatúrába kapaszkodva.
Majd szép lassan feléjük fordítom a fejem és közlöm velük, hogy én a billentyűzetről fel sem emeltem az újacskáimat.
Persze ők tudták hogy nem én voltam, mert máskor is megszöktek tárgyak igaz, mindig ráfogtak hogy megváltozott a fölt mozgástere vagy ilyesmi.
Így aztán csak szépen megkértek hogy szedjem össze és rakjam vissza a polcra.
Na most azt tudni kel, hogy volt öngyilkos a házban a felettünk lakóknál, alattunk meg megözvegyült egy öreg hölgy.
Úgy hogy jól kifogtuk a dolgokat,
Ezek nem mindennapos dolgok, úgyhogy amikor ilyen történik csak egy, rósz tréfának, fogjuk fel és megpróbálunk nem gondolni rá, megpróbálunk újra elveszni a hétköznapokba, mintha ilyesmik nem is lennének.