
A repülés szerelmeseinek topikja.
-
#5247
Jó volt, jó volt, de másodhegedűs lett az 1990-es évek második felétől kezdve. Légijárőrként AIM-7 és AIM-9 rakétákkal mehetett, illetve a Bombcat gépek preciziós csapásmérésnél mentek előre, és jelölték meg a célpontokat. De ezen feladatokat végülis az F/A-18-asok is ellátthatták, tehát csak fogaskerekek voltak a gépezetben, kiemelkedő képesség nélkül.
Az 1980-as években szigorúan szerény véleményem szerint célirányosan jó gép volt - egy, a hordozót veszélyeztető Tu-16, Tu-95, Tu-22M3 támadást ki tudott volna védeni, az E-2B/C segítségével. A Szu-7, -17, -20, -22 gépek támadását is képes lett volna kezelni, bár tény, hogy egy komolyabb támadóhullámnál gondban lettek volna (csak 2-2 AIM-7 és 2-2 AIM-9 gépenként). Vadászok ellen már zűrösebb az ügy, főleg az 1980-as évek második felétől, a MiG-29 és a Szu-27 megjelenésétől. Ezek a vadászok véleményem szerint jobbak, mint az F-14A. Nagyon kínos lehetett volna a találkozás a MiG-25, illetve a MiG-31 esetén is. A MiG-25 hatalmas sebességével okozhatott problémát, igaz itt megint az a kérdés, hogy vajon az AIM-54 mire lett volna képes egy, a hangsebességnél gyorsabb, kitérő manővert végrehajtó vadászgéppel szemben. A MiG-31 pedig igazi "mano-to-mano" eset lehetett volna, két nagy radarhatótávolságú, nagy hatótávolságú rakétafegyverzettel rendelkező gép harca.
Ami a probléma lényege viszont, hogy a Tomcat küzdött a szörnyű rossz TF30-as hajtóműveivel. Ez egy híresen rossz hajtómű lett, megbízhatattlan, viszonylag gyenge, és a Tomcat kialakítása miatt ha az egyik hajtómű leáll, akkor a gép már szinte rögtön veszett balta nyeleként viselkedett. Az F110-es hajtóművek beépítéséig (ami lassan haladt, és csak a gépek egy részén végezték el - ezek lettek az F-14A+ gépek, de csak 1987-től kezdve jelentek meg) az F-14A csak egy féllábú óriás volt - de mondom, ez csak az én személyes véleményem.