14128
A repülés szerelmeseinek topikja.
-
#5275
Jó, de ha összehasonlítjuk a legfrissebb mig 29eseket amik nekünk is vannak, mert ezek már 90 utániak és akármeylik tomit (bocs ezzel jövök mindíg, de minimális tudásom szeritn is ezt simerem a leginkább) akkor már így félelmetes a 2 gép közti elektronikai űr, a mig 1etlen dologgal tud visszavágni, a sisakba épített célmegjelölő rendszerrel és ki is fújt. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#5274
Pont ezért írtam példának a MiG-31-est. 20 évvel azelött már fázisvezérelt radarja volt, hogy az első ilyen technologiát használó radar megjelent a felújított F-15-ösökben rendszeresítve... -
#5273
AIM-120 AMRAAM elég komoly levegő-levegő, még az orosz gépekben nemlétező zavaró hullámokat is képes rávezetésre használni
Mármint ha a Szu-27Sz gépen éppen nincs Szorbitszia ECM konténer? A Szu-27SzM gépekbe amúgy már került beépített ECM. A kínai Szu-30MKI gépekbe pedig izraeli ECM lett szerelve. ;)
![]()
Szu-27Sz(?) Szobitszia ECM konténerrel a szárnyai végén.
jó a manőverezőképessége és nagy minimális az esély a veleszembeni menekülésre.
Ez a reklámszöveg. Hasonlót már hallotunk nem egyet. Tény, hogy az AIM-120 egy igen fejlett (ha nem A legfeljettebb) közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta, de nem varázspálca, amely egy mozdulattal leszed mindenkit az égről.
A kedvenc példám erre az M1A1 és M1A2 Abrams, amelyet "elpusztíthatattlannak" tituláltak. Amikor Irakban kilőttek oldalról egy Abrams-t egy páncéltörő rakétával, rögtön jöttek a magyarázatok, hogy modern "Kornet" rakéta volt a bűnős, majd a kettős robbanófejű RPG-7VR rakétával jöttek. A végére kiderült, hogy egy totál hétköznapi, 40 éves szinvonalat képviselő RPG-7V páncéltörő rakétával lőtték át a "megsemmisíthetettlen" harckocsi oldalát. Hát igen... -
#5272
HIdd el amibe kellett elektronika abba volt:) nem volt LCD ?? kit érdekel?? volt sisakcélzójuk!!!!!
A kiegészítséhez: nem tudom hányszor írjam még le hogy nem csak az ECM (electronic countermeassure) létezik mint lehetséges válasz az aktív radarvezérelt rakéták ellen!!! Hiszen ezért dolgoztak ki eljárásokat ezért próbálják rávenni a radarokat, hogy minnél jobban el tudják különíteni a földháttértől a célt és megvilágítani legalább hogy ott van valami mégha már azonosításhoz nem képes elég jellemzőt gyűjteni a gép. HA elveszti a célt még az AMRAAM sem tud mit kezdeni!!!!! Megy a kukába!!! értsd meg a radarvezérelt rakéta nem minden!! Számtalanszor előfordulhat hogy nem old a gyújtószerkezet hogy túl hamar indítanak hogy eltánik a cél ez mind előfordulhat!! ne úgy képzeld a légiharcot nagytávolságból, hogy a képernyőn elkezd villogni egy felirat hogy ellenséges gép ráviszed az egeret kattintassz és már be is van fogva... Meg kell keresni az ellenfelet a radarral biztos fogást adni neki és biztosnak lenni abban, hogy képes most már a radar is lekövetni! Nem automatikusan találja meg a célt a radar hanem rá kell vezetni követni már tudja de a megtalálás a pilóta/RIO dolga! -
#5271
97szer biztos:)
5268: Hát most épp a migeknél meg a szuhojoknál tartunk ahol nincs igazán védelmirendszer, legalábbis ezt olvasta, szóval nem sok eséllyel szállnak szembe vele ezek alapján. -
#5270
csakis az elektronikára gondoltam sry, ha lemearadt a kulcsszó, de abban viszont csúnyán -
#5268
Sajnos az Amraam maximális túlterheléséről nem találtam információt:) de minden radar alapú fgyver rávehető, hogy elveszítse a célpontját:) -
#5267
persze tudom és 100-ból 100-szor eltalálja azt amire kilövik.... Ez a maszlag.. a valóság kicsit kiábrándítóbb:)
Itt van néhány rajz és leírás róla:) -
#5266
:DDDDD nem tudok oroszul:P -
#5265
AIM-120 AMRAAM elég komoly levegő-levegő, még az orosz gépekben nemlétező zavaró hullámokat is képes rávezetésre használni, jó a manőverezőképessége és nagy minimális az esély a veleszembeni menekülésre.
Ezzel szemben a Tomcatnek elég komoly védekező rendszere van rakéták ellen. -
#5264
Az orosz gépek mindig is csakis elektronikai téren voltak lemaradva sok tekintetben sokkal jobbak voltak mint az amcsik bár ez inkább csak a teljesítményt érintette. ÉS nem szabad csak az egyik oldal által írt szakirodalmat olvasni. Ha csak németpárti íróktól olvasol II. vh-s könyvet mire leteszed elhiszed hogy a németek csak azért bukták ela háborút mert nem akartak győzni:D Pedig mindenben jobbak voltak mint aszövik... Ugyanez igaz az orosz és az amcsi technikáról. olvasd ela saját oldal véleményét az ellenséges/szembenálló oldal véleményét vonjál mindenből gyököt és oszd kettővel aztán megkapod az igazságot:)
u.i.: és legyen nálad törölköző és SOHA ismétlem SOHA ne ess pánikba!!! -
#5263
időközben megtaláltam ezt én is 
És mi van a AIM-120 AMRAAM elég fejlettek, ezek ellen tehetetlenek az orosz gépek. -
#5262
És azok a Tomcatek amiket ideiglenesen földre telepítenek azokon végaznek vaklami miniml átalakítást?
Mondjuk az orosz gépek mindíg is oriási lemaradásban voltak, de főleg a 70-80as években nagyon lemaradtak az amerikaiaktól ezért gondoltam, hogy Tamás
előnybe van velük, na most épp áttanyulmányozom teljesen a szovjet meg a USA gépeket és olvasom, hogy igen komoly elhárító rendszere van a Tomcatnek.
-
#5261
Szu-27K vagyis a Szu-33 (kivonat a készülődő T-10 Család III. részéből)
Még az 1970-es évek elején kezdődött meg egy nagy, 80,000 tonna körüli vízkiszorítású, nukleáris meghajtású szovjet repülőgép-hordozó osztály tervezése, amely az amerikai hordozók ellenpárja lehetett volna. Gőzkatapultokkal felszerelve indíthatta volna csapásmérő repülőgépeit, mint a tervezett MiG-23K vagy a Szu-25K, illetve felmerült az akkor még csak fejlesztés alatt álló PFI gépek haditengerészeti változata is. A nehézségek miatt viszont 1977/78 körül egy viszonylag kisebb, 67,500 tonnás, hagyományos meghajtású hajóosztály fejlesztését rendelték el. A Szu-27 és/vagy a MiG-29 tengerészeti változatát hordozta volna, és fő feladata pedig a hajócsoportja feletti légtér biztosítása. A Szuhoj iroda 1978-ban kezdte meg a munkálatokat (először még T-12 jelöléssel, majd áttértek a T-10K jelölésre), a tervek szerint a két AL-31F hajtóművel szerelt gép 26,6 tonnás felszállótömeggel rendelkezett volna, standard fegyverzete két R-73 és hat R-27R légiharc rakéta. Eredetileg úgy tervezték, hogy 18db Szu-27K, 28db MiG-29K és 14db Ka-28 helikopter lesz a hajón. 1981-ben újabb módosításra került sor. A hajót csak VTOL (helyből fel- és leszálni képes) képes gépekkel szerelték volna fel, és nem lettek volna rajta katapultok (mivel a szovjetek nem rendelkeztek tapasztalatokkal a katapultokat illetőleg, és nem akarták, hogy emiatt késsen a hordozó elkészítése), a Jak-38 utódját, a Jak-41-et nevezték meg a fő hajófedélzeti típusnak. A MiG és a Szuhoj iroda azonban kiharcolták, hogy ők katapult nélkül is boldogulnak, és a gépek a felszállófedélzet elején, síugrósánc szerűen kialakított orrészről nekirugaszkodva indultak volna – a némi hezitálás után a haditengerészet kötélnek állt.
A T-10-3 prototípus 1982-ben kezdte meg a felszállási próbákat, és az elején még 18,2 tonnás felszállósúly mellett 230 méteres nekifutás kellett a 230km/h-s felszállósebesség eléréséhez, később fokozatosan ez sikerült 140 méterre és 180km/h-ra csökkenteni. Hamarosan már a leszállást segítő rendszert, illetve a fékezőhorog gyakorlati tesztelése folyt, immár bevonva a T-10-25 jelű gépet is, bár 1984 novemberében a T-10-25 a hidraulikarendszer hibája miatt lezuhant (pilótája, Sadonyikov katapultált). A pótlására a T-10-24 érkezett, amit már ellátak egy kis canard-szárnyal, ami a félszárnyak elé került, hogy az alacsony felszállási és leszállási sebességnél javítsanak a gép repülési tulajdonságain., illetve a T-10U-2 kétüléses gép is, amit ugyan canard-szárnyal nem szereltek fel, de fékezőhorgot kapott. A T-10-24 félszárnyait később felhajthatóvá tették, emiatt az addig egy darabból álló ívelőlapot kettéosztották, az első futóműve teleszkóposra lett cserélve, és két keres kiképzésű lett. Hamarosan megjelent rajta a légi utántöltő csonk is, amit az időközben a Szu-27PU fejlesztéshez átvezényelt T-10U-2-őn kialakított módon szereltek be, tehát a töltőcsonk a középvonaltól balra került, a ’Kolsz’ pedig jobbra. Eközben a T-10-20 gépet átalakították a hajófedélzeti próbákhoz egy repképtelen tesztmodellé T-10-KTM jelzéssel, amellyel a hajó fedélzetén és hangárjában való mozgatást tesztelték, ehhez a félszárnyak mellett a gép orrát és faroknyúlványát is felhajthatóvá alakították.
A T-10K jelű protopéldányok már eleve hajófedélzeti gépnek készültek, de még mindig nem volt felhajtható félszárnyuk és nem volt megerősítve a futóművűk. Az első T-10K gép Pugacsevvel a kormánynál 1987-ben szállt fel, de ez a gép még a széria Szu-27 szárnyaival rendelkezett, csak később, 1988 Augusztusában kapta meg felhajtható félszárnyakat, egy hónap múlva azonban ez a gép egy balesetben megsemmisült. Így 1988-ban a T-10K-2-vel szállt le ’Tbiliszi’ (a Szovjetunió összeomlása után ’Admiral Kuznyecov’) fedélzetén Viktor Pugacsov. A haditengerészet összehasonlította a MiG-29K-t a Szu-27K-val, és a Szu-27K mellett döntött, a Jak-41 nem kerültek rendszeresítésre, így a Kuznyecov egyetlen harci géptípusa a Szu-27K maradt.
Összesen 26db Szu-27K került átadásra a haditengerészet részére, ebből kettő a T-10K prototípusokból lett átalakítva, és hivatalosan 1991-ben lett rendszeresítve a gép a haditengerészetnél. Az eredetileg tervezett 4 hajóegységből csak a Kuznyecov (Ex-Tbiliszi) készült el, így több gépre nem volt igény.
A Kuznyecov maga egy átmenet a Kijev-osztály és a soha el nem készült valódi hordozók között. A vadászgépeinek feladata a flottacsoport védeleme volt az ellenséges vadászbombázóktól, a csapásmérő képessége sokadlagos szempont volt. Ezt a köztes szerepet jól szemlélteti a besorolása is - Repülőgéphordozó Cirkáló. Főfegyverzete 12db nagy méretű "Granit" hajó elleni robotrepülőgép (ugyan az a típus, mint a 949/949A (NATO: "Oscar") SSGN tengeralattjárókon és a 1144.2 Kirov-osztályú nehézcirkálókon megtalálható). E mellett erős légvédelmi rendszerrel ("Klinok" rendszer 192db rakétával és 8db "Khastan" közellégvédelmi üteggel) és tengeralattjáró-elhárító rendszerekkel (2db Udav-1 reaktív vizibombavető és 4db Ka-27-LD ASW helikopter).
Nemrég felmerült a gépek felújításának lehetősége, egyelőre csak modernebb avionikát kapnának, de a műszerfalhoz nem nyúlnának, tehát nem kapnának a gépek színes kijelzőket. A második szinten a radarokat cserélnék le modernebb és nagyobb hatótávolságú változatra.
A Szu-33 jelzés a Szuhoj tervezőiroda által használt, a haditengerészet Szu-27K-ként nevezi.
[center]![]()
Szu-27K géppár indul a Kuznyecov fedélzetéről
![]()
Két "összecsomagolt" Szu-27K a fedélzeten.
![]()
Egy Szu-27K és egy Ka-27 a hangárfedélzeten
![]()
Szu-27K gépek a felépítmény elött.
![]()
-
#5260
Én a befogást úgyértem, hogy a 80as években még jónak számított a radraja, legalábbis láttam 1 szemléltetést 1 Mig 29 Fulcrum vs. F-14 találkozásától, és a rajz muatatta mennyivel hamarabb észleli és rakétá tud küldeni ellene.
Nincs 100%-os találati arány. A rakéták ellen be lehet vetni pár trükköt - kimanőverezni őket, csalit szórni, stb. A MiG-29 ugyan alapból nem rendelkezik ECM-el (sőt, a Szu-27 is csak utólag, külső függesztményben vihet magával), tehát az ellentevékenység ezen része mondjuk nem él. De azért már ezek is elegek lehetnek a túléléshez - főleg, hogy mint sokszor említve lett, a Phoenix esélye, hogy elfogjon egy gyors, manőverező célt, hát... legalábbis korlátozott.
Szárazföldön milyen viszonyban szolgáltak Tomcatek?
Csak Iránnál szolgálnak szárazföldi üzemeltetésű Tamás macsekok.
Azért voltak ilyen szarok a hajtóművek, mert 1972es fejlesztésűek?
Akkoriban is tudtak normális hajtóművet tervezni és építeni, de a TF-30-as nem ilyen volt. Mivel csak úgy nem lehet beépíteni egy másik hajtóművet, ezért jobb hijján nekiálltak a TF-30-at csiszolgatni. Tudni kell, hogy az F-14-es program csúnyán túlszaladt a fejlesztési időn és a pénzügyi kereteken. Az US NAVY csaknem dobta az egész programot az 1970-es évek legelején, és nekiállt olcsó alternatívát keresni. Végül mégis rendszerbe állították, de hallani sem akartak további plusz költségekről - és ekkor kiderült, hogy a gép hajtóműve némi túlzással egy rakás hulladék... Nem volt pardon, maradtak a TF-30-asok, valami olyan hangulatban, hogy "csaknem egy évtizedet és egy rahedli pénzt öltünk bele, oldjátok meg, és kész". Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a Tomcat igazából a hajtóműveit leszámítva minden téren megfelelt az elvárásoknak.
A haditengerészetnél viszont nagyon vegyes volt a vélekedés a Tomcat-ről ezidőben, még a személyzetük jó része is utálta, mert megbízhatattlan gép volt, és nem adott második esélyt a pilótának. Aztán lassan elkezdte kinőni a gyerekbetegségeit (az F-14A+ megjelenésével), a TopGun film pedig világsztárrá tette a típust. -
#5259
De ennyierővel ilyen feltétlezésekkel kilő 6 Phoenixet vagyis Budapest éves fenntartási költségét és ennyi:) -
#5258
Jó ennek így semmi értelme, mert feltélezések ezt nem lehet úgyse megjósolni. Az is lehet, hogy 1ből kilövi phőnix a miget, lehet észre sem veszi időben a miget, emg ennyi erővel az se mind1 milyen magasságban jön a mig.
Én csak elméletről beszéltem a minimális tudásommal, abban pedig az F-14 nagyobb előnybe van, de ez 1 csataáb dőlne el úgyis, hogy ezt megis tudja-e tartani. -
#5257
Már bocs de a phoenix az nem hőkövető volt hanem aktív radar vezérlésű ugye. van 40 Km előnye észlelésben Viszont azért a a besugárzásjelző még azon a csoffadt Fulcrumon is működik. Szóval tudja hogy megtalálták indítottak ellene valamit ergó ellentevékenységet megkezdi dipól szórás a rakéta keresése földháttérbavonulás hátha a rakéta vagy a lokátor is elveszti.
letelik a lokátor hatótávából származó előny elkezdi keresni a 29-es is a lokátorával a f-14-est. mivel egy olyan kurva nagy gépet nem túl nehéz megtalálni és azonosítani meg is teszi azt befogja az r-27-es valamely váltatával majd ha közel ért akkor kilövi a rakétát 20 km távolságig rajta tartja a célon majd kikapcsolja a radart és rábízza a maradékot a r27-esre ha kell akkor más pozícióból újra kezdi.. míg erre a közepes távolságra milye van az f14-nek?? Sparrow aminek aktív folyamatos megvilágítás kell ha eltűnik a lokátorképernyőről a gép akkor meszeltek a Sparrownak is. Manőverező légiharcban mint az már párszor le lett írva nincs esélye sem közelharcban amikor már az infrafejes rakétákat használnák... -
#5256
Mondjuk a Szu 27 az összes rendszebe lévő amcsi vadászgépnél jobb közelharcban. -
#5255
A hőkövető rakétákat azt hogy? Na most vagy ott tévednek ahol olvasom, vagy te, pont 1 Fulcrummal szemléltetik, hogy így kicsi az eélye, mert mire "lőtávolba ér, a Tomcat levadászta már. -
#5254
Az tudom, hogy volt 1etlen 1 teljesértékű hordozója a szovjetuniónak amikre asszem módosított Szu 27 gépek kerültek, ezek milyenek voltak a Tomihoz képest, és 1általán tudnál róluk pár képet és leírást mutatni? -
#5253
de mit csinál ha elküldi azt a 4 rakátát amit hordoz??? Szerintem semmit mert a Fulcrum kimanőverezi a rakétákat aztán meg szépen leszedi az F-14-et... erről ennyit... -
#5252
Én a befogást úgyértem, hogy a 80as években még jónak számított a radraja, legalábbis láttam 1 szemléltetést 1 Mig 29 Fulcrum vs. F-14 találkozásától, és a rajz muatatta mennyivel hamarabb észleli és rakétá tud küldeni ellene.
Szárazföldön milyen viszonyban szolgáltak Tomcatek?
Azért voltak ilyen szarok a hajtóművek, mert 1972es fejlesztésűek? -
#5251
Az F110-es hajtóművekkel szerelt F-14A+ (később F-14B jelzésre változtatták) gépek, mint írtam, 1987-től jelentek meg, 148 lett rendszerbe állítva (részben átépítés, részben gyárilag ilyennek készített gépekről van szó).
Kérdem én mint 1 laikus, hogy lhetett egy hajtómű gyenge ha 2480al tudott menni a gép?
Úgy, hogy a teljesítménye csak utánégetővel volt komoly, utánégető nélkül eléggé kevés volt. Csak nézd meg magad:
TF-30: max. tolóerő: 54.90kN, utánégetővel: 92.96kN
F-110: max. tolóerő: 72.95kN, utánégetővel: 121.87kN
Viszonyításúl a Szu-27SzK hajtóműve:
AL-31F: max. tolóerő: 79.43 kN, utánégetővel: 122.58kN
Hiába volt képes elérni nagy sebességet a gép, a kis teljesítmény miatt lassan gyorsult, a végsebesség nemcsak a hajtóműtől, de az aerodinamikától is függ - e téren van a Tomcat egy kicsit előnyben a változtatható szárnyállás miatt. Szemléletesebben: az alap F-14A esetén felszálláskor működtetni kellett az utánégetőt. Az F-14A+/B/D esetén utánégető nélkül is fel tudtak szállni a gépek...
De a 80as években még betudta volna fogni a Mig-29 est biztos, mert én ezt olvastam.
Egyfelől MiG-29-es jobban manőverezik, másfelől jobb a tolóerő/tömeg aránya (különösen a TF-30 hajtóművel szerelt gépekkel szemben). Harmadrészt az F-14-es inkább Szu-27-esekkel találkozott volna. :)
Na meg ehhez hozzátartozik, hogy a Tomcat szárazföldi gépekkel vette föl a versenyt, vagy ez a 2. ww után már nem volt nagy cucc?
Nem igazán. Egyfelől ha összehasonlítjuk mondjuk a MiG-23-al, a Mirage V.-el vagy az F-15-ös gépekkel, akkor egyedül a radarja és a Phoenix rakétái azok, amik komoly előnyt jelentenek. Semmilyen más téren nem tűnik ki (teljesítményadatokról volna szó). Egy hordozófedélzeti gép mindig is hátrányban lesz alaphelyzetben, mivel egyfelől cipel olyasmiket is, amikre egy szárazföldi üzemeltetésű gépnek nincs szűksége (erősebb futómű, fékezőhorog, szárnyakat felhajtó/nyilazó hidraulika), másfelől a hordozóról csak korlátozott tömeggel lehet felszállni (a Tomcat hordozoról csak 4 AIM-54-essel szálhatott fel, ha szárazföldről üzemeltették, simán vihetette a 6 AIM-54-esét). -
#5250
Az EA-6A/B esetén is csak a pilótának van botja!
[center]![]()
EA-6B első fülke.
![]()
EA-6B hátsó fülke. -
#5249
Őőő és ezeket az F-110es hajtóműveket már a 80as években beépítették?
Kérdem én mint 1 laikus, hogy lhetett egy hajtómű gyenge ha 2480al tudott menni a gép? Vagy ezt csak az újjal érte el? De a 80as években még betudta volna fogni a Mig-29 est biztos, mert én ezt olvastam.
Na meg ehhez hozzátartozik, hogy a Tomcat szárazföldi gépekkel vette föl a versenyt, vagy ez a 2. ww után már nem volt nagy cucc? -
#5248
de ott nem is volt a mind a 10-nek botkormánya:) Igaz a prowlerben csak elől van kormány asszem?? vagy mind a 4 tag kapott botot?? ezt nem tudom meg kéne nézni egy prowler fülkéjét... -
#5247
Jó volt, jó volt, de másodhegedűs lett az 1990-es évek második felétől kezdve. Légijárőrként AIM-7 és AIM-9 rakétákkal mehetett, illetve a Bombcat gépek preciziós csapásmérésnél mentek előre, és jelölték meg a célpontokat. De ezen feladatokat végülis az F/A-18-asok is ellátthatták, tehát csak fogaskerekek voltak a gépezetben, kiemelkedő képesség nélkül.
Az 1980-as években szigorúan szerény véleményem szerint célirányosan jó gép volt - egy, a hordozót veszélyeztető Tu-16, Tu-95, Tu-22M3 támadást ki tudott volna védeni, az E-2B/C segítségével. A Szu-7, -17, -20, -22 gépek támadását is képes lett volna kezelni, bár tény, hogy egy komolyabb támadóhullámnál gondban lettek volna (csak 2-2 AIM-7 és 2-2 AIM-9 gépenként). Vadászok ellen már zűrösebb az ügy, főleg az 1980-as évek második felétől, a MiG-29 és a Szu-27 megjelenésétől. Ezek a vadászok véleményem szerint jobbak, mint az F-14A. Nagyon kínos lehetett volna a találkozás a MiG-25, illetve a MiG-31 esetén is. A MiG-25 hatalmas sebességével okozhatott problémát, igaz itt megint az a kérdés, hogy vajon az AIM-54 mire lett volna képes egy, a hangsebességnél gyorsabb, kitérő manővert végrehajtó vadászgéppel szemben. A MiG-31 pedig igazi "mano-to-mano" eset lehetett volna, két nagy radarhatótávolságú, nagy hatótávolságú rakétafegyverzettel rendelkező gép harca.
Ami a probléma lényege viszont, hogy a Tomcat küzdött a szörnyű rossz TF30-as hajtóműveivel. Ez egy híresen rossz hajtómű lett, megbízhatattlan, viszonylag gyenge, és a Tomcat kialakítása miatt ha az egyik hajtómű leáll, akkor a gép már szinte rögtön veszett balta nyeleként viselkedett. Az F110-es hajtóművek beépítéséig (ami lassan haladt, és csak a gépek egy részén végezték el - ezek lettek az F-14A+ gépek, de csak 1987-től kezdve jelentek meg) az F-14A csak egy féllábú óriás volt - de mondom, ez csak az én személyes véleményem. -
#5246
Hát figy én nem vagyok nagy tudor, de úgy álltam ehhez hozzá ahogy annó a WWII-ben ott is a B-17re 2 ember kapott pilóta kiképzést a 10 ből. -
#5245
Miért te pipa lennél ha a bombázótiszti székbe kell ülnöd?? A Prowlereknél is mind a 4 ember aki a gépben ül pilótaképzést kapott!!! De más lett a feladatköre amit ráosztottak. a gép épsége és a hajó épsége érdekében muszáj megcsinálnia valakinek.. nem ülhet oda egy szerelő... A RIO-nak is ugyanúgy tisztában kellett lennie a gépe képességeivel mint a pilótának hisz ő tett javaslatot a támadásra és hogy melyik gépet támadják... -
#5244
Azt tudom, hogy valamikor régen még pilóta képzést kaptak, de ha nem repülnek mondjuk 10 évig csak navigátorokodnak az gondolom azért nagy hátránnyal jár.
Nem voltak pipák amikor őket "csak navigátoroknak" osztoták be vajon?!:) -
#5243
Ők is pilóták ám:) Szóval a kiképzés során megszerezték a pilótaengedélyt:) csak RIO-nak osztották be őket nem pilotának.-. átképzés után gondoom mennek F/A-18 e/f-re:) -
#5242
Mostanában mit tudott kezdeni a Tomcat, mi ellen volt hatásos, szóval azért valamire csak jó volt, ha idáig hardenben tartották.
Másik: A 80as években még jó gépnek számított? -
#5241
Ha jól tudom, ők is pilóták, legalábbis pilótaképzésen átestek. Valószinüleg ők is átképzésen esnek át, csak lehet, hogy nem vadászgépre, hanem mondjuk C-2 Greyhoundra vagy S-3 Vikingre. -
#5240
Tényleg és a Tomcat navigátoraival mi lesz??? Mert az oké, hogy a pilótákat átképzik más gépekre, de ő velük mit tudnak tenni? -
#5239
Saccperkábé ennyi a történet. A Kitty Hawk éppen üzemanyagot vételezett, és mivel ehhez az ellátóhajóval együtt kellett lennie (közöttük egy pár üzemanyagtömlő áthúzva), nem tudott sem indítani, sem fogadni repülőgépet, mivel egyfelől a szélirányba állás, másfelől a sebessége korlátozott volt. A két orosz gép mélyrepülésben, nagy sebességel közelített, és összesen háromszor áthúzott a hordozó felett. Mivel a tömlőket nem lehet csak úgy a vízbe dobni, ezért jó húsz perc kellett, amíg szétválasztották a két hajót, majd a fedélzeten lévő gépeket elkezdték felkészíteni a kilövésre. Az első gép egy EA-6B "Prowler" elektronikai hadviselésre szolgáló gép volt, mivel ez volt a leghamarabb felszállásra kész gép, de csaknem 40 percel az első áthúzás után tudott csak felszállni. Eddig viszont a két orosz gép már eltünt.
Az esetből égtelen nagy botrány lett, mivel nyilvánvalóan komoly preztízsveszteséget jelentett az US NAVY-nek, és mindenki kérdezgette, hogy most mi és miért nem védte meg a hordozót, és persze az orosz média is vígadozott ("Az amerikai hordozók védtelenek az orosz bombázókkal szemben"). Az igazság a következő:
-Az utántöltés közben (ami akár két-három órás is lehet az adott esetben) a hordozó nem tud sem indítani, sem fogadni vadászokat. Emiatt az AirBoss úgy döntött, hogy lehozza az összes gépét, mert ha valami műszaki probléma lép fel valamelyiknél, akkor nem szállhatna le. És azért két-három óra elég hosszú idő...
-A flottacsoport légvédelmi hajói nem álltak a helyzet magaslatán, de miután feltüntek az orosz gépek, túl sok mindent már nem tehettek. Ha befogják radarral a gépeket, akkor az már kvázi támadásnak minősül, ami ugye nem túl szerencsés üzenet (ugyan valószinüleg le tudták volna lőni a két orosz vadászt, de ez gyakorlatilag nyilt háborús cselekedet, míg a két orosz gép gyakorlatilag nem tett semmi törvénytelent, és nem támadt).
-A hajó fedélzetén ugyanakkor nem voltak felkészülve elfogóvadászok azonnali indítására. Ez kétségkívűl komoly hiba a legénységtől.
-Komoly kritikák érték amiatt is a Kitty Hawk parancsnokát, hogy az első indított gép egy EA-6B volt, és nem egy F/A-18C. A parancsnok azzal érvelt, hogy teljesen mindegy, milyen gép, de amint lehet, szálljon fel valami, hiszen már az is tehet próbát a hivatlan látogatók elhesegetésére.
Gyakorlatilag tehát annyi történt, hogy a Kitty Hawk személyzete egy kicsit könnyedre vette a dolgot (nem is számítottak semmi rendkívűlire), és elbízta magát. Az oroszok meg amint látták, hogy nincs a hordozó felett egyetlen vadász sem az áttöltés közben (valószinüleg egy Tu-142-es, vagy hasonló gép folyamatosan figyelte azért a hordozót), rögtön odaküldtek egy felderítőgépet (Szu-24MR) és egy vadászgépet kiséretnek melléadtak (Szu-27SzK).
[center]![]()
Az USS Kitty Hawk utántöltés küzben. (nem az esetnél készült a fotó)
![]()
Szu-24MR
![]()
Szu-27SzK géppár -
#5238
Naaa ez érdekel, 1 kicsit bővebben plíz!!!:) -
#5237
Aztán akadt olyan is, amikor ez nem jött be. Például 2000 októberében a Japán-tengeren a Kitty Hawk (CV-63) éppen üzemanyagot vételezett, amikor egy Szu-24MR és egy Szu-27SzK géppár háromszor áthúzott felette nagy sebességel. 40 percbe telt, amíg el tudta indítani az első gépét. :)
Volt is belőle világra szóló botrány. :) -
#5236
Igen ezekről már sok képet láttam amikor Tomcat kísér szovjet gépeket. Ja meg F-15:) -
#5235
A Tu-95 az 1950-es évek közepétől áll szolgálatban, és azért voltak fejlesztések, bár főleg a fedélzeti rendszereit, illetve a fegyverzetét illetőleg.
AIM-54-et az US NAVY sose vetett be légiharcban. Amikor Tomcat légiharcba keveredett Líbiai Szuhoj Szu-22-esekkel, illetve MiG-23-asokkal, ott három gépet AIM-9-el, egyet pedig AIM-7-el lőttek le. A Phoenix iráni alkalmazásáról ellentmondásosak a hírek, mivel ugye a Sah bukása elött 284 rakétát már leszállítottak, de a feltételezések szerint nem használták őket az Irak-Iráni háborúban.
Szovjet-Amerikai légi találkozások voltak, de nem volt jellemző a komolyabb kakaskodás, általában arra mentek ki, hogy a másik felet jól meglepjék, pl. szovjet/orosz Szu-24-esek átrepüljenek egy amerikai flottacsoport felett, a nélkül, hogy a védő vadászok "elkapják" őket (elfogás: felfejlődnek mellé alakzatba, és mutatják, hogy most erre nem kéne repülni pajti, mert ha tovább mész, akkor le leszel lőve - ezt általában egyből megértették a szovjet pilóták, és nem kekeckedtek, szépen útirányt váltottak).
