
A repülés szerelmeseinek topikja.
-
#4987
Pár kiegészítés, ha szabad:
-Az AIM-120 integrálását többször is tervezték, se végülis sose került bele a fegyverzetébe. A rossz nyelvek szerint az F/A-18 Hornet párti haditengerészeti vezetők nem engedték.
-Nemcsak rakéta, de egyben radarplatform is. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a radarja a maga idejében igen fejlett volt. Az Iraki-Iráni háborúban az Iráni Tomcatek több alkalommal is játszottak aféle "szegény ember AWACS gépe" feladatott, tehát a radarkezelő rádión irányította az F-4-es és F-5-ös vadászgépeket az iraki vadászgépekre.
-Sidewindert azért elég sűrűn lehetett látni rajtuk, mivel a standard rakétaterhelése a haditengerészetnél 4db AIM-54, 2db AIM-7 és 2db AIM-9 volt.
-A változtatható szárnyálláshoz hozzá kell tenni, hogy akkoriban, az 1960-as években nem volt jobb alternatíva a kis sebességű és a nagy sebességű repülés közötti ellentét feloldására. Vagy nagy sebességnél volt jó a gép, de kis sebességnél szörnyű (pl. F-105, Mirage III.), vagy fordítva (pl. Tu-128). Akkoriban mindenféle szörnyszülöttek jöttek létre a megoldást keresve, például a Saab Draken kettős deltaszárnyal, McDonnel F-4 a "tört" félszárnyaival és negatív beállítású vezérsíkjaival vagy Vought F-8 Crusader egyben "felbillenthető" szárnyakkal. A változtatható szárnyállás végülis minden hibája mellett egy valóban működő alternatíva volt. Aztán az 1970-es és 80-as években annyit fejlődött az aerodinamika és az avionika, hogy már merev szárnyak mellett is képesek voltak hasonló képességeket biztosítani a vadászgépeknek.