A repülés szerelmeseinek topikja.
-
bgabor #4977 No igen.
Ahogy a másik topicban is írtam, a gép fegyverzete (több más dolog mellett) nagyon elavult. A lista k is merült az ormótlan,nehéz és roppant drága Phoenixben, a félaktív lokátoros AIM-7 Sparrowban(aminek a törtnete még a Vietnami háborúra nyúlik vissza), és az infravörös irányítású AIM-9 sidewinder. Annak is a régebbi változatai, természetesen nem a vadiúj X változat.
A minden modern nyugati vadászgép által BVR (látóhatáron túli) harcra használt fegyver, a modern AIM-120 AMRAAM aktív lokátoros önirányítású rakéta nem került integrálásra a Tomcat fegyverzetébe. Így, (mivel a Phoenix valahogy mindig megmaradt a "nagyondrága, nagyon nagy teljesítményű és nagyon nem használt" kategóriában) maradt a Sparrow BVR harcra, közelre pedig a Sidewinder. Egyik sem a mai kor gyermeke.
A fegyverzeti problémák mellett sokkal nagyobbak is voltak a Tomcatnél. Drágán és nehezen üzelmeltethető típus, aminél az utóbbi időben 10-15 szervízóra jutott 1 repült órára.
Amúgy maga a gép a 60 as évek közepének repülőgép koncepcióját képviseli. Nehéz, kétüléses, kizárólag vadász feladatú gép, ami inkább rakétaplatform,mint vadászgép. (akárcsak mint az orosz MiG-31) Tehát inkább arra tervezték, hgy a nagy hatótávolságú rakétáival minél messzebbről semmisísen meg nagy csoportokban támadó célokat (szovjet bombázókat,cirkálórakétákat), mintsem manőverező légi harcra más vadászgépekkel. Éppen ezért volt flottavédelmező a feladatköre, és az sem véletlen, hogy közelharcra való Sidewindereket ritkán látni rajtuk. A gép kialakítása, konkrétan a változtatható szárnynyilazás a repüléstörténet igen rövid szakaszára volt csak jellemző, nem véletlen hogy csak néhány, a 60as évek közepén készült gép alkalmazta, mint például a Tomcat vagy a MiG-23. Ugyanis hamar kiderült a technológiáról, hogy több hátránya van mint előnye, a szárnymozgató rendszerek nagy súlya miatt a gép dögnehéz volt, stb. Ezért van az, hogy a később, a 70 es évek végén,a 80 as években tervezett amerikai típusok (F-15,-16,-18) már mind fix szárnyas kialakításúak.
A másik nagy gond az egyfeladatúság. A hidegháború hatalmas katonai programjai és a fegyverkezési verseny keretein belül megengedhető volt egyfeladatú(pl:csak vadász) repülőgépek tervezése és üzemeltetése, ma már nem az. Ma már a kissebb költségekkel üzemeltethető, többfeladatú gépeké a világ.
Bármilyen szempontból is nézzük, az F-14 Tomcat fölött alaposan eljárt az idő, gyakorlatilag létjogosultságát veszítette, ugyanúgy, mint például a hidegháború ezrével startrakészen várakozó nukleáris bombázói.