#40
Az STS-rendszerhez már a 90-es évek elején terveztek folyékony hajtóanyagú (LOX-LH2) gyorsító rakétát, csak éppen a pénzhiány miatt abból (sem) lett semmi.
A szilárd hajtóanyagú gyorsító rakéta előnye pont abból fakadt a tervezési időszakban (70-es évek!!), hogy sokkal egyszerűbb szerkezet, mint egy folyékony hajtóanyagú rendszer (nincs szükség üzemanyagrendszerre, turbószivattyúkra, stb.), vagyis éppen az általad is említett okokat próbálták szem elött tartani!
Szvsz a probléma az az STS-rendszerrel, hogy egyszerűen nem használják ki a benne rejlő fejlesztési lehetőségeket, valószinüleg félelemből, nehogy esetleg egy új technológia miatt következzen be valami baleset. Éppen ezért az STS fejlesztések igen apró lépésekkel haladnak (könyebb külső üzemanyagtartály, modernebb elektronika, stb.), de a rendszer "gerincét" továbbra is a 70-es évek szinvonala jellemzi...
Ne feled, hogy az STS-t univerzális feladatra tervezték, képes műholdak felbocsátára, befogására és visszahozására, képes tudományos kisérleteknek otthont adni (a rakterébe elhelyezett SpaceHab konténerrel akár komolyabb mennyiségű kisérletnek is) és alkalmas űrállomások kiszolgálására is. Igen előrelátóan megálmodott és rugalmas rendszer, csakhát drága, és a Challenger-katasztrófa után felülvizsálták az ereditleg igen nagyratörő terveket...
#40