.
-
Kindred Blades #7891 A DC lényegében az adott tárgy (pl akna) nehézségi foka, a kotorban gyakorlatilag csak annyit számít, hogy ez az az érték, amivel szemben a mentőt dobod :)
KotOR versus TSL?
A második résznek tagadhatatlanul jobb a hangulata, nekem legalábbis jobban tetszett ez a Toldi Estéje hatás, a megfáradt, kitaszított hős visszatér, hogy még egyszer megmentse a világot, miközben mindenekelőtt magával kell megküzdenie.
Az első rész Jolee Bindo-ja (a szenilis öreget direkt megjátszó bölcs öreg karaktere nagyon bejött) helyett itt van egy remekül kidolgozott Visas Marr, egy darab Atton Rand, szal három kedvenc mellékszereplőmből kettő a második részben van :). Leszámítva persze a kincset érő beköpésekkel megspékelt HK-47 droidot, de ő ugye mind a két részben szerepel. Mondjuk Bastilát én elvből kerültem, amit belőle akartak kihozni, azt igazából a Mass Effect Ashely Willams-ével sikerült megvalósítani.
A második résznek ráadásul jóval sötétebb, baljóslatúbb a hangulata, ami egy plusz lökést ad, hogy az ember könnyebben azonosuljon a történetben játszott szerepével.
Csak ugye nem ártott volna, ha a kedves Lucas Arts management hagyja az Obsidiannak, hogy befejezzék a játékot. Mert ugye az egész játék, a karakterek, a párbeszédek, az infulence-rendszer mind arra volt kihegyezve, hogy amikor visszatérünk Telos-ra, beinduljanak az események. A társaink egymásnak esnek, kétségek mardossák őket, vannak, akik elvesznek, vannak, akik felemelkednek, az egész személyessé válik... vagyis vált volna, ha nem kellett volna a 95%-át kivágni, mert nem volt még lescrpitelve.
A KotOR egy teljes egész.
Összességében a KotOR a jobb játék, mégis a második részt kedvelem jobban. :)