#1027
a fizika jóság ha van, nagyon tudom díjjazni, ha stabil alapja van egy programnak, nem ugrálnak elmászva, idegenül a féktávok, és a kanyarsebesség, a tapadási érzetek.
de van hogy a kevesebb többet ér, én pl. nagyon szeretek játszani a Tptcc-vel, de túlzásnak érzem, kb. olyasmi mint amikor nagyon jól sikerült a motorfejlesztés, de a kasztni(váz), és a futómű kevés lenne hozzá, szoktam nézni Trans-Am futamokat a Motors tv-n, és nekem nem ez jön le, ami a játékból.
sőt a technikai sportokban általában a harmoniára törekednek, ha kell visszavesznek a teljesítményből( pl. Motogp), ha a váz, a gumi nem bírja ideálissan átvinni az aszfaltra, mert különben romlik a köridő.
Arról nem beszélve, hogy a pilótáknak szükségük van némi tartalékra mind tapadásban, mind az ezzel összefüggő magabiztos irányításban, leginkább a korrigálásoknál, váratlan helyzeteknél, ill. a pozició csatáknál.
hiába a bődületes nyomaték, ha csak küzd vele a pilóta.
De ezzel 1üt nagyon jó játéknak tartom az NR2003 modokat, van hogy bugyog az adrenalin..
az MI-vel nekem spec. elég sok bajom van, mivel nem igazán csúsztat, pl. Monzai első kanyar, én a tapadásvesztés határán kanyarodom, ő meg ott vánszorog ív középen :)
és, az első játék, aminél úgy érzem hogy kuplung pedállal , és 6-os 'H' váltóval sokkal jobbakat mennék, mint igy. tehát nagyon jó játék a Tptcc, de nekem egy kicsit harmoniátlan.
#1027