zizzenet#2970
Tegnap indítottam egy "kampányt" () a legmagasabb fokozaton. Mit ne mondjak, kissé durva. Minden nehezebb (már amivel sikerült találkoznom, mert legtöbbet a börtönt szemlélhettem).
Hasonló a helyzet, mint a Civilization III esetében: arról Meier atya azt nyilatkozta, hogy a legmagasabb fokozaton elméletileg lehetséges a győzelem. A vívás a legnehezebb fokozaton érezhetően megnyerhető, de ahhoz nagyon profinak kell lenni, és tulajdonképpen nem szabad hibázni. Ugyanakkor az vele a probléma, hogy abból áll mindössze az egész, hogy várod, az ellenfél mit lép. Magad nem kezdeményezhetsz, mert sem időd, se lehetőséged nincs rá. Amennyiben az ellenfél alsó vagy felső vágást végez, azt felugrással vagy lehajlással kivéded, és azonnal szúrsz. Nem vágsz, csak szúrsz. A többi speciális mozdulatot el lehet felejteni. Ez azért így tényleg nem annyira élvezetes.
Viszont nekem olybá tűnik, ezen a fokozaton a nemzetek jelentősen érzékenyebbek és haragtartóbbak. A lopakodás idegtépő és már-már kivitelezhetetlen, a hajós ütközetek is ezen a szinten érik el az izgalmat adó nehézségüket. Még rágódom a dolgon, de motoszkál bennem is a gondolat, hogy a balanszírozáson volna mit javítani. Azonban egyelőre ezt még nem nyilvánítom véleményemnek.
) a legmagasabb fokozaton. Mit ne mondjak, kissé durva. Minden nehezebb (már amivel sikerült találkoznom, mert legtöbbet a börtönt szemlélhettem).