\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
#753
Az ion-hajtómű elég régi dolog, már az 1970-es években is használták, igaz, akkor olyan kicsi volt a tolóereje, hogy csak műholdak pocizionáló hajtóművének használták. A Deep Space 1 űrszonda volt az első, amely tartósan működő ion-hajtóművel rendelkezett, de még ez is elég kicsi tolóerővel rendelkezett (emlékeim szerint nem érte el az egy newtont).
Az Ion-hajtómű fő előnye két részből tevődik össze: egyfelől igen jó az üzemanyagfelhasználási rátája, másfelől akár évekig is működhet, tehát ideális a bolygóközi űrszondák hajtóművének. A működéséhez valamilyen (általában) fémes folyadék (pl. Higany) vagy nemesgáz (pl. Xenon) és energia kell. Amit fejlesztenek, az a JIMO (Jupiter Icy Moons Orbiter), ahol az energiaellátást egy kis atomreaktor fogja biztosítani (a Deep Space 1 ugye csak napelemekkel és akkumulátorokkal rendelkezett, részben emiatt is volt olyan kis tolóereje).
Amúgy a végtelenségig az ion-hajtóművekkel sem lehet gyorsulni, a DS1 hajtóművénél az ionok 43.000 m/s sebességel léptek ki, vagyis ez egyben az elméleti elérhető sebesség is. Ugyanakkor ez mégis iszonyatos előrelépés, ha figyelembe vesszük, hogy a kémiai rakétáknál a kilépő égéstermék sebessége csak 2.000-3.000 m/s...