\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
K.András #588 Az univerzum gyorsulva táguló szivacs
Index
Tizenkét év alatt elkészült a déli égbolt 447 legfényesebb galaxishalmazát tartalmazó katalógus, a munka legfontosabb eredménye a világegyetem alacsony átlagsűrűségének kimutatása. A galaxishalmazok ugyanis nem szabályosan oszlanak el a világegyetemben hanem szélesen elterülő, de egyértelműen kirajzolódó struktúrák mentén helyezkednek el.
A világegyetemet felépítő anyag zömét rejtő galaxishalmazok első átfogó katalogizálását 12 évig végezte egy nemzetközi kutatócsoport. Az asztrofizikusok a munka során a német ROSAT röntgenműhold által készített csillagtérképeket a látható fény tartományában végzett megfigyelésekkel kombinálták.
Néhány évvel ezelőtt még az volt a feltételezés, hogy a világegyetem tágulása fokozatosan fékeződik, majd teljesen megáll. Néhány éve viszont egyre több jel utal arra, hogy a sötét energiából származó erők folyamatosan gyorsítják a tágulást. A kutatók a most megjelentetett munkájukban a titokzatos erő létezésére utaló újabb jelet írnak le.
Megerősített elmélet
A ROSAT adatai alapján elkészült a déli égbolt röntgen tartományban legfényesebb 447 galaxishalmazának katalógusa. A kutatók munkája megerősíti a világegyetemet gyorsulva tágulónak leíró, és a sötét anyag létezését feltételező elméletet, idézte az APA hírügynökség Sabine Schindlert, az innsbrucki egyetem asztrofizikai intézetének munkatársát.
A galaxishalmazok az univerzum legnagyobb, világosan definiálható képződményei. Több száz vagy akár ezer galaxist és nagy mennyiségű, közvetlenül nem megfigyelhető tömeget (úgynevezett sötét anyagot) tartalmaznak.
A Dél-Amerikában működő európai csillagvizsgáló (ESO) segítségével a kutatók ki tudták mutatni, hogy a galaxishalmazok nem szabályosan oszlanak el a világegyetemben. Ehelyett szélesen elterülő, de egyértelműen kirajzolódó struktúrák mentén helyezkednek el. Ezek közül a legnagyobb sűrűségű területek, az úgynevezett szuperhalmazok ősi tanúi a világegyeten kezdeti szerkezetének.
A világegyetem felépítése leginkább szivacsra hasonlít. Nagy területeken, a szivacs lyukainak megfelelően alacsony sűrűséggel, vékony falakkal illetve a galaxisokat felhalmozó csomópontokkal, fejtegette Sabine Schindler.
Mivel a galaxishalmazok a röntgensugárzás kiemelt forrásának számítanak, a ROSAT által készített égtérképeken is megjelentek. A halmazok egyértelmű azonosításához illetve a távolságuk meghatározásához ugyanakkor optikai megfigyelésekre is szükség volt. Ezeket a munkafázisokat a chilei ESO távcsövek segítségével végezték.
A kutatócsoport a galaxishalmaz-katalógus legfontosabb részleteit az Astronomy & Astrophysics szaklap most megjelenő számában közli. A déli égbolt 447 legfényesebb galaxishalmazáról ez eddig a legátfogóbb munka.
Alacsony sűrűségű
A katalógus később további kozmológiai kutatások alapját képezheti. A 12 évig tartó katalogizálás legfontosabb eredménye világegyetem kutatók által meghatározott alacsony átlagsűrűsége.
Megállapításaik szerint az össztömeg csupán egyharmada tömörül galaxisokba, röntgensugárzást leadó forró gázba és sötét anyagba. A fennmaradó kétharmadot a titokzatos sötét energia képviselheti.
Hasonló eredményről számoltak be korábban a kozmikus háttérsugárzást és a szupernovákat tanulmányozó kutatócsoportok is. Vagyis ezzel tovább erősödhet a sötét energiát leíró elmélet, jelentette ki Schindler.
/Hol fér el a Föld?
A Naprendszernek otthont adó Tejútrendszer viszonylag kis halmazba tartozik, ezt körülbelül kéttucat galaxis alkotja. A halmazon belül a Tejút és az Androméda a két legnagyobb képződmény, ezek köré néhány kisebb galaxis csoportosul.
Ezt a csoportot nevezik a csillagászok lokális csoportnak. A teljes csoport az 50 millió fényévre levő Virgo halmaz felé halad, a világegyetem tágulásához viszonyítva másodpercenként 208 kilométeres sebességgel. /