\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
Cat #334 kivettem könyvtárból kim stanley robinson nebula dijas scifijét, a Vörös Marsot és elolvastam. Elég vaskos, két kötet kb. 600 oldal, de messzemenően megérdemelte a dijat. Nagyon alapos munka, részletes tudományos háttérrel, és a történet is valósághű.
Az iró ugy képzelte, hogy az ürrepülőgépek hatalmas üzemanyagtartályait pályára állítják a Föld körül, és tucatnyi ilyenből nagy ürhajót építenek. A kolonizálásnál kezdetben 100 ember megy, akiket már rengeteg robot, illetve több évre elegendő ellátmány vár 2030 táján (nyilván scifi, nehéz előre látni a technikai fejlődést). Ezekkel néhány év alatt sikerül nekik a semmiből lakóhelyet építeni - ez kb. az első kötet, ugy 400 oldal.
A másodikban jön a bonyodalom. A háttér kb. annyi, hogy a multinacionális cégek un. transznacokká tömörülnek, a Földet szorongatja Kina és India túlnépesedése, és az erőforrások egyenlőtlen eloszlása. 2050-2060 környékén már többezer ember van a Marson, megindul a Mars terraformálása. Ez számos módszerrel történik, pl. jégaszteroidák Marsba irányáításával többtizezer tonna vizet jutattnak a felszínre, génsebészeti módszerekkel módosított baktériumokkal fedik be a sarki jeget, amitől az felmelegszik, és felolvad, továbbá a bolygó saját belső hőjét is kihasználják. A fuziós és atomreaktorokból kiáramló meleg is a légkört melegiti, olvasztják a jeget, ami a légnyomást növeli, továbbá a levegőben lévő széndioxidot hatalmas léggyárakban alakítják szénné és oxigénné.
A tudományos háttér mögött egy egész jó történet van, pszihologiai hátterekkel, társadalmi változásokkal, szal nagyon komplex regény, érdemes elolvasni.