\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
#1894
Ez történt a világűrben 2006-ban
Ismét rendszeresen indultak az űrrepülőgépek, újabb vízfolyásnyomokat találtunk a Marson, lefokozták a Plútót, és már 200-nál is több Naprendszeren kívüli bolygót ismerünk. A Világűr rovattól idén minden nap olvashattak egy újdonságot - most felelevenítjük a legérdekesebb eredményeket.
Események az űrrepülés világából
Egyévi kényszerszünet és számos újabb fejlesztés után ismét űrrepülőgép indult a Nemzetközi Űrállomáshoz. A Discovery 2006. július 4-én startolt, és az esemény során megint több habszivacsdarab leválását figyelték meg a fő hajtóanyagtartály külső szigeteléséről. Az új technológiai megoldások miatt azonban ezek egyike sem jelentett komoly veszélyt - a leváló darabok mennyisége kisebb volt, mint korábban. A Föld körüli pályán először az űrrepülőgép burkolatának állapotát ellenőrizték az asztronauták, emellett a sérült csempék javítását is sikeresen szimulálták. A Discovery hibátlanul végrehajtott küldetésével bizonyította: az űrrepülőgép biztonsági fejlesztései megfelelőek, és az űrállomást továbbra is ki tudja szolgálni.
Következő lépésként az Atlantis indult szeptember 9-én, a Kennedy Űrközpont felé haladó Ernesto trópusi vihar miatt jelentős késéssel. Ennek ellenére programját teljes sikerrel végrehajtotta: a napelemtáblák továbbfejlesztéséhez szükséges P3/P4 jelzésű elemet a megfelelő helyre rögzítették. Decemberben a Discovery fejezte be a P3/P4/P5 rendszer kiépítését és az ISS régi vezetékeinek felújítását. A munka közben probléma adódott az egyik korábbi napelemtábla becsukásával, amelyet egy előre nem tervezett, extra űrséta során oldottak meg.
A NASA idén bejelentette: távlati céljai között - az űrállomás befejezése után - egy új űrhajó- és hordozórakéta-rendszer beüzemelése szerepel, amellyel nem csak az ISS-t akarják kiszolgálni, de a Holdra is vissza kívánnak térni, ahol 2026-tól szeretnének bázist létesíteni.
Az űrturisták sem tétlenkedtek 2006-ban: szeptember 18-án elindult a Szojuz TMA-9 űrhajó az űrállomásra, és fedélzetén utazott Anousheh Ansari, a negyedik űrturista is. Ötödikként a magyar származású Charles Simonyi repül a tervek szerint. Az űrturizmus a következő években minden bizonnyal sikeres üzletté válik, már most fejleszteni kezdtek több magánűrhajót, valamint űrugrásra alkalmas szerkezetet. Már a Holdat körülrepülő utazásokat is elkezdték tervezni a cégek - a becslések alapján kb. 100 millió dollárba kerül majd egy ilyen út. Mindeközben Anettka - feltehetően sokkal olcsóbban - végrehajtotta magaslégköri repülését, ami mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény.
![]()
A beragadt napelemtábla meglazítása
NASA
Újdonságok a belső Naprendszerben
Az európai Smart-1 Hold-szonda küldetésének végén, 2006. szeptember 3-án a tervek szerint égi kísérőnkbe csapódott. A robbanást sikeresen észlelték, egy másodpercnél rövidebb felvillanást rögzítve. Emellett a képek utólagos elemzésével sikerült a robbanás felhőjének a szonda eredeti mozgási irányában történő rövid továbbhaladását is megfigyelni. Holdunkkal kapcsolatban további érdekesség, hogy néhány korábbi felvétel elemzésével sikerült egy, az elmúlt néhány millió évben lezajlott gázkitörés nyomát azonosítani. Az Ina-kaldera nevű képződmény éles körvonala és meredek fala, valamint az aljzatán lévő kevés kráter vulkanikus jellegű szerény kitörésre utal a geológiai közelmúltból.
![]()
Az Ina-kaldera
Peter Schultz/Brown Univ.
Az európai készítésű Venus Express 2006. április 11-én állt pályára belső bolygószomszédunk körül. Megfigyelései során sikerült azonosítani a felhőtakaró felső szintjén megjelenő azon légköri tartományokat, ahol az átlagosnál sokkal erősebben nyelődnek el az ultraibolya sugarak. E rétegek jelentősége, hogy a bolygóra érkező napsugárzásnak közel a felét elnyelik, de pontos kémiai összetételüket egyelőre nem sikerült megállapítani.
![]()
Animáció a déli pólusnál mutatkozó kettős örvényről
ESA/VIRTIS/INAF-IASF/Obs. de Paris-LESIA
Emellett a Vénusz légkörében először azonosítottak szén-monoxidot, mely a napsugárzástól képződhet szén-dioxidból. Korábbi ismereteink alapján a felhők egy kb. 20 km vastag réteget alkotnak, mely 65 km-es magasságig terjed a felszín fölé. Az éjszaka oldalon azonban egy csillagfedés alkalmával a felhők teteje felett 100 km-es magasságot is elérő ritkás ködöt azonosítottak. Az egyik legérdekesebb eredmény egy kettős örvényszerkezet megfigyelése volt a déli pólusnál.
Természetesen külső bolygószomszédunkkal, a Marssal kapcsolatban is számtalan újdonság látott napvilágot. A Mars Express európai űrszonda mérései alapján a bolygó felszínén lévő ásványok három jellegzetes csoportba sorolhatók, amelyek az égitest fejlődésének három jellemző időszakát és környezeti állapotát képviselik. A kezdeti, viszonylag meleg időszakból agyagásványok, a későbbi hűvösebb, de nedves és erősen savas időszakból szulfátos ásványok, gipsz és szürke hematit maradt vissza. A harmadik periódus teszi ki a leghosszabb időszakot, és ez jellemző napjainkban is, oxidált vasvegyületek képződésével, melyek alig kerültek kapcsolatba folyékony vízzel.
![]()
Victoria-kráter: az utolsó állomás?
NASA JPL
A felszínen a Spirit és az Opportunity is meteoritokra akadt. Utóbbi feltehetőleg elérkezett pályafutásának utolsó, egyben legérdekesebb állomásához, a Victoria-kráterhez. Ez közel hatszor nagyobb a korábban meglátogatott Endurance-kráternél, és meredekebb lejtői vannak - elképzelhető, hogy a rover nem lesz képes kijönni belőle, miután a mélyedés belső szerkezetét részletesen megvizsgálta.
2006. november 2-án egy parancsot küldtek az MGS-szondának egyik napelemtáblájának elfordítására. A szonda válaszában jelezte a Föld felé, hogy probléma adódott a napelemtáblát mozgató motorral, és az előírás szerint a tartalék motorral próbálja a fordítást elvégezni. Ezután a Földről nézve a bolygó mögé került, majd amikor ismét kibukkant, a róla érkező jel már sokkal gyengébb volt, végül teljesen megszakadt vele a kapcsolat.
Feltehetőleg a szonda egy régi sérülése újult ki az egyik napelemtáblát mozgató szerkezetnél. Végleges elvesztése után nyilvánosságra hozták néhány korábbi felvételét, amelyeken az elmúlt öt évben keletkezett folyásnyomok mutatkoztak a bolygón. Ugyanakkor egy másik felismerés szerint hasonló képződmények víz nélkül, például a Holdon is létrejöhetnek - a folyások pontos eredete tehát egyelőre kérdéses.
Az év végén a Mars Reconnaisance Orbiter űrszonda üzembe állásával felgyorsultak az események. Mindössze néhány hét kellett ahhoz, hogy egyértelmű legyen: az új berendezés ontotta eredmények minden más űreszközt háttérbe szorítanak, és megfigyelései a következő években egyeduralkodók lesznek a bolygóval kapcsolatban.
![]()
A 2005 augusztusában készült felvétel kinagyított részlete a folyásnyomról
NASA JPL
Felismerések a Naprendszer távoli részéből
A Jupiteren nagy feltűnést keltett a Kis Vörös Folt megjelenése, amely a közismert Nagy Vörös Folttól délre jött létre. Három itt található, különálló örvény összekapcsolódásával született meg még 2000-ben, majd 2005 és 2006 fordulóján vörösödött be. Vizsgálata nagyobb társának és az óriásbolygó légkörében zajló folyamatoknak, köztük a vörös színt létrehozó vegyületeknek a megismerésében segít.
![]()
A Cassini-résben lévő halvány gyűrűalkotók részlete
NASA, JPL, SSI
A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda az A-gyűrűben korábban nem észlelt, de régóta feltételezett, közel 100 méteres terelőholdaknak akadt a nyomára. Emellett ugyancsak ebben a zónában, már az 1970-es években előrejelzett, gravitációs hullámoktól kialakuló sűrűsödéseket azonosított. A D-gyűrűnél is érdekes változások jelentkeztek: külső részén 30 km-es térközzel sorakoznak a kisebb sűrűsödések, míg ugyanez az érték a HST 1995-ös megfigyelésekor 60 km-nek mutatkozott. A képződmények és gyors változásuk legegyszerűbben egy 1984 körül bekövetkezett robbanással magyarázható, amelynek keretében egy apró hold tört darabokra a D-gyűrűben.
Az Enceladus holdról az E-gyűrű utánpótlása és a felszín fiatalos jellege miatt korábban elképzelhetőnek tartották, hogy vulkánkitörések zajlanak rajta. Ezzel összefüggésben finom törmelékkel borított, fiatal vidékeket és a környezetüknél melegebb törésvonalakat azonosítottak a déli sarkvidéken. Később az akár 400 km-es magasságig is követhető gejzírszerű vulkánkitörések felhőit is megörökítették. Mindezek az elméleti modellekkel kiegészítve arra utalnak, hogy a hold felszíne alatt folyékony víz vagy jégbe zárt gázmolekulákat tartalmazó ún. klatrát lehet, s ez hozza létre a kitörési felhőket.
![]()
A fényes folt a Cassini-szonda felvételén
NASA, JPL, University of Arizona
A legtöbbször a Titan szerepelt a hírekben a Naprendszer holdjai közül, ahol lassan fény derül a tavakkal vagy tengerekkel kapcsolatos korábbi kérdésekre. A radarfelvételek alapján a rendkívül sima, lapos területeket finom törmelék, homokszerű anyag borítja. Ezek feltehetőleg egykor folyadékkal kitöltött vidékek voltak, amelyeket ma már csak finomszemcsés hordalék borít. Tavak alig vannak a holdon, az a kevés is a két pólus közelében, a feltehetőleg csapadékot adó konvektív felhők térségében csoportosul. Sok esetben kanyargó folyásnyomok vezetnek a tavakba, ahol a beléjük torkolló csatornaszerű mélyedések fenekét is ezt a radarsötét anyag (folyadék?) tölti ki. Néhol világosabb gyűrűk övezik a tavakat, amelyek a partvidékén kivált üledékek lehetnek.
A mai "száraz" felszíni viszonyokat megelőzően folyékony metán is lehetett a Titan felszínén, feltehetőleg három időszakban: 1. a kőzetmag kialakulásakor, amikor sok klatrát (jég és belezárt gázmolekula) keletkezett; 2. mintegy kétmilliárd éve a konvektív áramlások beindulásakor a kőzetmagban, amitől a jégben is áramlások támadtak; 3. közel félmilliárd éve, a vastagodó külső jégrétegben a szilárd fázisú konvekció felerősödésétől. Ma is zajló vulkáni tevékenységre utal a Xanadu-régió közelében mutatkozó világos folt, mely fényességében és területi kiterjedésében is változott az idők során.
A Plútó is sokat volt reflektorfényben 2006-ban. A több évtizede tévesen bolygóként besorolt égitest státuszát a Nemzetközi Csillagászati Unió prágai kongresszusának döntése tisztázta. Ennek értelmében kivették a bolygók közül, és a többi kisbolygóhoz és üstökösmaghoz hasonló objektumként sorszámot kapott. A döntés egyik nem várt következménye, hogy mindez sikerként jelentkezett a csillagászat népszerűsítése és oktatása szempontjából. A tankönyvek átírásával kapcsolatos félelmek megcáfolódtak: a csillagászati előadásokon és távcsöves bemutatásokon megjelenő diákok a Plútóval kapcsolatban feltett kérdésre rendszerint kórusban válaszoltak helyesen, ismerve a Kupier-objektumok fogalmát, és a Plútó valódi helyét a Naprendszerben. A távoli égitest nemrég felfedezett két apró holdját Nix és Hydra névre keresztelték el, és kiderült: a bolygó mindhárom kísérője egy ősi becsapódás alkalmával keletkezett.
![]()
Jellegzetes alakú becsapódásnyomok: a balról érkező szemcsék lazább részei gyorsan szétestek, kialakítva a szélesebb részt, míg az ellenállóbb darabok jobbra hosszú mélyedést vájtak
NASA
A Stardust-szonda mintagyűjtő kapszulája 2006. január 15-én landolt az Egyesült Államokban. Az aerogében minden várakozást felülmúló mennyiségű anyagot találtak, mely a bolygóközi térből és a Wild-2 üstökösből származott. Az egyik meglepetés az olivinásvány magnéziumban gazdag forszterit változatának azonosítása volt az üstököseredetű anyagban, ez ugyanis sokkal melegebb környezetben képződik, mint ahol az üstökösök kialakultak. Jelenléte az ősi Naprendszerben lezajlott kiterjedt anyagáramlásokra utal.
A japán Hayabusa-űrszonda által meglátogatott Itokawa kisbolygó belsejének a mérések alapján több mint harmadát üregek teszik ki. Felszíni összetétele alapján bizonyítást nyert, hogy a sötétebb vidékeken legalább kétszer annyi vastartalmú por fordult elő, mint a világosabb régióban, ami alátámasztja, hogy azok rövedebb ideig voltak kitéve a kozmikus eróziónak. A világosabb részeket becsapódások, vagy azokhoz kapcsolódó csuszamlások nemrég hozták létre, friss anyagot juttatva a felszínre.
Eddig három olyan égitestet találtak a kisbolygóövben, amelyek üstökös-aktivitást mutatnak. Pályájuk nem elnyúlt - feltehetőleg nem a Naprendszer külterületéről érkeztek a kisbolygóövbe, hanem eleve itt alakulhattak ki. Jéganyagukat por takarhatta eddig, ezért maradhattak meg napjainkig. Az üstökösökkel kapcsolatban további érdekes esemény volt a hazánkból is megfigyelt, látványosan szétdarabolódó P73/Schwassmann-Wachmann 3 jelzésű kométa.
![]()
Az üstökös aktivitást mutató Elst-Pizarro
Henry Hsieh, David Jewitt
