\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
#1893
2. rész
Hírek a csillagok és az exobolygók világából
A Naprendszer környezetében egyre több halvány csillagot, köztük sok barna törpét azonosítanak. Az így készített statisztikák alapján Tejútrendszerünk csillagainak több mint a fele a mi Napunknál is kisebb és halványabb vöröses törpecsillag lehet.
![]()
A 47 Tucanae gömbhalmaz
ESO
Az egyes csillagok mozgását tanulmányozták a 47 Tucanae gömbhalmazban hét éven keresztül. A megfigyelési sorozattal sikerült bebizonyítani, miként különülnek el egymástól az eltérő tömegű csillagok: a nagyobb tömegűek a halmaz központi részén halmozódnak, míg a kisebbek aránya a periférián növekszik.
Az exobolygók között egyre több olyan égitestet találnak, amelyek a Jupiternél lényegesen kisebb tömegűek - ezeket gyakran (és félreérthetően) "szuper-földeknek" nevezik. Valójában olyan, a fejlődésükben megrekedt égitestek lehetnek, amelyek nem nőttek akkorává, mint nálunk a Jupiter.
Első alkalommal sikerült az ún. második generációs bolygók keletkezéséhez szükséges alapanyagot biztosító anyagkorongot megfigyelni. Az ilyen égitestek a csillagfejlődés végállapotát képviselő neutroncsillagok körül találhatók, és feltehetőleg a szupernóva-robbanás után fennmaradt törmelékből állnak össze. Esetünkben a PSR B1257+12 jelű pulzár körüli korongban kb. 10 földtömegnyi anyag mutatkozott, a pulzártól 30-szor közelebb, mint amilyen messze a Merkúr kering a Naptól.
A csillagok és exobolygók keletkezésére utaló fontos objektum az Oph 16225-240515 jelű rendszer. Érdekessége, hogy két kisebb, 7 és 14 Jupiter-tömegű égitest kering benne egymás körül, egymástól 240 Cs.E. távolságban. Az ilyen magányos, a bolygókhoz hasonló tömegű objektumokról eddig azt tartották, hogy csillagok körül születnek. Egy ilyen páros azonban nem tudott volna úgy kilökődni egy exobolygó-rendszerből, hogy a két égitest együtt maradjon. Legvalószínűbb, hogy eleve egymás közelében keletkeztek a csillagközi anyag összesűrűsödésével - de végül nem gyűjtöttek össze akkora tömeget, hogy csillagokká váljanak.
A csillagok fejlődésével kapcsolatban kiderült, hogy a bolygók keletkezéséhez szükséges por jelentős részét nem szupernóva robbanások, hanem kisebb, átlagos csillagok szórhatták szét.
A Spitzer-űrteleszkóppal az M15 jelű gömbhalmaz központi régiójában sok poros légkörű vörös óriást találtak, emellett kb. 10-4 naptömegnyi csillagközi port is azonosítottak. Ezek az idős csillagok fémekben (hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemekben) szegény ősi anyagból születtek, mégis sok port bocsátanak ki vörös óriás állapotukban. A később kialakult égitestekben már a fiatalabb társaik által legyártott oxigén- és szén-atommagok is jelen voltak. Ezek a hűvös külső tartományokban szén-dioxiddá egyesültek, amely gáz halmazállapotú. A szénatomok ezért itt, a külső rétegekben sem tudtak szilárd porszemekké egyesülni, ellentétben az első csillagokkal, ahol a kevesebb oxigén miatt porszemcséket alkothattak.
A gammavillanások hosszabb változatai a szupernóváknál is nagyobb, úgynevezett hipernóva-robbanásokhoz kapcsolódhatnak. Utóbbiakat eddig főként fémben szegény, de heves csillagkeletkezést mutató galaxisokban találták. Mindez arra utal, hogy a robbanást létrehozó extrém nagytömegű csillagok a csillagkeletkezés elején, még a nehéz elemekben szegény anyagból születnek. Ez egybevág az elméleti előrejelzésekkel, amelyek szerint csak fémekben rendkívül szegény anyagból képződhettek kezdetekben 100 naptömegnél is lényegesen nehezebb csillagok.
![]()
Fantáziarajz a két gazdátlan planétáról, amelyek körül talán anyagkorong, esetleg holdaknak tekinthető, további égitestek is találhatók
ESO
Újdonságok a galaxisokról
Az elmúlt időszakban több apró kísérőgalaxist is azonosítottak a Tejútrendszer körül, amelyek egy része Galaxisunk árapályhatásától szétbomlóban van. Hasonló események nyomait a Tejútrendszerben is el lehet csípni: elnyúlt csillagáramlások formájában azonosíthatók egy-egy régebben felbomlott törpegalaxis égitestei. Ezek közül a legújabban talált áramlás közel 30 ezer fényévre van tőlünk, tagjai kb. 230 km/s-os sebességgel mozognak a Tejútrendszer centruma körül. A képződmény hossza minimum 30 ezer fényév, valódi mérete akár tízszer ekkora is lehet - talán egész Galaxisunkat átszeli.
A Tejútrendszer közelében felfedezett törpegalaxisok száma még mindig alatta van az elméletileg előrejelzett értéknek. Ennek egyik lehetséges magyarázatára egy szimuláció mutatott rá: elképzelhető, hogy sok olyan láthatatlan tömegből álló, sötét anyagcsomó van a közelben, amely nem fejlődött csillagvárosokká. Emellett a közeli apró galaxisok jelentős része bele is olvadhatott a Tejútrendszerbe - azonban kiderült, hogy sok ma ismert szomszéd törpegalaxis fémekben túl gazdag ahhoz, hogy a Tejútrendszer halojának idős csillagait alkothassák.
![]()
Az I Zwicky 18 jelzésű, halvány galaxis a Hubble-űrteleszkóp fotóján
NASA, ESA, Y. Izotov, T. Thuan
A távolabbi galaxisok között is mutatkoznak halvány objektumok. Másodszor akadtak a szakemberek olyan galaxisra, amelyben alig találhatók csillagok, ezért alig lehet megfigyelni. Az Kos (Aries) csillagképben lévő objektum távolsága kb. 153 millió fényév, átmérője pedig mintegy 200 ezer fényév lehet - azaz kicsit nagyobb, mint a Tejútrendszer. Egyelőre nem sikerült az új galaxisnak az optikai tartományban is nyomára akadni. Egyes elgondolások alapján a látványos csillagkeletkezést mutató, fényes galaxisok csak a jéghegy csúcsát képezik, és sok ilyen halvány, csillagokat valamiért alig gyártó, és így nehezen észrevehető objektum rejtőzik még az űrben.
A törpegalaxisoknak a csillagvárosok fejlődésében betöltött szerepét nehéz tisztázni, mivel nagy távolságban alig vehetők észre. A Hubble-űrteleszkóp 2004-ben készült ultra-mély-ég felvételének (HUDF) elemzésekor több mint 500 olyan csillagvárost azonosítottak, amelyek kevesebb mint egymilliárd évvel az Ősrobbanás után léteztek. A róluk érkező fény tehát akkor indult útjára, amikor a Világegyetem kora kevesebb mint 7%-a volt a jelenlegi 13,7 milliárd évnek. A kérdéses galaxisok jellemzően kisebbek a Tejútrendszernél, többségük törpegalaxis lehet.
![]()
Néhány galaxis a SDSS felmérésből
D Hogg/M Blanton/SDSS Collaboration
Elkészítették a Világegyetem jelenlegi legnagyobb térképét, amely az eddigi legtöbb távoli galaxist ábrázolja. Az eredmények alapján a szuperhalmazok (a galaxisok és galaxishalmazok ma ismert legnagyobb csoportosulásai) a korábbinál nagyobb, egymilliárd fényéves méretig is azonosíthatók.
A felmérés megerősítette: a Világegyetem legnagyobb része láthatatlan anyagból és láthatatlan energiából áll. A csillagvárosok megfigyelt térbeli eloszlása egybevág azzal a modellel, amely szerint a Világegyetemet alkotó anyagnak csak néhány százalékát teszi ki az általunk ismert "normális", fénylő anyag. A maradéknak közel 25%-át láthatatlan tömeg alkotja egzotikus, egyelőre ismeretlen részecskékkel és/vagy égitestekkel; a legnagyobb részt pedig a még kevésbé ismert, láthatatlan energiának nevezett "valami" teszi ki.
Hazai események
Igazi sikertörténet dr. Bakos Gáspár felfedezése, aki kollégáival együtt azonosította az első magyar felfedezésű exobolygót. Munkájuk látványosan szemlélteti, hogyan lehet egy szerény kutatási kapacitású ország csillagászainak a nehéz anyagi helyzet ellenére komoly eredményt elérni. A távoli planétára a HAT (Hungarian Automated Telescope) nevű, magyar ötlet alapján kidolgozott, magyar szakemberek által készített és működtetett robottávcsövekkel figyeltek fel.
Az exobolygó létezését szintén hazai kutatók itthon fejlesztett szoftverekkel mutatták ki a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet segítségével. A programhoz az anyagi támogatás és további szakmai segítség jön külföldről: a Center for Astrophysics finanszírozza a projektet az Egyesült Államokban.
![]()
Fantáziarajz az új exobolygó rendszeréről
CfA, David A. Aguilar, MCSE
A most talált HAT-P-1b jelű planéta szokatlan égitest: bár pályaelemei egyértelműen a "forró Jupiterek" alosztályba sorolják (azaz a csillagukhoz szokatlanul közel keringő óriásbolygók közé), 1,36-szoros Jupiter-sugarához alig több mint fél Jupiter-tömeg tartozik, azaz a planéta sűrűsége csupán negyede a vízének, mondhatni könnyű, mint egy óriási parafagömb. A Konkoly intézet csillagászai révén egyéb eredmények is napvilágot láttak, többek között a fenti projekttől függetlenül, az RR Lyrae változócsillagok fejlődését vizsgáló kitartó munkával értek el komoly sikereket.
![]()
A hazai fejlesztésű SAS-2 detektor
ELTE
Az űrszondák terén a Venus Express műszereinek elkészítésében vették ki részüket a KFKI-RMKI munkatársai, az ELTE űrkutató csoportjának szakemberei pedig az ún. villámsípok megfigyelésére alkalmas detektort juttattak az űrbe a Compass-2 műholdon. Komoly elismerés továbbá az űrkutatásban, hogy magyar alelnököt választott az ENSZ Világűrbizottsága. A tisztséget dr. Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója tölti be.
Rovatunkban az év fontosabb csillagászati és űrkutatási rendezvényei között beszámoltunk a Detre László emlékülésről, 2006. szeptember 7-én a részleges holdfogyatkozással kapcsolatos országos szabadtéri rendezvényekről. A hagyományosnak mondható Szkeptikusok XII. Országos Konferenciája idén már az európai Science on Stage sorozat részeként került megrendezésre november 5-én. Szintén nemzetközi visszhangot váltott ki a Nemzetközi Üstökös Konferencia 2006. május 6-7-én.
Az év legfontosabb jelensége természetesen a 2006. március 29-én bekövetkezett napfogyatkozás volt, amelynek megfigyelésére sokan utaztak ki hazánkból Törökországba és Egyiptomba. Az itthon maradottaknak és a szomszédos országokban élőknek a Magyar Csillagászati Egyesület tartott szabadtéri távcsöves bemutatókat - tőlünk ugyanis csak részlegesnek mutatkozott a jelenség.
![]()
Csernok Gyula képe a gyémántgyűrű jelenségről Törökországból
Csernok Gyula, MCSE
Sikeres esemény volt továbbá a MANT által szervezett űrnap 2006. november 9-én, valamint a Kulin György életéről megnyitott, ma is látható kiállítás a Polaris Csillagvizsgálóban. Az ESO Catch a Star ifjúsági vetélkedőjén pedig a Budai Edina, Szabó Andrea és Szulágyi Judit alkotta trió tarolt, és nyerte el Magyarországnak a 2006-os fődíjat.
Kereszturi Ákos
