\"Porból lettünk, porrá leszünk\"
-
#1224
Képzeljünk el egy gyorsan mozgó űrhajót - de akár egy vasúti kocsit, mint Einstein kedvenc példáiban -, és annak két végén egy-egy petárdát. Tegyük fel, hogy ezeket egy-egy fényjellel lehet begyújtani; amit most meg is teszünk egy olyannal, amelyet pont az űrhajó közepén adunk ki, vagyis tőlük egyenlő távolságra.
Mit tapasztalunk az űrhajón belül, azaz vele együtt mozogva? Semmi különöset: elindul a két fényjel, majd megérkezik a két petárdához, és azok megörvendeztetik az utasokat egy-egy szép pukkanással. Természetesen egyszerre, mert hiszen a középtől egyenlő távolságra vannak, és a fény sebessége is ugyanaz a két irányban. No és mit tapasztalunk, ha mindezt kívülről szemléljük, egy olyan rendszerből, amelyhez képest az egész űrhajó mozog? (Vagy amely az űrhajóhoz képest mozog, ez az egyenértékűség miatt mindegy.) A fény most a mi rendszerünkben halad ugyanazzal a sebességgel minden irányban, így a hajóval együtt és azzal szembe is. Ezért nem kétséges, hogy a hajó elején lévő petárdát később fogja elérni, mint a végén lévőt; az utóbbi ugyanis a saját mozgásával elébe megy, az előbbi elszalad előle. Tőlünk nézve tehát a két petárda nem ugyanakkor pukkan.