Immortel - francia sci-fi
-
#37
"Bilal ugyanis telerakta digitális szereplőkkel a filmjét, de nem csak statiszta szerepekben, hanem olykor teljesen „normális” emberi szerepekben is. Néhány fontosabb mellékszereplő animált, míg mások statiszták, és bárhogy töri rajta az ember a fejét, nem lelni a logikát abban, ki milyen alapon mesterséges, avagy valódi."
"Mivel azonban az animált szereplők kidolgozottsága és mozgása teljesen változó színvonalon mozog, ez még akkor is kizökkenti a nézőt, ha hajlandó lenne megbocsátani a látszólag logikátlan rendezői döntéseket."
A változatosság gyönyörködtet. Miért kéne birka módjára bekajálni újra és újra ugyanazt az egyértelmű, kiszámítható, kényelmes sémát?
Pont az a mulatságos a dologban, hogy szeszélyesen alkalmazza a technikát és élő szereplőket, ettől felszabadult, eredeti a dolog. Ne kívánd a sablonokat.
Így is maradt a filmben épp elég.
"Ez talán prózában működne, ha pár mondattal megalapozná egyes események előzményét, vagy kapcsolódását az addigiakhoz, de Bilal és sok kortársa úgy gondolja, hogy a képek elegendőek."
Elegendőek is. Talán azt akarja, hogy használd egy kicsit az agyad, ne csak ülj passzívan a székben, hm? Mond valamit az a szó, hogy képzelőerő, fantázia? :)
Visszautalok fentebbre: Miért lenne követendő az egyszerű, kényelmes, kiszámítható út?
Bocs, hogy előráncigáltam a témát.