a tema adott:)
-
greyloop #10235 Visszatérve egy korábbi témához jómagam 1995-96 környékén kezdtem felfigyelni az elektronikus zenékre (egyébként 82-es vagyok).
Gyerekkori barátom osztálytársa ekkoriban rá volt cuppanva a Viva-ra, MTV-re és videókazira vette a jobb zenéket. Mi meg kazikat adtunk neki, amire másolgatott ezerrel. Egyébként ekkoriban gyűrűzött felénk (Szolnok) a happy hardcore láz, amiből én se maradhattam ki. Igazság szerint azonban a pizicatto-s house cuccok fogtak (D.O.N.S., Red 5, Porn Kings, Vertigo, Quicksilver stb) meg először úgy igazán, amiket egyértelműen a kommersz kategóriába sorolhatunk. Közben FastTracker-en elkezdtünk zenéket fabrikálni saját szórakoztatásunkra. Ezek a nevetséges jelzőt vastagon kiérdemelik, hiszen iszonyat szar minőségű mintákkal dolgoztunk. Aztán emlékszem '97 környékén kezembe került a Dream Dance Vol. 2. dupla cd, amin olyan trance alabdarabokba botlottam, mint Ayla - Ayla, Humate - Love stimulation, Jam & Spoon - Follow me, Cosmic Baby - Heavens tears stb. Innestől a trances dolgokat kezdtem el favorizálni, ami később meghatározta a zenei ízlésemet. '99-ben a nagy trance boom idején néhány hasonló beállítottságú haverral szünetekben a büfé előtt bömböltettük walkman-ról a zenét. Idő közben azért Szolnokon is beindult a mocorgás buli téren, hisz olyan nevek érkeztek kicsiny városunkba, mint Budai, Tommyboy, Sterbinszky, Andrew J. Ezeken a bulikon ott voltam, s meghatározó partiélményként tartom számon ezeket. Aztán a trance szépen lassan kiégett, a prog house lépett előtérbe. Azokat a zenéket szerettem igazán (John Johnson, Van Bellen, Lucien Foort stb.), amik dallamosak voltak (nem giccsesen), mellett húzós house alapokon nyugodtak. Volt egy rövid időszakom 2003 környékén, amikor megtanultam bakelitről keverni, hogy a techno-t favorizáltam (Bryan Zentz, John Selway, Danilo Vigorito stb.), emellett a lassabb cuccok (downtempo, nu jazz) is kezdtek megtetszeni. Konstansan kitartottam a trance és prog house mellett, ami napjainkra inkább utóbbi felé tolódott el (Mistique-s vonal).
Már nem igazán járok bulikba, egyrészt a közönség nagyrésze nem a zene miatt megy, hanem csak hogy részegre igya magát és felejtsen. Másrészt a zene is egy olyan irányba ment el, ami néha-néha már élvezhtetlen (elektro, minimal). Ma már mindent meglelni a neten és az igazi vájtfülűek meg is lelik régi kedvenceiket, amit ma már nem hallhatnak szinte sehol sem, esetleg csak egy retro techno-house buliban. Míg régen a diszkókba kellett járni, hogy új zenéket ismerjünk meg, ma már át sem kell lépjük lakásunk küszöbét, dől a zene raklapszám. A minőség-mennyiség arány nem áll valami jól, ebben viszont a médiát is kritika érheti.
Egyébként otthon inkább anyukám volt a zeneszerető, neki a táncdal korszak a kedvence (Szécsi Pál, Aradszky László, Kovács Kati). Ő ezeket hallgatta, dúdolta. Fater csak háttérzajként hallgatta a rádiót. Mivel nincs testvérem én barátok révén fedeztem fel és szerettem meg az elektronikus zenét, aminek irányzatait saját magam fedeztem fel később, s szereztem be az alapdarabokat, amikről a FREEE Magazin is cikkezett.