#210
Én sem vagyok szemellenzős, de ezt a műfajt kb. a Big Brother-rel tartom egyenértékűnek. (lásd: Sims Superstar)
Félreértés ne essék: meg fogom nézni, ez is a valóság egy szelete és kíváncsi vagyok rá, de nem értékelem sokra.
Szinte mindenféle játékkal játszom és el szoktam gondolkodni, mit mondanak a világról, "Mi a tétjük?"
Erről a műfajról az a véleményem, hogy sok tekintetben "károsabb", mint pl. egy FPS. (A káros szó itt nagyon relatív, én most azokról beszélek, aki tudja "hová tegye" az életében a számítógépes játékokat.)
Ezek (Singles, Sims) a játékok ugyanis az életet mutatják be egy teljesen "torz" formában: MINDENKI lehet szupersztár, minden úgy működik, ahogyan TE akarod. Ez nem egészen így van. Egy FPS-ben nyilvánvaló, hogy kitalált hülyeségről van szó, ami ugyanakkor nagyon szórakoztató, ebben a játékban pedig HAMIS ILLÚZIÓKKAL tömik az ember fejét. (a'la Barbie baba: szép vagy, okos vagy, ügyes vagy, stb...) Ez nem tetszik benne.
Véleményem szerint az ilyen "építő" jellegű játékok sokkal inkább jelentik a "menekülést" a realitástól, mint bármilyen más játék.
A játék alanyai, a "szinglik" is tulképp olyan társadalmi jelenségek, akik a fogyasztói kultúra révén jöttek létre: Légy egyedül, fogyassz gazdaságtalanul és alacsony hatásfokkal! (egy család sokkal jobban gazdálkodik a kajával pl, ugye nem kell magyaráznom?) És ez így jó lesz Neked! Az életed csak RÓLAD szól, KÖRÜLÖTTED forog a világ. Az értékeid: jó lakás, pénz, bulik, csajok, fogyasztás? Kell ennél több?
Szerintem kell. És ez a játék így látatlanban és hatalmas előítéletekkel az én szememben erre cáfol rá.
#210