avagy családi aranyköpések
-
#20
Úgy 2 éves lehettem, amikor nagymamát mentünk látogatni. Kint játszottam a kertben. Mamámnak volt baromfiudvara, és alig totyogó pelyhes kis libái. Én megfogtam őket a nyakuknál fogva, és lefektettem őket, hogy aludjanak - ilyet játszottam. Valójában a fogással azonnal nyakukat törtem és/vagy megfolytottam, így elégedett mosolygással nyugtáztam, hogy a kis libák milyen szépen alszanak katonás sorban a bokor alatt, ahova letettem őket, óvva a napsütéstől, és az erős fénytől, mert hát ott senki nem tud aludni. Az eset kiderültével apukám jókat nevetett, nagymamám meg sápítozott és a fejét fogta, hogy megtizedeltem a kisliba-állományát.