Milyen volt számotokra?
-
#63
Azért mi hősök vagyunk?
> > Ma olvastam, hogy akik a 80-s évek előtt születtek, azok valódi
> > Hősök,
> >> olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De
tényleg!
> >> Gondolj
> >> csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
életben
> >> maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt
még
> >> biztonsági
> >> öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak
> > festékében
> >> akadt
> >> bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén
> > nyithatóak
> >> voltak,
> >> nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és
> > ajtók
> >> sem
> >> voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk,
> >> nemhogy
> >> könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
> >>
> >> Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan
> az
> >> ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
> >> ugyanaz.
> >> Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát
rá
> > külön
> >> szót.
> >>
> >> Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, ki.
> >> Egész
> >> nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és
> >> megvagyunk,
> >> hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne
> > nekünk!
> >> Nyáron
> >> a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem
> > lettünk
> >> kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a
> > pollen,
> >> és a
> >> parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona.
> >>
> >> Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
> >> szimplán
> >> betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi
voltunk
> > a
> >> hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és
> >> gyengébbet,
> >> az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon
szóltak
> >> bele
> >> ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy
> > téged
> >> mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én
háborúm!)
> >>
> >> Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint
nap
> >> tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy
mcdonaldson
> >> edződött
> >> átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy
> hátraszaltót
> >> attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
> zsíroskenyérre,
> > a
> >> kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai
> menzára
> >> (ki
> >> tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem
volt
> >> A,B,C,D
> >> és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a
> >> boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az
> >> édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még
> > magunknak
> >> kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen
gyümölcsöt, a
> > WC
> >> pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái telepedtek
meg
> > a
> >> még
> >> háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
> >>
> >> Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
> >> esetleg
> >> spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt
Playstationról,
> >> Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécsatornáról, műholdról
> és
> >> kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről,
> >> Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk,
> >> bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a
> > tékából,
> >> de
> >> még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én
> > meg
> >> egy
> >> negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.
> >>
> >> Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az
> utcán,
> > a
> >> focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor
> > egyszerűen
> >> becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni
a
> > szülőket.
> >> Sem
> >> a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők...
> > Mégis itt
> >> vagyunk.
> >>
> >> Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem
> > ritkán
> >> fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást,
mégis
> > itt
> >> vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
> > begyógyult.
> >> Focizni
> >> is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan
> szabály,
> >> amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez
értesz. Aki
> >> pedig
> >> nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél
> >> bokáját,
> >> az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy
odébb
> >> állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett
magának.
> >>
> >> A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen
> > megéltük.
> >> Ha
> >> egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem
pereltük
> > be,
> >> és
> >> nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk.
> > Ismertük a
> >> törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.
> > Megtanítottak
> >> úgy
> >> élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a
> >> felelőség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek
voltunk
> > mi.
> >>
> >> Hősök?
> >> Talán.
> >> Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül
> >> mosolyognak.