
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#92732
Úgy tűnik lassú irányváltás lesz a repülőgép-hordozókkal kapcsolatban. Az US NAVY két elemzést is készített, hogy mennyire működőképes a jelenlegi szuperhordozókra épülő flottafelállása a kínai veszélyforrások (első sorban tengeralattjárók és ballisztikus rakéták illetve nagy sebességű hajó elleni robotrepülőgépek) ellen. A vizsgálatokról kiszivárgott adatok alapján a US NAVY vezetése finoman szólva sincs elájulva az eredményektől. Az amerikai superhordozókra épülő flottamodel a jelek szerint súlyos problémákkal kell szembenézzen, amire nincs jó válaszuk jelenleg.
A USS Gerard R. Ford tavaly év végén végrehajtott tesztútja közben
A Future Carrier 2030 Task Force (kb. Jövőbeli 2030-as Hordozó-flotta) koncepció azt vázolja fel, hogy lehetne az új kihívásokkal szembenézni a 2020-2030-as évek fejlesztései terén. A koncepció egyfelől békén hagyja a Ford-osztály négy hordozóját (CVN-78 Gerald R. Ford, CVN-79 John F. Kennedy, CVN-80 Enterprise és CVN-81 Doris Miller), de a jelenleg még csak előzetesen megrendelt ötödik egységet, a még név nélküli CVN-81-et lehúzná a listáról. A Doris Millert a jelen tervek szerint 2023-ban kezdenék el építeni, 2028-ban bocsátanák vízre és 2030-ra állna hadrendbe. A pletykák szerint pedig az utolsó szuper-hordozója lenne a US NAVY-nek.
A szuperhordozók és a "hagyományos" jövőbéli hordozók elsődleges feladata a tengeri hajózási útvonalak, konvojok biztosítása lenne. A USS Dwight D. Eisenhower pont egy ilyen feladatot gyakorlatozott nem rég, melyen egy kísért konvoj előtt haladva, komoly tengeralattjáró és ASW eszközökkel megtámogatva "tisztotta meg" a tengert a konvoj előtt a potenciális veszélyforrásoktól.
A USS America 2018-ban, fedélzetén 13db F-35B vadászbombázóval
A feladatra a szuperhordozók viszont túlságosan is nagyok, így egyre több jel mutat abba az irányba, hogy az un. "Lightning-carrier"-ek felé venné a haditengerészet az irányt. A USS America-val tesztelt koncepció olyan F-35B alapú rendszert vázolt fel, amely kisebb és rugalmasabb megoldást nyújt a légi fedezet megoldására. Természetesen CATOBAR megoldás a reális, és F-35C gépekről lehetne szó, de a jelenlegi 60-80 merevszárnyú gép helyett 20-40 gépről lenne csak szó, a hajók vízkiszorítása pedig inkább a 30-60 ezer tonna közé esne. A feltételezések alapján egy Ford-osztályú hordozó árából (~12-14 milliárd dollár) akár 3-4 USS America méretű (annak ára 3,4 milliárd dollár volt) CATOBAR hordozót lehetne megépíteni. A támadóknak így több célponttal és ebből fakadóan megosztott célokkal kell dolgozniuk, míg az US NAVY szempontjából egy-egy flottacsoport elvesztése kisebb csapás lenne, mint jelenleg.
A világ másik felén, Indiában a tengeralattjárók "sűllyeszthetik" el a hordozó-programot. India második hordozója, az INS Vikrant hatalmas költségtúllépésekkel és csúszásokkal kénytelen szembenézni, a 2006-os megrendelésekor 2016-ra szerették volna hadrendbe állítani India első (amúgy olasz segítséggel életre hívott) hordozóját. Jelenleg 2022, de inkább 2023 a reális céldátum. A fő probléma, hogy a Vikrant a maga 40 ezer tonnás vízkiszorításával egyfajta előfutára lett volna a "valódi" hordozóknak, amelyek 60-65 ezer tonnás vízkiszorítással épülnének meg, az elsőnek már neve is van: INS Vishal. A csúszás egyik problémája, hogy a reginális ellenfél Kína már két 65 ezer tonnás hordozóval bír, egyet épít és egy negyedik építése várható. Tehát India látványos késésben van. Ráadásul nemrégiben kínai Shang-osztályú tengeralattjárókat észleltek Indiai felségvízeken, amely nagy botrányt okozott haditengerészeti körökben. A másik probléma, hogy India legfőbb ellenfele, Pakisztán nemrég komoly tengeralattjáró-fejlesztésekbe fogott.
India jelenlegi és tervezett atommeghajtású tengeralattjárói
India saját atomtengeralattjáró programja pedig kezd lendületet venni: az Arihant-osztályú SSBN-ek közül az első egység hadrendben áll, a második jelenleg a tesztút fázisában van, két további egység pedig építés alatt áll. Az Arihant ugyanakkor mai szinten nézve elavult technológia, de már fejlesztés alatt van az S-5 jelölésű utód, amely jelentős technológiai ugrást képvisel, illetve a bázisán készülne a Future Attack Submarine (FAS) néven illetett vadásztengeralattjáró-program is, amelyből hat darabot szeretnének. A jelenlegi tervek szerint FAS első egységét valamikor 2023-2024 körül kezdhetik el építeni, és 2030 előtt hadrendbe állhat. Viszont a költségvetési vitákban egyre sűrűbben kerül az INS Vishal és a FAS program egymás mellé, és a hírek szerint az utóbbinak van nagyobb támogatottsága...


