-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
kiskorúbézoltán #92326 Majdnem rákérdeztem, hogy miféle áttörő tüzér hadosztály, de rákerestem, tényleg volt, nem is tudtam róla. Iskolán még azt mondták, hogy olyan csak a ruszkinak van és háború esetén onnan kapunk mert olyan kevés a tüzérségünk (akkor! :D).
Aztán keresgélés közben ezt találtam, nem indexes, nem kamu, ez biztos.
![]()
![]()
![]()
![]()
Ezek az épületek, minden tüzér laktanyában megtalálhatók voltak, legfeljebb méretben tértek el.
Ez volt az attrap lőtér. Az előtte lévő füves placcon eredetileg egy nagy, épített terep volt egy valós hely kicsinyített mása.
A legalsó épületek voltak a "ütegfigyelők" ide települt be az ütegek figyelőpontja, a műszereivel együtt.
Egyel magasabban a osztályok figyelőpontjai, szintén műszereivel együtt, legfölül pedig a "tüzelőállások", itt nyilván nem lövegek voltak, hanem egy 22-es kispuska farészektől megfosztott lényegi része, felszerelve egy irányzékállványra, amivel oldal és magassági szög szerint precízen lehetett állítani a csövet. Ez volt a "vezérlöveg". A figyelőből kapott lőelemekből az oldalt simán állították, a csőemelkedést, esetünkben ugye süllyedést inkább, egy táblázatból vették, ahol minden töltet minden irányzékállásához megvolt a váltóérték. (Utóbbit egyszerű belövéssel állapították meg.)
Az üteg/osztály megkapta a feladatát, kidolgozta, TBK-n (tábori vezetékes telefon) továbbították, fent lőttek egyet, a becsapódás után javították ha kellett, majd újra lőttek. Értelemszerűen röpidővel játszó dolgokat nem tudott és csak a vezér lövése látszott, minden mást az ellenőrző/értékelő személy(ek) adtak meg a elküldött elemek és a saját számításuk eltérése alapján. Nyomták a stoppert, értékelték az összes lehetséges hibát, mérték az eltéréseket.
Annyira jó volt a kidolgozott rendszer, hogy aki ilyenen tanult meg lőni, annak élesben már csak a gatyája szabta meg, hogy tudja-e hozni ugyanazt a lőtéren is.
Amerikaiaknál ugyanezt már, (persze jóval később :D) számítógépen lehetett csinálni ami sokkkkkkal többet tudott, de hangulata az közel sem volt olyan jó.
A "Sajnálom... TŰZ!"-ön tüzérgenerációk nőttek fel. Ez akkor hangzott el, amikor a lőelemek kidolgozására szánt idő "megfelelő" kategóriája is lejárt. Innentől a feladat már csak "nem megfelelő" lehetett, (az összértékelés soha nem lehetett jobb mint a legrosszabb részértékelés) de ennyivel nem szabadult a szerencsétlen páciens, hanem a már kidolgozott/kiadott (rész)elemekkel le kellett adnia a lövést (Sajnálom... TŰZ!) ami persze elment kenyába, és onnan el kellett kezdenie bejavítgatni a cél felé...
Tüzérnek lenni jó dolog. :)
Utoljára szerkesztette: kiskorúbézoltán, 2019.12.17. 09:22:14
