
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#91591
Elképzelhető, hogy igazuk is lesz és nem lesz számottevő, fiatal lánykoromban azzal még számolni kellett, hogy egy gránát festett vagy sem. A festett kicsit messzebb megy. Viszont a gyújtón rajtahagyott vagy levett kicsi, de masszív kupak miatt nem. Akkor nyilván számolni számolnak vele mint lőelemet módosító faktor, de harcászatilag nem.
A NAMMO most pont a precíziós gyártási folyamatokban látja a változást, a hagyományos M107 gránátnál 80 méteres CEP-et 20 méter körülire hozzák ezzel. Mondjuk hogy milyen lőtávon, azt nem részletezték ( Forrás ).
A gránáttest hosszával, tömegével nagy távolság esetén nem nagyon játszhatnak szerintem.
Én csak azt látom, hogy különböző hosszúságú lövedékeket gyártanak, és a base bleed / RAP lövedékek mindig hosszabbak...
Megkérdezhetem, hogy ez a gázgenerátoros szórás kisebb ez honnan származik? Nem ,mondom, hogy lehetetlen, de 10-15 éve még biztos, hogy nem ezt tanították, illetve ellent mond mindannak - a kevésnek - amit én tudok, vagy tudni vélek a dologról. A vákum megléte vagy nemléte önmagában semmit ne befolyásol a szóráson. Az a lőtávot befolyásolja.
Persze, a NAMMO fenti HE-ER lövedékével kapcsolatban olvastam, hogy a base-bleed (gázgenerátoros) verzió pontossága is javult. De hogy hol olvastam, azt nem tudom, pedig fél órája kutakodok... :(
Valahol értem, vagy legalábbis érteni vélem :D , a percekig fenntartható 10 lövés/percet, viszont jó lenne ismeri azt a harcászati elképzelést amiért ezt a tűzsűrűséget löveggel akarták elérni rakéta helyett. Az ágyúlövés olcsóbb mint a raketta, de vannak korlátai.
Amennyire én ismerem a háttér történetet: A program eredetileg az Advanced Field Artillery System (AFAS) néven indult még az 1980-as években, és az első folyékony hajítótöltetű tüzérségi ágyú kifejlesztése lett volna a cél. A logika egyszerű volt: a folyékony hajítótöltetett nagyon precízen lehet adagolni, így a lövedék pályáját precízebben lehet meghatározni. Már az elején ez a több lövedék egyidejű célbaérés (Multiple Round - Same Impact, MRSI) koncepciója miatt tartották fontosnak. Az AFAS által életre hívott folyékony hajítótöltetű löveg fejlesztése viszont rengeteg problémával szembesült, így a hadsereg egy szilárd hajítótöltetes alternatívát is kért B tervként.
Az 'Armored System Modernization' skiccszerű koncepciója, azonos alvázon a következő harckocsi, lövészpáncélos, önjáró tarack és műszaki mentőjármű
Közben az US ARMY a komplett fejlesztési tervébe is felvette az AFAS-t, ugyanazon alvázon képzelték el az Abrams utódjának tekinthető harckocsit, egy új "nehéz" lövészpáncélost, egy műszaki mentő-járművet és az AFAS által pedig az önjáró ágyútarackot. A program az 1980-as évek végén kezdett el formálódni, és az első öböl-háború tapasztalatai nagyban átformálták az igényeket. Ebben ugyanis az M109A2 és A3 önjáró ágyútarackoknak egy sor problémával kellett szembesülniük, először is az irakiaknak sokkal nagyobb lőtávval bíró szovjet és dél-afrikai lövegei voltak, a szövetségesek szerencséjére az irakiak nem bírtak olyan átfogó felderítési adatokkal és megfelelő adathálózattal, mint ők, így ezt az előnyüket nem tudták kihasználni, de egy felkészültebb ellenfél ellen fájdalmas lehetett volna ez a hátrány.
Problémák adódtak a tűzgyorsasággal is, különösen az első időben biztosítottal. A konklúzió az volt, hogy a kézi töltéssel egyszerűen nem teljesíthetőek a korábban elvárt és meghatározott értékek sem, így mindenképpen automata töltőberendezés szükséges. Szintén nagyon negatív volt az alváz és meghajtáslánc megítélése (ugye épp arról volt szó korábban, hogy az XM1129-nél marad az alváz...), mivel az M109-esek nem tudták az M1 Abrams, illetve M2 és M3 Bradley harcjárművek által diktált tempót tartani, más szóval a nehéz páncélos dandárok tüzérségi elemei folyamatosan le voltak maradva, nem tudtak kellő hatékonysággal rendelkezésre állni - egyes esetekben ezért a támadóék sebességét csökkenteni kellett, hogy bevárják őket, más esetekben inkább hátra hagyták őket.
Említésre méltó még az, hogy nagyon egyenlőtlen volt a lőszerhasználat, az átlag ugyan 70 lövés volt per M109 az egész szárazföldi hadművelet alatt, de ezt felhúzták például a 1st Armored Division egységei, amelyek 130 lövést adtak le, esetükben pedig a lőszerkészletek utántöltése bizonyult kritikusan lassúnak.
Ezek a tapasztalatok alapján az AFAS-t átszervezték, amibe menet közben belerondított, hogy 1994-ben a folyékony hajítótöltetű lövegnek immár a harmadik prototípusa robbant fel, ami után úgy döntöttek, hogy akkor ezt most elengedik, és marad a B terv, vagyis a szilárd hajítótöltetes XM297. Az új elvárások közé tartozott, hogy a járműnek átszedett terepen is 45km/h, sík terepen pedig 67km/h-s sebességet kellett tudnia tartania. Csökkentették a kezelők létszámát három főre (sofőr, tüzér/irányzó illetve parancsnok), a lőszerkészletet és a tűzgyorsaságot pedig úgy lőtték be, hogy az igények szerint 3-6 percig legalább 10-12 lövés/perc kell tartható legyen. Egy hat XM2001-ből álló osztály így 15 tonnányi lövedéket küldhetne a célpontra kevesebb, mint 5 perc alatt. Csak mellékesen még hozzá kell tenni, hogy az XM2001 páncélzatát is erősebbnek "kérték", mint a Paladin-é volt.
Itt egy saját megjegyzés: számomra nagyon úgy tűnik, hogy az Öböl-háború borította ki ezt a képzeletbeli bilit, az ágyútüzérségtől azt várták el, amire a rakétatüzérség képes, csak persze kisebb lőtávon. Mintha a jövő háborúi az ilyen gőzhenger szerű támadásokról szólnának...
Aztán jött a kaszás, az ASM-et folyamatosan kurtították, az új Block III harckocsi és a nehéz lövészpáncélos kuka lett, a Crusader maradt az egyedüli eszköz az új alvázon. Jött Shinseki tábornok, akinek a Crusader légi szállíthatósága értelmezhetetlen volt, és sokkal könnyebb rendszert kívánt a Future Combat System keretében. A Crusader-t 2003-ban kaszálták el végleg, amikor az FCS program egyre látványosabb jövőképeket kezdett el fejtegetni...
