-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
Kurfürst #90609 Ezzel a gondolatmenettel az a baj, hogy mondjuk az 1960-as évekig volt igaz, amíg a T-54/55 tette ki az Izraeli-ellenes harckocsierők oroszlánrészét. A D-10T-hez akkoriban nem nagyon volt hatékony APDS pct. lőszer (az 1960-as évek végén jelent csak meg, és akkor is csak a varsói szerződés országai kaptak belőle), ezért valóban a HEAT lőszer volt az elsődleges pct. lövedéke.
A T-62-vel viszont megjelent a hatékony APFSDS lőszer, így gyakorlatilag már az 1970-es évektől felesleges megoldást használnának az Izraeliek?
Továbbá a szovjeteknél is téma volt a lehetőség, pl. Objekt 299 vagy Objekt 490B.
Nem hiszem hogy felesleges volt, hiszen a HEAT ellen jól védhetett, ahogy molni is írja a 73-as háborúban kaptak néhány durva pofont amikor az egyiptomiak szépen felkészültek a szuezi csatornán való átkelés utáni ellencsapásra, és nagyszámú mobil ATGM-et telepítettek, amik tették is a dolgukat. Az ATGM sem akkor jelent meg, számítani lehetett rá, a 73-as háború pedig igazolhatta ennek a fontosságát, az utána következő háborúkban is inkább ATGM-ek repkedtek.
Azt sem lehetett mellékes, hogy az izrealieknek komoly korlátaik voltak a fejlesztés és a gyártás terén. Saját nehézjárműiparuk nem volt, a Merkava kisipari módszerekkel épült, meglévő hajtásláncot kellett belépíteni valahogy. Gondolom nem utolsó szempont volt az sem, hogy ezt mennyire lehetett megvalósítani meglévő hajtóművel és átvitellel.
Nem értelek igazán, te magad írtad azt, hogy a toronyméret szükségszerűen azért nagyobb nyugaton, mert a lőszert a toronyban tárolják, miközben a testben is lehetne. Erre most pont azt mondod te is, hogy azért kell a toronyba a lőszer, mert így lehet gyorsabban tölteni. Ezt írtam én is...
Itt legfeljebb az arányeltolódások miértjén lehet vitatkozni. Mondom, korábban is volt a toronyban (is) könnyebben hozzáférhető lőszer, lsd. pé. T-34/85 vagy éppen a Tiger B, csak a mennyisége változott. Érdekes egyébként, hogy az eredeti MBT 70-nél még felmerült az automata töltő alkalmazásának lehetősége, és méretes 152 milis rakéták kilövése, gondolom ezzel a két tényezővel (mármint hogy az automatához kell alakítani a lőszertárolást, nem volt jó a toronyban, illetve alatta itt-ott elhelyezett lőszerkészlet, egy helyen kellett lennie) összefüggésben is kerülhetett a lőszer a toronyba ez az Abrams / Leo esetében később kiesett, de a lőszer tárolási módja megmaradt. Értelemszerűen ha nagy mennyiségű lőszert tárolsz a toronyban, annak mérete is jelentősen meg fog nőni.
A méretcsökkenés kisebb védendő felületet, kisebb tömeget, kisebb logisztikai "lábnyomot" igényel ezáltal, és a többi.
Hogy eltalálni nehezebb egy kisebb célt, az a modern harceszközöknél is tényező, még ha kisebb mértékben is.
Legalábbis ha T-64/T-90 irányban fejlesztesz akkor igen, van erre lehetőség, viszont ezzel jönnek a korlátok is, nem utolsósorban kevesebb lőszert vihetsz. Az egy dolog, hogy a másik harckocsit kevesebb lőszerrel is leküzdöd, de a gyalogság harcának támogatásához a legjobb módszer továbbra is nagyszámú gránát rázúdítása a "puha" célpontokra, pl. mert nem tudod biztosan felderíteni az ellenséget, de sejted, hogy valahol abban a nagy épületben lehetnek. így lehet, hogy nem is célszerű ezeket a kompromisszumokat meghozni - a méretkorlátokat alapvetően a szállítási, pl. vagonírozási méretek, hidak teherbírása határozza meg, nem taktikai szempontok. Ha nyugaton nincs olyan limit, mint pl. a SZU-ban, akkor értelmes keretek között nem kell annyira foglalkozni a mérettel. Ha nem a Szovjet féle extrém méretcsökkentés irányába megy az ember, akkor ugyanolyan nagyméretű harckocsi születik, lsd. Leclerc, T-14.