-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#89213
Az US NAVY ugyebár dolgozott a "farokról induló" repülőgépekkel bő másfél évtizedig, eddig azt hittem, hogy végig hajófedélzeti alkalmazásról lett volna szó, erre most szembe jött az 1950-es évek végéről származó AN-1 tervezet. Az AN-1 a Regulus-1 és -2 robotrepülőgépeket szállító USS Tunny and Barbero, majd a Grayback- és Halibut-osztályú tengeralattjárók továbbgondolása volt. A Regulus robotrepülőgépek önmagukban is nagyjából akkorák voltak, mint a kor vadászgépei, és a USS Halibut már 5db Regulus-II robotrepülőgépet tudott magával vinni, logikusnak tűnt, hogy a robotrepülőgépek helyett vihetnének harci gépeket is, vagyis alámerülni képes repülőgép-hordozók legyenek.
![]()
A USS Halibut, amikor a Regulus II. hordozására volt éppen átépítve, a robotrepülőgépeket egy elülső nyomásálló testben tárolták ferdén, az indításhoz pedig a fedélzeten elhelyezett indítósínre kellett helyezni
Az AN-1 a USS Halibut továbbgondolása volt, némileg megnagyobbított hajótesttel, nukleáris meghajtással és egymás előtt két olyan nyomásálló testtel egymás mögött az orrában, mint amilyeneket a Halibut a Regulus II tárolására használtak volna. Az orrban volt 6db hosszú 533mm-es torpedóvetőcső, amihez 8db nehéz torpedó volt még az elülső nyomásálló testben. A taton két rövidebb 533mm-es vetőcső volt, hozzá 6db rövidebb (tengeralattjáró-elleni) torpedóval. Alámerülve 14970 tonnás tengeralattjáró 16 csomós sebességre lehetett képes, és 8 vadászgépet vihetett magával.
![]()
Az AN-1 belső felépítése, a hátsó nyomásálló testben találjuk a meghajtást, a vezérlőt, a legénységi helységeket és a hátsó torpedótermet. Előtte két tároló nyomásálló test a vadászgépek számára, illetve az elsőben az elülső torpedóterem
A repülőgépeket egy "repülő szőnyeg" (flying carpet) rendszer indította volna, amely két Wright SE-105 sugárhajtóművel emeli a gépet a magasba, majd amikor a gép saját hajtóművei már elégségesek a vízszintes repüléshez, a "repülőg szőnyeget" leválasztják, és később a tengerből kihalászva újra fel lehet használni. Az első időkben a Grumman F11F Tiger vadászgépek merültek fel, mint alkalmazási lehetőség, majd a Boeing bejelentkezett egy Mach 3 sebességre képes elfogó vadászgéppel, amelynek viszont még rendes jelölést se adtak.
![]()
A Boeing Mach 3 vadászgép-terve, hasa alatt a "repülőg szőnyeg" indítóplatformmal
![]()
Színes rajz a Boeing Mach 3 vadászgép-tervről
Az AN-1 a felszínre emelkedés után 8 perc alatt tudta volna mind a nyolc vadászgépet elindítani. A terv az 1950-es évek végén aztán gyorsan el is tűnt. Egyfelől a gépek visszahozatala finoman szólva is kidolgozattlan volt a kezdetektől. Az egyirányú út pedig nem volt túl vonzó még a hidegháborúban sem. Aztán jöttek a ballisztikus rakéták, és végképpen semmi értelme nem lett a programnak, nem is szólva a szuperhordozók megjelenésével. Így az AN-1 koncepció eltűnt a mélyben...
![]()
Korabeli ábra az AN-1-ről, fedélzetén két indításra kész Boeing vadászgéppel
![]()
Fantáziarajz egy némileg eltérő koncepció szerinti indítórendszerről
