10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #88518
    De hogy ne csak a látványos dolgokról írjak:


    A Truman 2018 áprilisában kihajózik Norfolkból


    Július 21-én visszatért Norfolkba a Truman CVN és kísérőhajói (két Burke és egy Tico, ill. feltehetően egy LA vagy Virginia-osztályú SSN), amiben a furcsa az volt, hogy nem a bevett eljárás szerint zajlott.

    A hidegháború vége óta az US NAVY kiépített egy "szabvány" ciklust a Repülőgép-Hordozói számára. 7-9 hónap aktív szolgálat a tengeren, majd 16 hónap karbantartás és kiképzés, végül egy év készenlét, amikor hadgyakorlatokra és kikötőlátogatásokra, szükség esetén előretolt helyre való küldetésre lehet indítani. Ez egy teljesen kiszámítható 36 hónapos ciklus, amiből a következő jön ki:

    Minden időben aktív tengeren lévő CSG: 2.666
    Harcra kész hordozó, amelyet rövid időn belül bevetésre lehet indítani: 4
    Kiképzés / karbantartás alatt: 5.333

    Ez azt jelenti, hogy ideális esetben 2 vagy 3 hordozó éppen bevetés alatt van, és 4 másikat rövid idő alatt (1 hónapon belül) bevetésre lehet indítani. Ez kiszámíthatóságot nyújt, minden szempontból, erre lehet méretezni a szárazdokkokat, ehhez lehet igazítani a személyzet feltöltöttségét, ehhez lehet a logisztikát felépíteni, ehhez lehet a szükséges hordozófedélzeti repülő-századok számát igazítani. Ami alsó hangon költségcsökkentést jelent. Mert hát valóban pazarlás az, hogy mindig minden hajóegység számára teljes személyzet, teljes logisztikai háttér, saját repülőszázadok legyenek.

    Ezzel csak egy probléma van: adott esetben az Egyesült Államok ellenségei is építhetnek erre a kiszámíthatóságra. Ha mondjuk 2 hordozó éppen a Vörös-tengeren illetve a Mediterrán-tengeren hajt végre bevetést, egy harmadik pedig hadgyakorlaton vesz részt Ausztrália partjainál, akkor ha történik valami tételezzük fel a Dél-Kínai tengeren, akkor jó pár napig nyugodtan aludhat a Kínai admiralitás, mert ennyi idő kell, amíg valamelyik aktív egységet átirányítják, avagy egy hónap is eltelhet, amíg valamelyik készenlétben lévő egységet mozgósítják.


    A német Hessen fregatt és a Truman, előbbi csatlakozott a CSG-hez a Mediterrán-tengeri küldetése alatt

    Na ez lett a kukába dobva most, ugyanis a Harry S. Truman áprilisban kihajózott, majd 3 hónapon keresztül az 5. és 6. flotta (Atlanti-óceán és a Mediterrán-tenger, illetve a Vörös- és Perzsiai-öböl, valamint az Indiai-óceán nyugati része) területén tevékenykedett, többek között együttműködve a Charles de Gaulle hordozóval (Rafale M gépek is vendégeskedtek a Trumanon), majd visszatért Norfolkba, és ott rövid időn belüli kifutásra kész állapotban marad (Readiness On Short Notice), vagyis 3 napon belül bármikor kifuthat újra.

    Ez Mattis védelmi-miniszter által támogatott új eljárás, aminek a célja, hogy az amerikai Hordozó-flotta kevésbé legyen kiszámítható. Az még nem ismert, hogy mi lesz a hosszú távú megoldás, egyértelmű, hogy nem lehetséges folyamatosan ilyen készültségi fokon tartani minden hordozót, tehát a logika alapján valami köztes megoldás lesz a jövőben - például 8 hordozó marad a hagyományos, 36 hónapos rendszerben, a maradék négy pedig ROSN szinten lesz tartva, és cserélgetik őket. Az viszont rövid távon is előnye a megoldásnak, hogy az US NAVY rugalmasabban tud reagálni a kihívásokra - a tervek szerint...