Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #85477
    Alapvetően a nyíllövedékeknél a torkolati energia növekedés volt a cél. Azóta ugye tudjuk, hogy vannak erre alternatív opciók (hosszabb és vékonyabb penetrátor rúd, könnyített sabot (ami azonos energia mellett többet hagy a lövedéknek, stb.). Viszont ha a fejlesztési idő és befektetett energia a lényeg, akkor a nagyobb űrméret a legkézenfekvőbb. Azt ugye tudjuk, hogy van egy "sweet spot" a becsapódási sebesség terén, valahol 1500 és 1700m/s között, függően attól, hogy acél, wolfram vagy uránium magvas nyillövedéket használsz. Tehát ha több torkolati energiát akarsz elérni, akkor növelni kell a lövedék tömegét. Ehhez viszont nagyobb hajítótöltet kell, és ez nagyobb csőnyomást is jelent azonos űrméretnél - vagy növeled az űrméretet, ha nem akarsz drága és nehezen megmunkálható anyagokat használni a csőnél, ekkor a terjedő gázok nagyobb felületnek adhatják át az energiát a csőnek, tehát azonos marad nagyságrendileg a csőnyomás.

    Persze a másik oldalon ott vannak a hátrányok: nehezebb löveg, nagyobb és nehezebb lőszer, amelyből azonos mennyiségűt elvinni több teret és tömeget jelent, az új löveg és lőszer logisztikai kihívást, stb.

    Végül emiatt is nem váltott senki ugyebár.

    A 152mm jelenthet előnyt a HEAT lövedékek szempontjából, illetve a csőből indítható rakéták szempontjából is. Hogy elsődlegesen ezt használják újra? Erre nem mernék mérget venni. Az a probléma, hogy ma már annyira általános az ERA / NERA és a rácspáncélzat alkalmazása páncélozott járműveknél, hogy korántsem garantált a hatás...