Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #85100
    Magyarországnak mennyire lenne szüksége teljes értékű páncélosokra?


    Az alkalmazott doktrínától függ. Jelenleg a páncélosok elvi elsődleges feladata az ellenséges páncélosok elleni harc - lévén komolyabb mobil pct. eszköz nincs rajta kívül rendszerben.

    Ettől függetlenül általánosságot tekintve egy harckocsi az alapja a páncélozott harci egységeknek kvázi mindenhol.

    Nem jobban ki tudná szolgálni néhány modern IFV?


    Mit? Ha páncéltörés a cél, akkor olyan lövészpáncélos kell, amely komolyabb pct. rakétával van felszerelve. Továbbá a harckocsi egyben tűztámogatási feladatot is ellát. Egy géppuskafészket vagy megerősített fedezéket HE vagy HEAT-MP lőszerrel egy lövésből le tud bontani - ugyanez 30mm-es gépágyúval kevésbé egyszerű feladat...

    Nem véletlen, hogy a komolyabb hadseregekben a harckocsi az alap, és nem a lövészpáncélos...

    Több feladatra lehetne használni rugalmasabb és talán a fenntartása is olcsóbb lenne.


    Egy rendesen felszerelt PUMA ára közelít egy új Leo2A7-éhez, ha mindennel felszereld, amit egy modern harcjárműnél elvárásnak tekinthetünk (ideértve az aktív védelmi rendszereket is). Egy PUMA nem éli túl, ha szemből megkínálja egy T-72-es (hacsak az APS nem képes megfogni a beérkező lövedéket). Egy Leo2A7 igen.

    Jól értelmezem, hogy Ő lenne az aki a benyát viszi a többi hagyományos gépnek (mármint megtankolja azokat a levegőben)? Ez, hogy jött ki abból, hogy csapásmérő és/vagy felderítő?


    A történet tömören:

    Az US NAVY akkori döntéshozói a 2000-es években elkezdtek egy lopakodóképes UCAV könnyűbombázó lehetőségét pedzegetni. A programhoz először demonstrálni kell viszont, hogy megoldják a hordozófedélzeti nagy méretű drónok indítását, leszállását, fedélzeten való kezelését. Ez volt az X-47A és X-47B program alapvető célja. A program következő lépcsőfoka egy lopakodó UCAV verzió, amely képes harctéri felderítésre és teljes értékű csapásmérésre (a fegyverterhelése 10 000 font, vagyis ~4,5 tonna).

    A 2010-es évek elején-közepén viszont elkezdték a programot támadni. Alapvetően kettős okból. először is az X-47C feladatát alapvetően az F-35C-nek kellene ellátnia, ha az X-47C megvalósul, a haditengerészet esetleg visszavághatja még jobban az F-35C megrendelést, ami eléggé fájna a már így is agyon csonkított F-35 programnak. Tehát az F-35 program támogatóinak a szemében az X-47 program egy nagy-nagy szálka.

    A másik támadás a pilótákból lett főtisztek felől érkezett, akik az ember vezette gépek szekerét akarták tolni. Ők nem úgy képzelik el a katonai repülés jövőjét, hogy "az F-35 lesz az utolsó ember vezette harci gép". Ők szeretnék minél előbb útjára indítani az F-35-ösnél is jobb képességű következő vadászgép fejlesztést, ez a leginkább F/A-XX néven ismert program jelenleg. A program hivatalosan "optionally manned", vagyis ember vezette és ember nélkül is működni képes gép létrehozását célozza, ám itt alapvetően nem az utóbbi a lényeg (vagyis hogy teljes értékű harci gépet építsenek, amelynek a fedélzetén nincs pilóta), hanem az előbbi, vagyis hogy legyen ember vezette változat. Az X-47 erre is veszélyt jelent, hiszen ha elkezdődik a program, akkor az F/A-XX legalább egyik indoka a létezésre kérdőjelessé válik, hiszen lesz lopakodó ember nélküli csapásmérő gépe az US NAVY-nek.

    Az UCAV program támogatói védekezni kényszerültek, és a menekülőpálya az lett, hogy akkor megpróbálják a már elért eredményeket megmenteni egy olyan programmal, amely később felhasználható lesz felderítő / csapásmérő gépként. Ez az MQ-25 Stingray program. Ki is pécézték a légi utántöltés kérdéskörét, ugyanis jelenleg a Hornet gépek jó része kénytelen tankerként működni, hála annak, hogy az US NAVY kivonta a korábbi hordozófedélzeti tankergépeit. Az eredeti MQ-25 RFP (~Igénylista) alapja az volt, hogy a légi utántöltés az elsődleges feladat, de közben később felhasználható legyen felderítő / csapásmérő gépnek is. Egy tankergépnek nem létfontosságú a lopakodó képesség, az RFP-ben mégis kiemelt fontosságúként volt megemlítve. Na ezt herélték ki nemrég, úgy, hogy a döntéshozatalban az elsődleges súlyú kérdés a légi utántöltés képessége lesz, a többi elhanyagolható.

    A NorthropGrumman itt sokallt be. Az X-47A/B/C program egy felderítő/csapásmérő gépnek készült. Augusztusban előkerültek olyan lesifotók, amelyek az X-47B két szárny alatti tartállyal (vagy buddy-tankkal, amivel után lehet tölteni) volt felszerelve. Feltehetően a tesztek megmutatták, hogy ez nem járható út (az X-47 program sose számolt külső függesztménnyel, hiszen az a gép lopakodó képességét csúnyán tönkreteszi... Szóval az MQ-25 tenderen nem sok esélye lenne komoly áttervezés nélkül, amire nincs idő...