-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#83057
Ha már téma volt a Fitzgerald esete, egy kis visszaemlékezés:
USS San Francisco (SSN-711) // 2005
Talán a legismertebb baleset a közelmúltból. A Los Angeles-osztályú tengeralattjáró éppen teljes sebességgel haladt 160 méteres mélységben, amikor nekiütközött egy tenger alatti hegységnek. A balesetben 98 tengerész sérült meg, egyikük nem sokkal később bele is halt a fejsérülésébe. A vizsgálat szerint a kapitány és a fő navigátor mikor útvonalat választott, nem járt el kellő elővigyázatossággal, mert noha a tenger alatti hegység nem szerepelt a térképeiken, az szerepelt rajta, hogy a vízfelszín erre felé sokszor "többszínű", amely többek között efféle jelenségekre is magyarázat lehet.
![]()
A tengeralattjáró orr része súlyosan sérült, megsemmisítve az orr-szonárt és kvázi teljesen tönkretéve az elülső merülési tartályokat (problémát jelentett a tengeralattjáró felszínen tartása is a baleset után). Végül mintegy 79 millió dolláros költséggel a kivonás előtt álló USS Honolulu orrát építették át a San Francisco-ra, az átépítés mögötti döntést azzal indokolták, hogy a San Francisco nemrég esett át üzemanyag-feltöltésen, és 2017 decemberéig szolgálatban lehet, míg a négy évvel fiatalabb USS Honolulu újratöltése 170 millió dollárba került volna...
A hajó kapitánya (aki amúgy 20 éves szolgálati idővel és makulátlan előmenetellel bírt) a vizsgálat után el lett bocsátva. A hajó 2009-ben került vissza az aktív szolgálatba.
USS Montpelier (SSN-765) vs. USS San Jacinto (CG-56) // 2012
2012 októberében a USS Harry S. Truman hordozó ASW gyakorlaton vett részt az USS San Jacinto nevű Tico-osztályú cirkálóval és a USS Gravely nevű Burke-osztályú rombolóval. A gyakorlaton az USS Montpelier játszotta az ellenséges tengeralattjárót. Már ott balul kezdődött a dolog, hogy a hadihajók lassú és csendesen mozgó célpontra készültek, míg a tengeralattjáró parancsnoka agresszív támadást vázolt fel beosztottjainak. A gyakorlat megindítása után a két hadihajó jóval lemaradva a hordozó mögött haladt két oldalt, miközben helikopterjeikkel dolgoztak (a nagy sebesség, amelyet a hordozó diktált nem tette lehetővé a vontatott szonár alkalmazását).
A Montpelier sikeresen átúszott a Gravely alatt, majd periszkóp mélységbe emelkedett, hogy "lefotózza" a hordozót. A szonár jelzése szerint a San Jacinto távolodott tőlük, így, noha elég közel volt, a parancsnok úgy vélte, hogy nem jelent számára veszélyt. A Tico-osztályú cirkáló valójában azért lassított, hogy leszállhasson rá feltöltésre az SH-60-as helikoptere, majd útjára bocsátva azt 180°-os fordulatot tett, és nagy sebességgel a hordozó után indult. A hajó őrszemélyzete csak mintegy 30-40 méterre a hajó orrától meglátta a periszkópot, mire a cirkáló parancsoka "teljes erővel hátra" parancsot adott ki, de ilyen kis távon belül még lassítani se nagyon lehet. A cirkáló a szonár dómjával ütközött, amely teljesen megsemmisült, a tengeralattjáró pedig elvesztette a felső oldalkormányát:
A USS Montpelier visszatér a kikötőbe - feltünő a hiányzó felső oldalkormány...
A hibáért alapvetően a kapitányt tették felelőssé (ami ismét egy addig hibátlanul teljesítő tiszt volt), illetve okozatnak tekinthető, hogy a tengeralattjáró fő szonárkezelője alig pár órát aludt csak a balesetet megelőző napban.
A Montpelier javítása mintegy 70 millió dollárba, a San Jacinto javítása 11 millió dollárba fájt. Mellékesen a Harry S. Truman a San Jacinto nélkül indulhatott el a Perzsa-öbölbe, ahova a következő feladata szólította.
USS Port Royal (CG-73) // 2009:
A Port Royal éppen egy nagyjavításon eset át Hawaii-n, mikor kihajózott a fedélzeti rendszerek "shakedown" (~lerázó) útjára. Ennek keretében teljes sebességgel való manőverezés, helikopter indítás és fogadás illetve a fedélzeti rendszerek tesztjét folytatták le. A kihajózáskor már konstatálták, hogy a mélységmérő nem működik. Menet közben a navigációs rendszert GPS-ről lézer-giróra (inerciális rendszer) állították át, amely 2,4km-es eltérést okozott a helyzetmeghatározásban (erről figyelmeztető hangjelzést kapott a személyzet, amely viszont nem vett tudomást róla). A 10m-es merülésű hajó először egy cirka 7 méteres homokpadra, majd innen egy ~5-7 méteres korallzátonyra futott, de úgy, hogy nem csak saját erőből, de vontatóhajók segítségével sem tudott leevickélni róla. Végül több száz tonnányi ellátmányt és üzemanyagot (illetve a személyzet nagy részét) átpakolva más hajókra sikerült nagy nehezen levontatni a korallzátonyról.
![]()
A Port Royal hajócsavarjai, illetve ami maradt belőlük a zátonyra futás után
A vizsgálat meglehetősen kínos problémákat hozott a felszínre. A hajó úgy futott ki, hogy több fontos hajózási fedélzeti rendszere nem működött, a kapitány 4,5 órát aludt mindössze az előző 24 órában, sőt, az előző 72 órában mindössze 15 órát. A kapitány, amely 5 év után először kapott újra hajót. A személyzet egy része is tapasztalatlan volt, amelyet nem segített elő, hogy a híd és a CiC (parancsoki központ) között sem volt rendes kommunikáció (a CiC azt hitte, hogy a Hawaii partoktól még több, mint 1 km-re vannak, miközben a valóságban alig pár száz méterre voltak, ám emiatt a hídon szolgálók nem jeleztek, noha ismerniük kellett a partmenti vizeket). A tapasztalt őrszolgálati személyzet, akiknek feltehetően feltűnt volna az, hogy túl közel vannak a partokhoz, éppen a kantinban szolgáltak fel, mivel a beosztásukat erre módosították.
A hajó javítása mintegy 40 millió dollárba fájt, további 8,5 millió dollárt fizetett a NAVY Hawaii kormányzatának, amelynek részeként megpróbálták a megrongált koralltelepeket pótolni. A kapitányt kényszerű leszerelésre ítélték.
USS Hartford (SSN-768) and USS New Orleans (LPD-18) // 2009:
Talán az egyik legfélelmetesebb baleset két US NAVY hadihajó között történt, ám bárki más is lehetett volna az áldozat. A szűk szoroson a tengeralattjáró kifelé, a partraszálló hajó befelé haladt, mikor összeütköztek. A tengeralattjáró periszkópmélységben haladt, és az ütközéskor 85°-ban megdőlt oldalra. A tengeralattjáró tornya súlyosan megrongálódott, a fedélzetén 15 fő sérült meg. A New Orleans egyik üzemanyagtartálya megsérült, és 95 000 liter diesel-olaj a tengerbe ömlött (megj.: A New Orleans első útja előtt is komoly figyelmet kapott, mivel a NAVY nem volt hajlandó átvenni, olyan szörnyű minőségben gyártották le (nem működő szellőzés, működésképtelen liftek, megbízhatattlan meghajtás, és még több, mint 2600 hiba szerepelt a visszautasításban), majd a javítások után nagy nehezen mégis átvették).
![]()
![]()
![]()
Az USS Hartford az ütközés után
A New Orleans oldalán miután befoltozták a lyukat, vissza is térhetett az USS Boxer harccsoportjába.
A Hartford viszont súlyosan megrongálódott, a tornya csaknem letört, a javítás költsége több, mint 100 millió dollárra rúgott.
A vizsgálat szerint a USS Hartford személyzete katasztrófális hibákat vétett szorosban való áthaladáskor. A szonár operátor éppen a közelben lévőkkel beszélgetett, a felügyelő tisztje és a kapitány sem volt a hídon. A hídon lévő rangidős tiszt nem nézet bele a periszkópba, a navigátor pedig éppen testedzést csinált, miközben az iPod-ja a fülében volt.
A félelmetes az egészben az, hogy a vizsgálat szerint ez a fajta lazaság pedig bevett volt. Öt tengerész volt a fedélzeten, akiknél sűrűn előfordult, hogy egyszerűen elaludtak a posztjukon (ebből kettő volt éppen a szoroson való áthaladáskor szolgálatban), ám ezért nem kaptak semmiféle megrovást a tisztektől.
A hajó irányátásához két fő szükséges, ám sokszor előfordult, hogy az egyikük ilyen-olyan okból elhagyta a posztját, egyetlen emberre hagyva az irányítást. A szonártisztek és a rádiósok pedig hosszabb időre is elhagyták posztjukat szolgálati időben, sőt, a rádiós szobába hangszórókat szereltek fel, amelyből zene szólhatott munka közben.
A személyzet a saját védelmében arra hivatkozott, hogy 63 napja voltak tengeren, és a Perzsa-öböl iszonyatosan sekély és zajos, folyamatos teendőket adva a tiszteknek, akik végre lazítani akartak, így a hazaúton.
A Hartford kapitányát elbocsátották, a személyzetből több embert is lefokoztak illetve egyéb megrovásban részesítettek.
Csak abba érdemes belegondolni, hogy a Hormuz-szoros a világ egyik legforgalmasabb tengeri hajózási útvonala, ahol menetrend szerint közlekednek gigászi olajtankerek. Ha az egyik olyan kapja el a Hartford-ot, akkor nem csak a tornyát találta volna meg...
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2017.06.27. 15:46:36
A Port Royal hajócsavarjai, illetve ami maradt belőlük a zátonyra futás után
