-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#82082
Arjun tragikomédia, felvonás 632...
Az Indiai fehér elefánt neve ugye Arjun, és szegény egy modern harckocsi akarna lenni. Csak nem sikerül sehogy sem. A program az 1970-es évek elején fogant (az 1971-es háborúk után), és a helyi nagy katonai cég, a DRDO gyermeke. A DRDO azonban nem rendelkezett semmi konkrét tapasztalattal a fejlesztések terén, némi licencgyártási sikeren túl semmit sem tudott felmutatni. A fejlesztés iszonyatosan lassan haladt, részben a szűk költségvetés, részben a nagy elvárások, részben pedig a technológia fejlődése miatt folyamatosan jelentkező tervmódosítások miatt.
![]()
Arjun Mk.1
Az Indiai hadsereg az 1990-es években lemondott az Arjun-ról (hiszen 20 évnyi fejlesztés után továbbra se volt kézzel fogható eredmény, miközben Pakisztán Ukrajnából vásárolt modern(ebb) harckocsikat), és végül inkább a T-90S harckocsik megrendelése és licencgyártása mellett döntött. A helyi politikusok számára viszont fontos volt a "saját", "hazai" harckocsiprogram, tehát addig kavartak, amíg 124 darabra nem született megrendelés - noha a hadsereg vezetése egyáltalán nem akart egyetlen egyet sem. A gyártási és minőségi problémák miatt végül az izraeli IMI cég is be lett vonva a fejlesztésbe, az erőforrás pedig már korábban egy német eredetű MTU 883-as diesel-motor lett.
A hadsereg 2004-ben megkapta az első öt Arjun Mk.1. harckocsiját. Minden nyáron egy össznépi nagy tesztnek vetették alá, így 2005, 2006, 2007-ben és 2008-ban is részt vett ezeken az Arjun. Az eredmény finoman szólva is kiábrándító volt. A motor túlmelegszik a nem megfelelő hűtés miatt, a tűzvezető rendszert egyszerűen "hulladék"-nak minősítették, a 120mm-es löveg és a hozzá való lőszerek szórása túl nagy, a hidropneumatikus futómű engedte a hidraulika olajat. A jármű belsejében a hőmérséklet az 55°C-ot is meghaladta a tesztek folyamán. A gyártó tagadta a hibákat, és szabotázst emlegetett.
Ugyan a megrendelt 124 harckocsit leszállítja a DRDO, de a hadsereg mereven elzárkózott attól, hogy akár egyetlen darabbal is többet kapjon. A DRDO egy MBT-EX nevű programmal próbálkozott még, amely a T-72 alvázát vegyítette volna az Arjun tornyával, de a hadsereg ezt sem tekintette kielégítőnek.
A hadsereg modernebb páncélzatot, ERA blokkokat, passzív éjjellátót, modern tűzvezető számítógépet, aknakifordító ekét, lézerbesugárzás-jelzőt, hatásosabb lőszert (többek között lézer-irányítású ATGM-et) és bentről távirányított géppuskatornyot szeretett volna. Ez lett az Arjun Mk.2.
![]()
Arjun Mk.2
Az Mk.2-ben minden benne volt, amit a hadsereg kért, de a hadsereg közben ha ez egyáltalán lehetséges, csak még jobban fázni kezdett az Arjuntól. A Mark 1-es változat hadrafoghatósága zuhanni kezdett ugyanis, mivel a harckocsi árának (függetlenül attól, hogy elvben "hazai" harckocsiról lenne ugye szó) több, mint felét (állítólag 55%-át) külföldi komponensek adták ki (izraeli éjjellátó és tűzvezető rendszer, német erőforrás, stb.). Márpedig ezekből a komponensekből nem raktározott be a DRDO, tehát a harckocsik cserealkatrészei elkezdtek elfogyni.
2014-ben bejelentették, hogy további 118 Arjun Mk.2-őt rendelnek márpedig a hadseregnek. Csakhogy az elmúlt évek után végrehajtott tesztek után nemrég a hadsereg közölte, hogy a DRDO tervezze át teljesen a harckocsit, a teknőt és a tornyot is, új anyagokat felhasználva, hogy a 68,6 tonnás tömegét lecsökkentse (egyébként az Arjun Mk.2 a legnehezebb harckocsi lenne a világon). A problémája a hadseregnek az, hogy a kevésbé fejlett nyugati országrészben a hidak és utak nem bírnák el a harckocsi tömegét.
A DRDO megsemmisülve próbálta a hadsereget és a politikai elitet meggyőzni, hogy ezt gondolják át, mivel az új anyagok és azok alkalmazásának végrehajtása évekkel vetné vissza a programot. Ezért egy olyan javaslattal állt elő, hogy már meg is kezdték azon a munkálatokat, hogy a harckocsi egyes elemeinek más anyagból, ill. más gyártástechnológiával való gyártásával mintegy 3 tonnát lefaragnának a tömegből, mintegy 65 tonnásra fogyasztva azt. A hadsereg vezetői viszont erre dörgedelmesen azt reagálták, hogy sem a 65, de még az Arjun Mk.1 62 tonnás tömege sem jelent drasztikus előnyt a 68 tonnához képest.
A DRDO közben állítja, hogy az Arjun Mk.2 mindenben megfelel a hadsereg vele szemben támasztott követelményeinek, amit az Mk.1-esnél kifogásoltak. Sőt, azt kérik, hogy "játszák újra" a T-72 és T-90 harckocsikkal való összevetést, ahol az Mk.1 olyan csúnyán elhasalt.
A politikai elit igyekszik a DRDO szekerét tolni, és az egyik felhozott érvük az Mk.2 hadrendbe állítása, és az (elviekben már megrendelt) 118-on túl további harckocsik megrendelése mellett az, hogy igazából az Arjun program megtérülése 500 harckocsi alatt nem igazán valósul meg.
Eközben viszont a hadsereg inkább a T-90 "Bishma" verziók licencgyártását harcolta ki, hogy 2020-ra 21db T-90 harckocsi ezredet tudjanak felállítani, egyenként 62 harckocsival (45 harckész és 17 kiképző/tartalék harckocsi).
