Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #80526
    Az AWACS által létesített elméleti légi helyzetkép, meglehetősen törékeny a valóságban (néha látták a célt, néha nem, néha simán hamis célokra riasztottak, stb…), pedig itt az AWACS-ok bőven a jelenlegi modern és már világszerte elterjedt area denial SAM HMZ-jén belül repültek, és a Szerbek egyáltalán nem folytattak támadó elektronikai harcot. Szóval a valóságban az AWACS képessége Európai terep fölött jóval korlátozottabb/árnyaltabb mint eddig gondoltam.


    Tegyük hozzá, hogy ez egy 18 évvel ezelőtti állapot. Az akkor részt vett NATO gépek egy része emlékeim szerint még a Block 30/35 upgrade-t sem kapták meg. Három éve már a Block 40/45 is megjött.

    Az alapvető probléma ettől persze még áll: az AWACS-nak relatív közel kell mennie a frontvonalhoz, hogy jól lásson, viszont az meg egészségkárosító lehet az AWACS számára, mint magas értékű célpont...

    2, A 60-as években elképzelt “felesleges a gépágyú, mert a rakéták mindent megoldanak” ideje ~40 év késéssel ugyan, de 1999-re az AMRAAM-al elérkezett.


    Ez szvsz már 1991-ben is igaz volt, az első Öböl-háborúban. Minden esetre furcsa, hogy az USAF ennek ellenére is követelte a gépágyút az F-35A-ra... A haditengerészet és a tengerészgyalogság opciós megoldása itt logikusabbnak tűnik...

    3, A fenti következménye, hogy az “igazi” közeli fordulós légiharcok elmaradtak, minden pilóta beszámolójában érezhető hogy szinte szégyellik is magukat miatta.
    Vajon egy AMRAAM-ot hordozó drón is ugyanígy képes lett volna ezekre a győzelmekre?


    Molnival már több körben vitáztunk erről. Én azt mondom, hogy igen, noha nyilván nem az MQ-9 szintű drónokra kellene építeni, hanem a már régóta levegőben lógó nagyobb teljesítményű (sebesség, repülési magasság) drónok kellenének hozzá. A gond csak az, hogy az ex-pilóták által irányított döntéshozatalba nem nagyon férnek bele a felfegyverzett drónok. A legfélelmetesebb példa az UCLASS esete, amely látszólag tiszta sor volt: egy lopakodó, személyzet nélküli, szubszonikus csapásmérő drón. Egy könnyű bombázó, egy modern A-6 vagy A-7, mínusz pilóták. Aztán jött az US NAVY-nél egy vezetésváltás, és az UCLASS-t a legszívesebben a kukába dobták volna. A támogatók óriási lobbyharcok árán érték el, hogy legalább mint légi-utántöltő drón, folytassák a programot.

    Itt meg egyenesen légiharc-drónokról beszélünk...

    Ajánlott kis cikk: Short History of the NAVY's lonk dislike of drones @ Popularmechanincs.

    4, Minden légiharcban megvolt a NATO létszámbeli fölény. Kérdés hogy a minden gépünket tegyünk fel egy lapra (bevetésre), vagy a lassan de biztosan küldjük fel őket az így garantált túlerővel szemben (amit a Szerbek választottak) a jó taktika? Az hogy a keleti MiG-29 technikának egy jó előre ismert kezdetű háború első napjára is a harmada repképtelen, számunkra ugyan nem meglepő, de nagyon komoly kérdéseket vet fel az egész fenntartásának értelmével szemben.


    Ebben van ráció. A probléma azonban az, hogy ha komplex rendszerként nézed, a légvédelem sem olcsó. Anno te magad értekeztél, hogy legalább párban, de leginkább hármasával lenne jó dolog telepíteni az Sz-300-asokat. Vagy hogy az Sz-400-asokat is fel lehetne bontani fél-mobil, folyamatosan mozgó rendszerekre. Tedd a szívedre a kezed, és mond azt, hogy reális szinten akár csak egy Magyarország szintű ország légvédelmét meg tudnád-e oldani másfél milliárd dollár alatt. Hosszú távú légvédelem (Sz-400, Patriot PAC-3, SAMP/t, stb.), az ezeket és a kiemelt célpontokat védő rövid távú védelem (TOR-M3, Tunguzka, Pancír, NASAMS, stb.). Ezzel szemben áll egy modern vadászgép-század, modern fegyverekkel. Ne feledjük persze, hogy a vadászgép-század földi csapásmérésre is képes, tehát multi-role...

    5, Minden amcsi vadász aktívan használta az NCTR-t (ID mátrix-ként hivatkoznak rá), a debrief-ekből elég jól látható viszonylag rövid effektív hatótávolsága (MiG-29-el szemben). Az ellenséges cél sikeres azonosítása mindig bőven már az akkori AMRAAM maximális hatótávolságán belül történt. Van-e egyáltalán értelme gyakorlatban a nagyobb hatótávolságú légiharc rakétáknak, ha a valóságban még harci helyzetben sem indíthatók a cél azonosításának problémája miatt? (lásd ASRAAM)


    Ha innen nézed, akkor a légvédelmi rendszereknél is probléma a célazonosítás. Róka fogta csuka esete.
    Egyébként itt valóban az egyre nagyobb felbontás kergetése lehet a megoldás, és optikai / IR / esetleg képalkotó radar megoldással azonosítani a célpontot...