-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
millerius #80524 Pont te írod, hogy a "keleti üzemeltetési kultúra" (vagyis a szovjet eredetű) bukott el, nem csak egy típus önmagában - ami ráadásul szerinted is "csak papíron" jelentett 14+2 MiG-29-et. Ráadásul ezek is erősen degradált műszaki állapotban voltak a szerbek pénztelensége miatt. Igazad van, hogy nem 150 volt a támadó gépek száma, de mindenki tudhatta, hogyha az első napokban bevetett NATO-gépek jobban fogytak volna mint a MiG-ek, akkor harmadik éjszaka már három-négyszer annyian lettek volna, a MiG-ek meg ugyanannyian, ez is a rendszer/lánc erősségének a része volt. Ilyen felállásban tényleg hiába lett volna akár F-16+AMRAAM a szerbeknek ugyanilyen működési hiányosságokkal és aránytalan lehetőségekkel, akkor is bedarálták volna őket, legfeljebb nem ilyen gyorsan.
Más téren viszont a Szu-27 is keleti/szovjet üzemeltetési kultúra, Afrikában mégis halomra lőtték a MiG-29-eket. A fő ok az volt, hogy a MiG-nél (kisebb gép lévén) előbb fogyott le a tüzelőanyag veszélyes szintre, tehát ki kellett válnia a légiharcból, a Szuhojban meg még volt bőven, így tudta a MiG-et üldözni és lelőni azt. Szóval talán nem is csak az üzemeltetési kultúrával van probléma, hanem a tervezési koncepciókkal és a harcászati alkalmazási elvekkel is?! Azóta Iván is megtanulta hogy légitankolás nélkül harcászkodni nem érdemes, az új tipusaik már alkalmasak is erre. Más kérdés persze, hogy egy középszintű ország aminek még a vadászaihoz szükséges pótalkatrészek kifizetése is probléma, hogyan lenne képes légitanker-gépeket fenntartani?!! Szóval ott és akkor a NATO-Szerbia nagyságrend volt a döntő, a veszteségek arányszámait és a háború hosszán esetleg, de a lényegen (hogy a háborúban melyik fél érte el a célját) szerintem semmiféle légvédelmi rendszer nem tudott volna változtatni.