Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #79750
    Nem ok nélkül. Ahogy az elterjedésük is változó intenzitású, mert túl sok hátránnyal járnak.

    Vegyük át a védelem vonalait:

    1.: Ne vegyen észre az ellenség. (Álcázás, lopakodás, stb.)
    2.: Ha már észrevesz, ne tudjon eltalálni. (Kitérő manőverek, álcázófüst gerjesztése, stb.)
    2.a.: Ha már eltalálna, semlegesítsd a beérkező veszélyforrást (CIWS, APS, infravörös és radar csalik, stb.)
    3.: Ha már eltalál, akkor a passzív és aktív páncélod védjen meg a sérüléstől (Passzív páncélzat, ERA / NERA, stb.)
    4.: Ha már a páncélzatodon is áthatolt a veszélyforrás, akkor az okozott sérülés ne okozzon harcképtelenséget illetve mozgásképtelenséget (Redundancia).

    Mindig az adott kor veszélyforrásaitól és technikai lehetőségeitől függ, melyik megoldás vezet célra, illetve melyik a hangsúlyos védelmi megoldás.

    Az álcázás például repülőgépeknél általános, de a radarok megjelenésével nem volt hangsúlyos elem - majd jött a lopakodás, és meghatározó elem lett.
    A csatahajó-korszakban a páncélzat volt eredetileg a hangsúlyos elem, majd az álcázás (megtévesztő festések alkalmazása) is megjelent, és persze a redundancia is fontos volt a harcképesség megőrzésére. Csakhogy jöttek a repülőgépek és hajó elleni rakéták, és a csatahajóknak leáldozott. A hadihajók esetében a páncélzat már nem igazán opció a védelem szempontjából, így a CHAFF felhő eregetése, majd a CIWS fegyverek megjelenése lett az elsődleges irányvonal.

    A szárazföldi harcjárműveknél a probléma adott - a álcázás és a passzív védelem vitte sokáig a prímet, illetve a füstgerjesztés (akár kipufogó, ködgyertya vagy ködgránát által). A modern veszélyforrások miatt viszont egyre problémásabb ezekkel megvédeni a járművet. Például Irakban és Afganisztánban a mobiltelefonnal aktivált IED-k miatt GSM zavarókat telepítettek a járművekre, mert az tudott az adott veszélyforrás ellen a leghatékonyabb védelmet biztosítani.

    Az US ARMY az FCS program keretében mozgékony, légi szállítható harcjárműveket képzelt el, max. 25 tonnás tömeggel. Ezek védelmét a pct. rakéták és ágyúlövedékek ellen csak APS-el lehet megoldani, és erre is feküdtek rá. Aztán kiderült, hogy egyszerűen képtelenek például egy 30mm-es gépágyú elleni védelmet így megoldani - a passzív páncélzat nem fér bele a tömegkeretbe, az APS meg képtelen 30mm-es gépágyúlövedékek ellen megfelelő védelmet nyújtani. Ezért aztán a GCV programnál már akár 68 tonnás tömeget is elfogadtak volna, de frontálisan a 125mm-es lövedékek ellen is védelmet kell, hogy nyújtson a jármű.

    A szovjetek-oroszok pepitában ugyan ezt járták be. Hiába volt ott a Drozd, a gyalogságra túl nagy veszélyt jelentett. Az Arena APS szép és jó, de nem véd a felülről érkező veszélyforrásoktól és elfoglalja a helyet a torony frontján a Kontakt / Kontakt-5 ERA elől, tehát a passzív védelem terén áldozatot kell hozni. Vagyis ellenséges harckocsik APFSDS lövedékei ellen elégtelen lesz a harckocsi védelme.

    A cikk amúgy iszonyú jó és bemutat olyan rendszereket, amelyekről amúgy nem is nagyon hallani, de konlúzió ugyan az: jelenleg az APS-t csak másodlagos védelemnek szánják a legtöbb esetben a harckocsiknál, közepes- és könnyű járműveknél már több létjogosultsága van, ám ott meg a baráti gyalogság veszélyeztetése a fő fejtörés....