Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #76193
    Mert az írás lényege az, hogy a pilóták a korábban repült gépüket vetik össze az újjal. Ezt tényleg olyan nehéz megérteni? Nem ez az írás "feladata". A pilóta nem tud megalapozott véleményt mondani egy olyan gépről, ami nem is létezik, csak papíron. Ő nem mérnök...


    Nem a pilóták írták az adott elemzést, hanem a Heritage.org. A pilótás rész pedig kb. 15-20%-a az egész írásnak, a többi a legacy és az F-35 gépek összevetése, illetve az, hogy az F-35A milyen jó megoldás...

    Ez viszont tényleg tény. Csak nem találták fel az iddqd-t a gépek élettartamára. Egy bizonyos ponton túl nem éri meg a gépek rendszerben tartása. És akkor megint ott vagyunk, hogy minek kell 80 milliáért Block 70, mikor 100 milláért van F-35A....?


    Az előbb írtuk, hogy 30-40 millió dollár az F-16C/D-k felújítása és AESA, DAS, EOTS, Sensor Fusion képessége. Vagyis két F-35A áráért öt F-16C/D-t tesznek képessé arra, hogy bőven megfeleljenek a 2030-ig várható harctéri igényeknek, mínusz A2AD, amire valóban sokkal jobb az F-35A.

    Ez nekem új. Miről van szó?


    Pedig már írtam róla. Anno volt egy 2006-os RFP a Joint Unmanned Combat Air System (J-UCAS) programhoz, ez egy A2AD feladatkörű, tehát az ellenfél légvédelmi zónájába behatoló alacsony észlelhetőségű csapásmérő drón lett volna, amit az USAF és az US NAVY is használatba vesz.

    A programot 2010-11 körül eltérítették, az USAF közölte, hogy neki egy hosszú távú bombázógép kell, "opcionálisan személyzettel ellátott" (Optionaly Manned) - ebből aztán lett ugyebár a B-21 program mára.
    Az US NAVY azonban maradt a kaptafánál, de elkezdték támadni a J-UCAS programot, mégpedig belülről, a "pilóták", akik az F/A-18E/F és F-35C alternatívájának, illetve az F/A-XX program kihívójának tekintették azt. A program támogatói végül annyiban kikerültek a fősodorból, hogy 2011-ben az UCLASS (Unmanned Carrier-Launched Airborne Surveillance and Strike) program elvárásai egy lopakodó, könnyen felfegyverzett (~900kg fegyverterhelés) felderítő és csapásmérő képességekkel is bíró drónt festettek le. A feladatakor ki is találták, hogy a drón aféle "orbit" pályán "keringhet" a hordozó körül, kitolva az észlelés és szükség esetén a csapásmérés képességét. A cél szerint 600 tengeri mérföldes körzetben legalább 2 "orbitot" (teljes kört) legyen képes megtenni egy UCLASS (és 2 vagy 3 UCLASS legyen folyamatosan a levegőben), vagy pedig egy 1200 tengeri mérföldes kört (4 UCLASS folyamatosan a levegőben), továbbá képes legyen szükség szerint 2000 tengeri mérföldes célpontra csapást mérni (igen, 4000 tengeri mérföld feletti hatótávolság légi utántöltés nélkül). A program így futott, és hozta el az X-47B-t, amely bizonyította, hogy képes hordozófedélzetről működni. Akkor még úgy tűnt, hogy 2020-ra az UCLASS hadrendbe állhat, mint az első hordozófedélzeti csapásmérő UCAV:



    Csakhogy ismét rácsaptak a drónokat támogató haditengerészeti tisztek kezére, és először a 2020 IOC időtartamot kitolták 2022-2023-ra, majd megvonták a programtól a támogatást. Mindezt úgy, hogy 2015-ben Ray Mabus, a Tengerészeti Miniszter azt mondta, hogy az F-35C lesz valószínűleg az utolsó ember vezette (harci) gép, amit a haditengerészet megvásárol. Akkor úgy gondolta mindenki, hogy az UCLASS előtt szép út fog állni, és az US NAVY megmutatja, merre is kell haladni. Erre 2016 februárjában az UCLASS program romjain összekanalazták a később MQ-25 Stingray nevű programot, amely elsődlegesen légi utántöltéssel fog foglalkozni, másodlagosan pedig ISR feladatokat lát el, sokad sorban rádió-átjátszó állomásként fog szolgálni a NAVY légi és vízi egységei között. Valamikor a 2020-as évek közepén...