Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #76086
    Mennyivel jobb a HK a Fa-Mas-nál.


    Ergonómiában ég és föld. A FAMAS egyébként pár dologban nem járt rossz úton, például az integrált bipod nagyon hasznosnak bizonyult a harctéren.

    Elvileg az USA-ban kijelentették, hogy nem cserélik az M-16-ost, míg az utód 100%-al meg nem haladja annak teljesítményét. Na de ezt hogy mérik?

    Úgy, hogy készült az 1980-as években egy felmérés. Az US ARMY átlag baka 45 méterről 100%-ban eltalálta a lőlapot. 225 méterről viszont 10 lövésből csak egy talált. Az US ARMY ezért 1986-ban egy olyan programot indított, amely ez utóbbit legalább megduplázni akarta. Ez volt az Advanced Combat Rifle (ACR) program.

    Az ACR program azonban részben pont a kiírás miatt bukott el. A pályázók többségének a célja az volt, hogy egy lövéssel több találatot okozzanak, a Colt a hagyományis 5.56x45mm-es lőszer mellett egy un. Duplex lőszert is használó M16 mutánssal indult, amelynél egy hüvelyben egymás mögött két lövedék van, melyek picit eltérő pályán repülnek. Ha az egyik lövedék eltalálja a célt, a második is esélyesen el fogja, kis szórással. A Steyr ACR pedig flechette lövedéket használt, amely három kis nyilacskát lőtt ki egy lövéssel, hasonló célból.


    A Colt ACR


    A 100% elvárás ostobaság volt így, és a hadsereg el is vetette azt.

    Utána jött ugyebár az OICW, ahol az volt az elvárás, hogy egy 20mm-es programozható gránáttal 1000 méteren belül képes legyen a katona akár a fedezék mögött lévő ellenfelet is leküzdeni. A helyzet az volt, hogy az elvárások megint túl magasra törtek, 20mm-es gránáttól nem lehetet elvárni a szükséges pusztító erőt, és már így is túl nagy és nehézkes volt a fegyver. A HK megcsinálta, amit lehetett, de az US ARMY belátta, hogy nincs értelme erőltetni, OICW ment a levesbe (a gránátvető része 25mm-es űrméretűre növelve külön útra tért XM25 néven).


    Az OICW program fejlődése


    A 2000-es évekre nyilvánvalóvá vált, hogy az M16/M4 család elavult, és a megbízhatósága sekélyes. Az US ARMY külön utas programot indított a HK-val (aki az OICW végső fejlesztését is csinálta), amelynek a célja egy igen ergonomikus és könnyen kezelhető, szerelhető és megbízható lövészfegyver-család létrehozása volt. Az XM8 programot ha kissé döcögősen is, de siker koronázta (a meglehetősen alacsony tömegről szóló igény miatt a túlmelegedés / masszivitás terén adódtak gondok), és már a megrendelésről szóló tárgyalások papírjait rendezgették. A célegyenesbe fordulva azonban a kongresszus az amerikai fegyvergyártók lobbyja miatt térdmagasságban elkaszálta az egészet, mondván, hogy nem volt tendereztetés, márpedig kellett volna...


    Az XM8 2004-ben.

    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.08.04. 09:04:27