Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #75236
    Nos akkor, mikor hadrendben állt, elviekben első sorban még repülőgépekkel szemben, de az 1958-ban már hadrendbe állt az SS-N-1 (P-1) hajó elleni robotrepülőgép, a Kildin- és Kanin-osztályú szovjet rombolókon, és függően a forrásoktól, 1955-től vagy 52-től rendszerbe állt a KSz-1, amelyet Tu-4 és később Tu-16 bombázók szárnyai alól lehetett indítani. Mindkettő 40km-es hatótávolsággal bírt alapállapotban, a rombolókon két indítóállvány volt, és 12 robotrepülőgép.
    1956-tól már az SS-N-2 (P-15) is hadrendbe állt, szintén ~40km-es hatótávolsággal, ~500kg-os harci fejjel, először a Komar-, aztán az Osza-osztályú rakétás gyorsnaszád, a Tarantul- és Nanucska-osztályú korvet, illetve a Koni- és Kotor-osztályú fregattokon, illetve később megjelent a korábban említett Kidlin- és Kanin-osztályú rombolókon. Ezek jó része szovjet-barát haditengerészeteknél is megtalálható volt, és különösen az Osza-osztály roppant elterjedt típus volt. Egy-egy naszádon jellemzően 4 robotrepülőgép konténere kapott helyett.

    Tehát a Colbert-nek már a hadrendbe állásakor hajó elleni robotrepülőgépek ellen kellett volna helyt állnia. Az SS-N-1 és a KSz-1 még nem volt valami szofisztikált rendszer, de ha többet is indítottak, akkor a csöves légvédelemnek lehetett vele dolga.

    Az 1967-es Arab-Izraeli háborúban két Komar-osztályú naszád effektíve egy öbölből indította P-15-öseit, és süllyesztette el az izraeli Eliat rombolót, amelynek a légvédelmébe 5db 40mm-es Bofors is tartozott tűzvezető radarral együtt. Ekkoriban a szovjet hajó elleni robotrepülőgépek még ~100-250 méter között repültek, és lassú süllyedésben közelítették meg a célpontot, így a Masucra rendszernek még volt esélye elfogni. A probléma a korábban említett két célcsatorna és lassú utántöltés volt. miközben egyetlen rakétás naszád 4 robotrepülőgéppel bírt. Arról sajnos nincs megbízható információm, hogy a franciák hogy álltak a zavarással / csalikkal, mivel az izraeliek az 1973-as Arab-Izraeli háborúban az erőteljes rádiótechnikai zavarás és csalik alkalmazása miatt eljutottak oda, hogy egyetlen P-15-ös sem talált, noha több tucatot indítottak az Egyiptomiak és Szíriaiak.

    Az 1960-as években a szovjet hadihajókon már általános volt a 8 indító (P-5, P-35) és eleve rajokban való támadással terveztek támadni.

    Ezek fényébe a francia haditengerészet légvédeleme viszonylag szerény erőt képviselt. A Foch-nak az 1970-es években egy flottilában például a Colbert (már Masucra-rendszerrel), és két légvédelmi T-47 (RIM-24B Tartar rendszerrel), illetve két további ASW feladatkörű T-47 volt a kísérete. Figyelembe véve a Foch vadászgépeit is, azért ez elég komoly védelmi erőnek tűnik elsőre, ám minden attól függ, hogy mi ellen, hiszen például Egyiptom fél tucat Komar és még ennyi Osza-osztályú naszáddal, illetve több tucat Tu-16 bombázóval és hozzájuk való KSz-1, KSz-10Sz és KSzR-2 robotrepülőgépekkel. Hát, ha ezek összehangolt támadást indítanak, akkor nem jelenthet problémát a légvédelem túlterhelése...
    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.06.15. 13:00:57