-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#74280
Mondjuk az egyik mókus azt fejtegette hogy 3 tengót kell venni ahhoz hogy 1 bevetésen lehessen.
(1 bevetésen, egy kiképzésen, egy javításon)
Egész pontosan:
-Egy karbantartáson/nagyjavításon
-Egy kiképzésen vagy bevetésre felkészítésen
-Egy kifutásra kész vagy kint van a tengeren
Az alapvető tézis az, hogy a tengeralattjárókhoz egy fix személyzet tartozik, sülve-főve együtt vannak, ha a személyzet eltávon van, a tengeralattjáró is pihen (vagy javításon van), ha a tengeralattjáró "kis javításon" van, akkor a személyzet addig szárazföldi kiképzésen vagy eltávon van. A kivétel az, ha a tengó nagyjavításon / átépítésen van, akkor ugyanis akár 6-12 hónapig is szárazon lehet, ilyenkor az adott haditengerészettől függően a személyzetet vagy átvezénylik egy másik tengóra, vagy pedig a lehetőségekhez képest szétszórják a többi tengó személyzetébe.
Tehát eleve úgy kezdődik a dolog, hogy az emberi tűrőképesség / kötelező eltáv miatt már eleve két tengó kell ahhoz minimálisan, hogy egy bevethető tengód legyen. Szemléletesebb példával: 30 napos járőrözést tekintve az 1. számú tengó a tengeren, a 2. számú személyzete pedig eltávon / a tengó karbantartáson.
A probléma ott keletkezik, hogy ez nem számol az egyéb igényekkel. Kiképzés, nagyjavítás, hadgyakorlat, ezek mind olyan dolgok, amik az "éles" harci küldetésben, járőrözésen lévő egységek számát redukálják. A 3-1 felállás erre egy "ökölszabály", mert így lehet folyamatosan egy járőrözésben lévő egységet biztosítani minimálisan.
Csakhogy ez a "matek" egy kis létszámú flottánál igaz csak. Ha például 8 egységed van, amelyből 1 egység van a kiképzésre fenntartva, 1 egység nagyjavításon / átépítésen van, akkor rögtön van 6 egységed, ahol a fent említett tengeren-vagy-eltávon felállás él, tehát 8 tengó esetén kivitelezhető már a 3 járőrözésen lévő egység.
Innentől kezdve pedig csak a tengóid megbízhatósága és a személyzeteid száma és feltöltöttsége szab határt annak, hogy valójában hány bevethető tengód is van. Az US NAVY a kezdetektől fogva két személyzetet oszt be mindegyik SSBN (és SSGN) mellé, egy kék és egy arany személyzet (Blue és Gold Crew), de ehhez az is kell, hogy az SSBN-ek alapvetően eltérő feladatkört képviselnek, és katonailag az elrettentés így maximalizálható - ezt például sem a brit, sem a francia SSBN esetében nem valósult meg, ők azt tekintették általánosnak, hogy minden időben legalább egy egység legyen kint a tengeren, egy elindulásra készül vagy éppen visszatér, egynek a legénysége már eltávon is van és egy van karbantartás alatt. Éppen mostanában folyik a vita a briteknél, hogy a Vanguard-osztályt váltó SSBN osztálynál maradjanak a 4 egységnél, vagy csökkentsék le azt háromra. A három egység mellett viszont a jelenlegi legénységi és logisztikai rendszer szerint nincs mód arra, hogy az általában 2-3 évig tartó nagyjavításokat végrehajtsák, és közben egy egység folyamatosan járőrözésen legyen kint a tengeren. Ehhez át kellene venni azt az eljárást, hogy több személyzet van, mint tengeralattjáró.
Most egy pillanatra térjünk vissza a kiindulási pontra, miszerint 3 tengó kell, hogy egy mindig bevethető legyen. Ugyanez az illető javasolta, hogy 9 egység kell ahhoz, hogy 6 mindig bevetésre kész legyen. Aztán nekiáll mindenféle matekot mellékelni (például a snorkeling beleszámítását, amire AIP tengónál nem feltétlen lenne szükség), és kihozza azt, hogy minimum 12 tengóra van szüksége Ausztráliának.
Ez megint egy olyan szituáció, amikor fix elvárások, gyakorlati alkalmazásra vonatkozó tervek nélkül nekiállnak ötletelni az emberek....
Szépen néz ki papíron, de például a RAN hosszú ideig szenvedett attól, hogy a 6 Collins-osztályú egységhez nem tudott elég személyzetet kiállítani, és volt, hogy két egység várt bevethetően a parton, de egyszerűen nem volt mellé személyzet, amely üzemeltesse. Ez is olyan helyzet, ami arra mutat rá, hogy az Ausztráloknál még nagyon tanulják csak ezt az ipart...
Kíváncsi lennék erre az arányra mondjuk a USNAVY-nál.
Eleve eltérő a felállás, köszönhetően annak, hogy tízes nagyságrenddel több tengóból álló flottájuk van. Az SSBN egységeknél úgy néz ki, hogy 2,5 hónapig van kint a tengeren a Blue Crew-al, egy hónapig a kikötőben a következő kifutásra készítik fel (mindkét személyzet segítségével) és utána 2,5 hónapig van kint a Gold Crew-al. Jellemzően 10 évente van egy nagyjavítás, ami 1,5-2 évig tart álltalában.
SSN egységek esetén csak egy személyzet van, amelynek egy-egy 'küldetése' 18 hónapos, ebből 6 hónap a tengeren / feladatvégrehajtás közben, a maradék 12 hónap szárazföldi kiképzés, karbantartás, rövidebb tengeri tesztutak és esetlegesen hadgyakorlatok teszik ki. Érdemes megjegyezni, hogy ez "összecseng" a fenti 3-1 felálláshoz, csakhogy nincs benne a nagyjavítás - reaktor-újratöltés esetleges kiesése.
Nem érthető (valós) indok, ez sem.
A 8 egység egyenként érkezik a flottához (a gyártás ütemében), ami évekre elhúzódik.
Az első legénység kiképzi a többieket, akarat (szervezés) kérdése az egész.
Ez akkor működhet, ha 1-az-1-ben át tudják venni egy másik haditengerészet tudását, eljárásait és technikáját. Ha azt hajlandó átadni (egyébként ezért merült fel az a lehetőség, hogy egy Virginia-osztályú tengót lízingelnének, persze erre az US NAVY nem reagált hivatalosan, hiszen csak egy felvetés).
Azonban több okból sem látom ennyire egyszerűnek a helyzetet.
1.: Ausztráliának ahogy említettem, nincs nukleáris reaktora. Nincs reaktortechnikus képzésük sem emiatt. Úgy kell kezdeni a dolgot, hogy vagy importálják a szaktudást, vagy küldik a saját tengerészeiket az amerikaiakhoz / angolokhoz esetleg franciákhoz tanulni.
2.: A fentiből kifolyólag nincs kialakult eljárás, és nem biztos, hogy a meglévő amerikai / brit / francia eljárások, gyakorlatok beválnának az ausszi haditengerészetnél. Emiatt lenne célszerű először egy kísérleti egységet létrehozni, ahol a számukra ideális módszereket kikísérletezhetik.
3.: Saját gyártást akarnak, know-how-t, de a Collins-osztálynál is láttuk, hogy mennyire nehezen sikerült mindent összehozni. Hiába lett a végére hat hatékony tengójuk, jó 15 év kellett ehhez. Éppen emiatt a nukleáris meghajtás első lépéseit valahogy úgy lenne értelmes megtenniük, hogy van mondjuk 8 hatékony, harcra érett tengójuk, és mellette kikísérletezik a nukleáris meghajtás dolgait.
Megjegyzés: Én továbbra sem vagyok biztos benne, hogy egyértelműen jó döntés akár még az Ausszik esetében is a nukleáris meghajtás. Egy nagyobb, hosszú járatú 4000+ tonnás AIP tengó is megáll maximum 800 millió dollárból (Type 216). Egy Virginia-osztályú tengó viszont több, mint 2 milliárd dollár, és ebben nincs benne még a nagyjavítás és majd a leszerelés költsége...