Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #74063
    A tengó kommunikáció a műholdas kommunikáció előtt csak a periszkóp mélységből való antenna-kibocsátással lehetett megoldani.

    Az 1970-es években két megoldás kezdett el terjedni, az egyik a műholdas kommunikáció, ehhez még mindig periszkóp mélységbe kellett emelkedni adott időben, az 1990-es években jelentek meg a kábelen felbocsátható műholdas antenna rendszerek, amelyeknél a tengónak nem kell a felszín közelébe jönnie a kommunikációhoz. A legelborultabb dolog a vontatott VHF antenna, amelynél még mindig periszkóp mélységben kell lenni, de antennát nem kell kitolni a felszín fölé, és az adatsebesség ~300 bit/s. Ennél egy elborultabb van, az EHF, extrém hosszú hullámhosszú tartomány, amikor több ezer km hullámhosszon adnak hatalmas szárazföldi adók, és a tengók akár több száz méteres mélységben is képesek venni az adást. A ciki az, hogy az adattovábbítás nagyon lassú, nagyságrendileg 16-24 bit/s. Ez ahhoz elég, hogy mondjuk megadják az ellenséges tengó helyzetét, a végső keresés úgy is a tengó dolga lesz.

    A VLF képesség az 1960-as évek végétől jelent meg az US NAVY-nél, és feltehetően nem sokkal később a szovjeteknél is, az ELF az 1970-es évek végétől (76Hz-en), az oroszoknál pontosan nem tudni, de feltehetően nagyságrendileg szintén e körül (82Hz-en).

    Témában @ Globalsecurity.org
    A Szovjet/Orosz rendszerről egy bővebb írás