Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #74055
    A SOSUS hatékony volt a maga idejében, de a későbbi időben tudomásom szerint már egyre több problémát okozott a modernebb tengók követése, már az Imp. Los Angeles-osztályt is nehezen tudták követni, hála az optimálisabb (hajlított csavarlapátokat használó) hajócsavaroknak. Ezek pedig megjelentek az Akula- és a Kilo-osztályon is, az 1980-as években. Nem véletlenül csökkent a SOSUS fontossága az 1990-es évekre.

    Fontos megjegyezni, hogy az 1970-es évekig az amerikai flottacsoportoknak amiatt kellett aggódni csak, ha ~50-60km-re meg tudták közelíteni a hordozókat. Mivel a Juliet/Echo-I/II osztályoknál és a P-5 robotrepülőgépeknél a célközelig való irányítást a torony elejében lévő radar felelt, addig az Echo-II Imp. osztály P-55-ösei esetében drasztikus változást hozott, hogy a robotrepülőgépek számára a céladatokat a T-95RT/Tu-142MK gépek továbbították, így akár 400-500km-ről is indíthatták őket a tengeralattjárók.

    Eddig az amerikai doktrína az F-14A/C/D gépekre épített, és a hosszú távú Phoenix rakétákra, amelyekkel kivédhetik a tengeralattjáróként 4-8 robotrepülőgépet (mindössze két F-14A elviekben "semlegesítheti" egy Echo-II teljes robotrepülőgép-arzenálját). A szovjet válasz a Papa kísérleti egység, majd az Oscar-I/II volt, amelyek sokkal több robotrepülőgépet küldhettek a célba, a P-700-al az Oscar-ok pedig műholdas felderítő rendszer segítségével, műholdas kommunikációval képesek voltak a Tu-142-esek segítsége nélkül is a robotrepülőgépeket célba juttatni. Sose fogjuk megtudni, hogy a nagy rajokban támadó P-500/P-700 ellen mennyire lett volna hatékony a Phoenix, a Sparrow, illetve az SM-1/-2 rakéták, majd a Phalanx.

    Végül pedig ismét visszamutatnék a hagyományos meghajtású tengeralattjárók problémájára. A nyugati tengeralattjáró doktrínát a mai napig a Rickover-i gondolatok vezérlik. Ma is arról harsog minden amerikai (brit, és francia) elemzés, hogy a saját nukleáris meghajtású tengeralattjáróik mennyivel csendesebbek, mint a szovjet/orosz nukleáris tengók. A hagyományos meghajtású tengókra egyszerűen nem is vetnek figyelmet. Akkor sem, amikor hadgyakorlatokon menetrend szerint elgyepálják a nukikat. A 2004-es, HSwMS Gotland bérlet is alapvetően az ASW taktikák és felszerelések teszteléséről szólt, de egyetlen egyszer sem ismerték be, hogy a hagyományos meghajtású tengók előnyben lennének a nukikkal szemben. A cél az, hogy az ellenük való védekezést gyakorolják.

    Igen Molni, tudom, más feladatkör, más célok. Csakhogy ezek ellenére is bőven ki tudná használni az US NAVY is (pláne a Royal Navy és a Marine Nationale) a hagyományos tengók előnyeit. De a vaskalapos nézeteik miatt ezt nem engedik.
    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.03.25. 10:50:10