10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #73183
    Az aktív védelem évtizedek óta mozgatja a fantáziáját a légierő és a beszálló cégek embereinek, de a légierő arra nem hajlandó, hogy teljesen megfinanszírozzon egy valóban harcképes rendszer kifejlesztését, mert a CGI képek valóságba való átültetése kb. annyira kiszámítható, mint a lottó számok megsaccolása.


    F-35 lézerfegyverrel... valamikorra meg fog valósulni


    Hajdan az volt az elképzelés, hogy két póttartály-méretű konténer lesz a gépeken, az egyikben a kémiai reaktorok és a lézer fókuszáló egysége, a másikban pedig a kémiai lézer üzemanyaga. A lézer üzemanyagát pedig majd a repülőgép légi újratankolásához hasonlóan, menet közben meg lehet oldani. Ez addig tűnik jó ötletnek, amíg nem tudjuk, hogy a YAL-1A esetében a kémiai reaktorok egyenként 5 tonnát nyomtak (egy ilyen reaktor tudott kb. olyan teljesítményt, amit a légierő elvárna a vadászgép méretű lézerfegyvertől, vagyis ~100-150kW-ot) és egy-egy lövésnél még egy reaktor is közel kétszáz kg-nyi üzemanyagot használ el. Vagyis reális szinten a 100kW-os vadászgép-kémiai lézer a teljes hasznos terhelést lefoglalja, és cirka 10 lövést adhat le a lézerrel, mielőtt újra kellene tankolni a tartályait - erősen toxikus üzemanyaggal, amitől mindenki fázik.

    A következő ötlet az F-35L koncepció volt, ahol az F-35B sárkányát veszik alapul, de az emelő légcsavar helyére egy nagy generátor és kondenzátor telep kerül, illetve elektromosan (fény) generált lézer. Előnye, hogy nem kell hozzá külön lézer-üzemanyag, és hát milyen elegáns megoldás. Apró probléma, hogy 100kW-hoz az F-35B sárkánya kicsi lesz, és vagy kevés a gázturbina által meghajtott generátor, vagy pedig hatalmas kondenzátor-telepek kellenek, amelyek feltöltése pár percet is igénybe vehet egy-egy teljes energiájú lézercsapáshoz (persze lehet kisebb 15-20kW-os csapásokat is csinálni sűrűbben, amivel például egy rakéta infravörös képalkotó fejét el lehet vakítani).

    A lényeg, hogy ez a technológia sem olyan, ami maholnap megvalósítható, úgyhogy a légierő 2013-ban rövidre zárta a dolgot azzal, hogy laborban lehet kísérletezgetni, meg 2022 körülre legyen egy légi tesztplatform (ie.: akkor lesz rá több pénz), és majd valamikor 2030 körülre eljöhet az idő, hogy tényleg rendszerbe álljon a lézerfegyver.

    Na micsoda véletlen, hogy a Lockheed 2013-ban előhozakodott egy új koncepcióval, mégpedig egy "Halfraam"-nak (fél AMRAAM, szójáték) csúfolt rakétával, amely effektíve egy olyan AMRAAM, amelynek nincs harci feje, mivel közvetlen találattal pusztít, rövidebb a rakétatest és a hajtóműmodul, teljesítményben pedig az AMRAAM és az AIM-9X2 között lenne, de képes a cirkálórakéták és a beérkező levegő-levegő rakéták megsemmisítésére is.


    A CUDA makettje 2013-ban, az orrán lévő sok kis furat a kormányhajtóműveké, amelyek a PAC-3-hoz hasonló módon irányítják a rakétát


    A légierő lassan a sajátjává tette a koncepciót, de a Lockheed mellett a Raytheon is be lett volna a Small Advanced Capability Missile (SACM) programba. Hogy szépítsük a dolgot, az egésznek van egy olyan program-oldala is, hogy Miniature Self-Defense Munition (MSDM), ami a nevéből fakadóan kis méretű önvédelmi rakétákat takar. A koncepció lényege, hogy egy AMRAAM helyén két kisebb méretű rakéta legyen.