-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
F1End #72518 Nem ismerem túlságosan a szovjet iparszervezés rendszerét, de már régóta elég erős a gyanú bennem, hogy nem igazán (vagy legalábbis csak erős korlátozásokkal) lehet az általuk megadott árak alapján a dolgok tényleges költségét megítélni.
Ennek közgazdasági okai vannak. Mivel az árakat nem a kereslet-kínálat határozza meg, hanem központilag van megállapítva, nincs olyan információtartalma, mint egy piacgazdaságban.
Példával szemléltetve:
A Központi Tervezőiroda megállapítja, hogy az acél tonnáját 1000 rubelért kell továbbadni. Az Uráli Vagongyár kiszámolja ez alapján, hogy 1000 harckocsihoz 40 000 000 rubelt kell acélra költeni. A következő évben leadják a rendelést az acélra, amiből azonban nem áll rendelkezésre ilyen nagy mennyiség. Egy piacgazdaságban ilyenkor a nagyobb kereslet miatt felmenne az acél ára, aminek következtében például azok az acélfelhasználók, akik nem tudják/akarják a magasabb árat megfizetni, más alternatívára váltanak, az acélgyártók pedig finanszírozhatják a termelés növeléséhez szükséges befektetéseket.
A tervgazdaságban azonban nem fog változni az acél ára, a termelés növeléséhez szükséges forrásokat a központból kapja meg a gyár. Tehát ha egy piacgazdaságban 1500 rubelbe kerülne az acél a nagyobb kereslet miatt, a tervgazdaságban továbbra is 1000 rubelbe kerül, viszont az acélüzem költségeit a központi költségvetésből pótolják ki, így hiába kell most tonnánként + 500 rubelnyi támogatást kapni az üzemnek, ez a tranzakció nem jelenik meg a harckocsiüzem kimutatásaiban, ezáltal sokkal olcsóbbnak tűnhet a termék, mint valójában. A másik lehetőség persze, hogy az üzem nem kap támogatást, ekkor pedig hiába rendelik meg az acélt, az úgynevezett "hiány" -t fogják megtapasztalni a szerencsétlen harckocsigyártók, hiszen az adott erőforrásokkal a gyakorlatban nem lehet a papíron meghatározott kapacitást produkálni.
Persze valamilyen szinten biztos számoltak hasonló dolgokkal, nem véletlenül fejezték ki ők is pénzben, s nem naturáliákban ( pl. 40 tonna acél, 2 tonna alumínium, 500 liter olaj stb.) az árakat. De ettől függetlenül a szocialista gazdaságtervezés legfőbb problémája, hogy nem állnak rendelkezésre azok az információk, amiket a egyébként az árrendszer szolgáltat.