Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #72392
    A T-64B / M1 / Leo2 esetében már volt automatikus előretartás (lead). A működése függött a rendszertől, a legtöbb esetben két ponton meg kellett "jelölni" a célt (tehát ráviszed a közepére a célkeresztet, megnyomsz egy gombot, majd pár másodpercen belül újra ráviszed (vagy rajta tartod) és újra megnyomod), de olyan is volt, hogy csak nyomva kellett tartani, aztán jelezte egy lámpával, hogy már megvan a szükséges oldalirányú előretartás, és onnantól automatikusan előre tartott.

    Tudni kell, hogy ezekben az esetekben az előretartás még "teljes" előretartás volt, tehát a célkereszt a cél elé nézett, ha belenéztél a kémlelőnyílásba. Még nagyobb baj, hogy így a lézeres távolságmérés ugyebár nem működött, mert a lézeres távolságmérő is a cél elé, és nem rá nézett. Erre megoldást a kettős célzórendszer hozott, ami megvolt a Leo2A1-től, az Abrams esetében pedig az M1A2-vel jelent meg. Itt a célkereszt (és az optika) a célra néz, de a löveg (és a torony) a cél elé néz már.

    A T-72B esetében az 1A40 úgy működött, hogy megnyomtad a cél gombot (rögzíti az első pozíciót), majd követve / újra a célra vive a célkereszted újra megnyomtad a cél gombot (pár másodperccel később) és a számítógép kiszámította, hogy ilyen mozgásnál mennyivel kell elé céloznod, ezt viszont számmal jelezte ki, és az irányzónak kézzel kellett a kívánt mértéket beállítania.

    Az automata előretartást elég sok esetben állítólag nem is használják az irányzók, mivel időt vesz el, így inkább tapasztalatból megpróbálnak kézzel a cél elé tartani.