Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #71619
    A BMPT vagy BMP-T széria alapvetően az Afganisztáni tapasztalatok hívták életre. A BMP-2 alapvetően jól tudta a gyalogságot támogatni, de annyira papírvékony páncélzata volt, hogy egy sima RPG-7-estől is rettegnie kellett. A harckocsik már jobban bírták a kiképzést, viszont nem tudtak hatékony tűztámogatást, fedezőtüzet nyújtani, ahhoz egy gépágyú jobb volt, mint a nagykaliberű harckocsiágyú.

    A Cseljabinszki tervezőiroda megoldást keresett erre a problémára, alapul pedig nem túl meglepő módon a saját maguk által tervezett T-72B alvázat vették. A problémát két irányból közelítették meg, az első egy T-72B bázisú BMP jármű, ahol a sofőr mellett két lövész ül, egy-egy AGS-17 30mm-es gránátvetőt irányítva. Mögöttük egy két személyes, BMP-3-hoz hasonló torony kapott helyet, amiben egy 100mm-es alacsony nyomású löveg és egy 30mm-es gépágyú kapott helyet, plusz egy gránátvető. A páncélosok ellen a 100mm-es lövegből indítható pct. rakéta. A parancsnok a T-72B2-nél is látott függetlenül körbeforgatható rendszert kapott egy PKT géppuskával. A torony mögött még két gyalogos fért el akik azonban csak a torony mögötti búvónyílásokon tudták elhagyni a járművet, ők egy-egy távirányított, oldalt elhelyezett PKT géppuskát kaptak. Ez a járműverzió tehát effektíve a 3 fős személyzet mellett gyakorlatilag 4 gyalogost szállított (kettőt a sofőr mellett és kettőt a torony mögött). A gyalogosszállítási képessége azonban azért volt esetleges, mert mindegyik csak a járműtest tetején elhelyezett nyílásokon át tudta elhagyni a járművet, ami ugyebár ellenséges tűzben nem egy életbiztosítás (hovatovább a BMP-1 is ezért rendelkezett hátsó ajtókkal). Ez a járműverzió lett az Objekt 782.


    Az Objekt 782, lehet látni a torony mögötti periszkópokat és közöttük a hátsó búvónyílást


    A másik verzió, az Objekt 781 csak öt fős személyzetet vihetett, a sofőr mellett ülő lövészek szintén AGS-17-essel rendelkezett, a torony pedig két, egymástól függetlenül kezelhető, távirányított 30mm-es gépágyúálvánnyal rendelkezett. A jobb oldali két Kornet vagy Konkurs pct. rakétaindítóval és csak nappali optikai rendszerrel rendelkezett, a bal oldali viszont passzív éjjellátóval is el volt látva, továbbá rászereltek négy ködgránátvetőt. A két gépágyúállványt külön-külön kezelte a két toronyban helyet foglaló személy.


    Az Objekt 781 két független gépágyúállványa.


    A teszteken a 781 szerepelt jobban, de a szovjetunió széthullása után vége lett a programnak támogatás hiányában.

    A Cseljabinszkiak nem estek kétségbe, és feltámasztották az ötletet az Objekt 787 képében, amely 1996-ban készült. Ez a T-72AV alapjaira épült, a testhez nem is nyúltak (nincsenek gránátvetős lövészek), a torony pedig át lett alakítva, a löveget és az automata töltőberendezést kiszerelték, és a torony elejére négy rétegben Kontakt EDZ-t helyeztek el. A torony hátsó részét teljesen átalakították, kiszélesítve két oldalsó kötényt helyeztek el, azon belül pedig két, a toronyon keresztül vezetett tengellyel összekötött 30mm-es 2A72 gépágyút. A "nehéz" fegyverzetet a gépágyúk mellett elhelyezet 6-6 irányítattlan rakétát jelenti, a járművet később pct. rakétára tervezték átalakítani, de az adott körülmények között erre nem volt pénz. Hasonló okokból csak a vertikális stabilizálást oldották meg, a horizontálist nem. Az Objekt 787 leginkább aféle "proof-of-concept" verziónak tekinthető, mintsem valódi harci jármű prototípusnak. A hadseregen belül több támogatót is sikerült megnyerni a programnak, akik igyekeztek minden létező csatornán pénzt kiharcolni a tervezetnek. Ezek azonban elhaltak, sőt, még belső ellenállásba is ütköztek, mondván kiteregetik az orosz titkos katonai programokat a nyílvánosságnak.


    Az Objekt 787 szemből, láthatóak az irányítattlan rakétaindító csövek


    1999-ben újra nekilendültek, a löketet pedig a második Csecsenföldi háború véres tapasztalati adták meg. Az Objekt 199 a Cseljabinszkiak saját kezdeményezése volt még így is, mivel hivatalosan a harckocsi fejlesztést kizárólag az Uralvagonzavod vette át, így kvázi megpróbáltak visszatáncolni a hadsereg megrendeléseiért. A harckocsitest immár a T-90A-é volt, az Objekt 781/782-től megörökölte a két gránátost a sofőr mellett, akik viszont végre normális periszkópot kaptak (a T-90-es parancsnoki periszkópjának egy módosított változatát), viszont továbbra is csak AGS-17 gránátvetőket kezeltek (állandó megválaszolatlan kérdés, miért nem tértek át az újabb és erősebb AGS-30-ra). A fő változás a torony, amelyet nulláról kezdtek el. Az irányzó és a parancsnok is az (akkor legújabb) Sosna-U elektronoptikai rendszert kapták meg, amely rendelkezik éjjellátó képességgel is. A parancsnoké a torony tetején teljesen körbeforgató, míg az irányzóé a torony bal elején található fixen. A fő fegyverzet két erősebb 2A42 gépágyú lett, 850 lőszerrel, a torony két oldalára pedig 2-2 Ataka pct. rakétaindító került - érdemes megjegyezni, hogy bár a gépágyú stabilizáltak, a rakétaindítók függőlegesen nem. A parancsnok búvónyílására még egy távirányított PKT géppuska került 2100 lőszerrel. Azonban több hiányosságot is megmutattak a tesztek, egyfelől a rádiórendszere elavult, nincs adatkapcsolat, és nincs például telefon a jármű végén, amin a gyalogság kapcsolatba léphet a jármű személyzetével (valami, ami nyugaton 20 éve bevett lett).


    Az Objekt 199 BMP-T


    Noha az orosz hadsereg nagyon érdeklődött iránta, egy darabot sem vettek belőle. Kazakhsztán tíz darabos megrendelése az egyedüli legyártott széria. Ezek némileg eltérnek az Objekt 199-től, az ERA immár a Relikt típusból került ki, illetve az irányzó és a parancsnok az újabb 'hawkeye', hőképalkotós éjjellátóval felszerelt elektronoptikai periszkópot kapta meg.


    Kazakh BMPT


    A BMPT sikertelenségét látva a Cseljabinszkiak újragondolták az egészet, és létrehozták a BMPT-72-es verziót. Ez immár nem újonnan gyártó jármű, hanem egy T-72 vagy T-90 upgrade lehetősége. Az opciók között szerepel az új 1000 lóerős V92S2 motor beépítése, vagy a régebbi 850 lóerős V82MS alkalmazása. A testet viszont ezt leszámítva nem alakítják át, nincs immár két gránátvetős a sofőr mellett. A toronygyűrűre egy kiemelt páncélkapszula kerül, ahol az irányzó és a parancsok foglal helyett, oldalról és előről-oldalról kiegészítő ERA és passzív páncélmodulok gondoskodnak a védelmükről, azonban a sofőr ajtaját és az a mögötti részt nem - ide egyszerűen nem helyezhető ERA, mivel a vékony búvónyílás fedél nem alkalmas ilyen elhelyezésére. A jármű orrára is került az ERA modulokból, a motorteret, illetve a páncélkapszula hátsó részét viszont rácspáncélzat védi. A páncélkapszula tetején foglal helyett az új torony, ami szintén 2db 2A42 gépágyúval rendelkezik, a két Ataka pct. rakétaindítót viszont némileg más kiépítésben helyezték el, és némi páncélvédelemmel látták el oldalról/felülről. A PKT géppuska a bal oldali gépágyú fölé került. Mind az irányzó fix, mind a parancsnok független elektronoptikai modulja a Kazakh BMPT változatnál használt 'hawkeye' rendszer, és ugyanúgy, mint ott, itt is már LCD kijelzők kerültek a küzdőtérbe, nem pedig CRT-k, mint az Objekt 199-ben. Azonban továbbra se tesznek említést adatkapcsolatról vagy külső telefon-elhelyezésről.


    A BMPT-72