Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #71466
    Az EW-nél (Electronic Warfare - Elektronikai Hadviselés) talán csak az IW (Information Warfare - Információs Hadviselés) kevésbé "nyilt", vagyis nagyon nehéz megbízható információkhoz hozzájutni a képességek és lehetőségek terén. Az, hogy a különféle kommunikációs vonalakat zavarják, régóta ismert dolog, gyakorlatilag évszázados hagyománya van, alighogy elkezdett terjedni a rádió, a rádióbemérés és rádiózavarás is megjelent. Az, hogy ez most hol tart, arról szerintem nagyon nehéz jó képet kapni, mert mindenki csak nagy általánosságokban beszél a saját, de még az ellenfél rendszereiről is, így én legalábbis csodálkoznék azon, hogy ha nem benfentes pontosan átlátná azt, hogy XY rendszer mire képes és mire nem.

    Hasonló a probléma az ezekkel kapcsolatos hírekkel is, amik már az IW alá esnek. Szépen hangzik az, hogy egy orosz SzU-24 összezavarta egy Burke-osztályú romboló radarrendszerét, és többször megközelítette, de az, hogy ez idő alatt a Cook pontosan milyen képességekkel is rendelkezett, vagy vesztett el, azt a személyzetén túl más aligha tudhatta. Hovatovább az orosz állítások szerint 1000 méteres távolságra közelítette meg többször a hajót, márpedig 1000 méteres távolság már bőven a Phalanx CIWS hatótávolságán belül van. A Cook ugyan Flight I.-es Burke, a CIWS-ét pedig nem újították még fel (nincs elektronoptikai célzórendszere, csak a radarjára támaszkodhat), de van saját EW képessége, tehát adott esetben képes ő is zavaró jeleket küldeni - vagy éppenséggel elemezni az ellenség zavaró képességét.

    Az USS Ross hasonló esetében az US NAVY nagyon egyértelműen nyilatkozik, a hajó személyzete megállapította, hogy a SzU-24-es szárnyai és törzse alatt nem volt fegyverzet, tehát nem jelentett veszélyt a hajóra, így nem volt okuk tüzet nyitni arra.

    Innentől kezdve megint az IW pályáján mozgunk, ha a SzU-24M2 változatok mászkálnak az amerikai hajók mellett, akkor kb. nulla haszna van az egésznek. Ha MR változatok, akkor azok szép fotókat és infravörös képeket készíthetnek a hajóról ilyen távolságból (ezt kikötőkben civil kémek is megtehetik olcsóbban), ha pedig MP változatok, akkor azok képesek a hajó elektronikai rendszereinek kisugárzását mérni, követni, elemezni, és elviekben zavarni. A másik oldalról nézve viszont így "lebukik" az MP zavaróképessége, tehát az amerikai hajók elemezhetik, hogy az MP mennyire tudja zavarni a hajó rendszereit, illetve milyen ellentevékenységet képes adott esetben ez ellen tenni a hajó.

    Hogy a probléma nagyságát jelezzem, a zavarás mindig bizonyos frekvenciákat, illetve tartományokat kell takarjon, az EA-6B és E/A-18G Growlereknél egy AN/ALQ-99 konténer egy szűk tartományt képes zavarni, és általában három konténerük van (plusz két HARM és két póttartály), namost egy Burke-osztályú hajón eleve van ugyebár egy AN/SPY-1D radar, ami különböző frekvenciákat képes használni, van külön célzóradar a rakéták rávezetésére, vannak radarjai a Phalanx CIWS-eknek, és akkor még vannak kisebb radarok a navigáció részére. Ezt mind zavarni nem kis feladat, és feltehetően egyetlen gép képtelen is rá. A hangsúly a feltehetőn van, de azért így már némileg átlátható, miért is nem lehet egyszerűen ráfogni, hogy márpedig egyetlen SzU-24-es, ha valóban MP változat (amiből 10db van az orosz légierőben) képes megvakítani egy Burke-ot. Mert nem tudjuk. Az US NAVY nyilván nem fogja elárulni, pontosan milyen eredményű volt a zavarás (ha egyáltalán tényleg volt), mert ezzel elárulnák az oroszoknak, hogy mennyire is hatékony a rendszerük.

    Visszatérve az idézett cikkhez. Az, hogy milyen szintű a zavaróképessége az oroszoknak, egy dolog, van egy másik, hogy milyen szintű a zavarvédettsége az amerikai erőknek. Itt még zűrösebb a kép, mert például az US ARMY nemrégen panaszkodott, hogy az egységek közötti digitális adatkommunikációs rendszer megbízhatattlan még békebeli helyzetekkben is, és hogy ezen fejleszteni kell.

    A másik erős kérdés, hogy milyen mennyiségű zavaróeszközük van. Az már említve volt, hogy eleddig mindössze 10db Szu-24MP-t figyeltek meg az orosz légierőben, ami irgalmatlanul kevés, az US NAVY-nek 111db EA-18G-je van viszonyításképpen (és hat az Ausztrál légierőnek). Az orosz haderő egyik kiemelkedő problémája, hogy hiába vannak modern eszközei, a hatalmas hadsereg (légierő és haditengerészet) jelentős része elavult fegyverekkel és felszereléssel rendelkezik. Például hiába van mindenhol címlapon a T-14 harckocsi, ha a hadrendbe állítása még legalább másfél-két évre van, miközben a viszonylag modern T-90-eseikből nek mindössze másfél száznak van modern (francia) éjjellátó rendszere, és a hadsereg jelentős része a T-72-eseket használja még mindig. Pénzügyi okokból ezért döntöttek a T-72B3 felújítási program mellett, ami még mindig alatta marad a T-90C/M harckocsik képességeinek, de mégiscsak továbblépés a csaknem harminc éves színvonalat képviselő T-72B-khez képest.

    Ugyanez a helyzet a zavaróképességgel is. Egy darab teherautóra telepített zavarórendszert láttak a Szír légibázison, és máris kongatják a harangot, holott nem tudni, hány rendszer van még egyáltalán - az sem kizárt, hogy ez ugyan az a rendszer (vagyis jármű), amit idén tavasszal mutattak be a nagyközönségnek.