
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#71416
Haladjunk sorban.
1.: A Chieftain osztott lőszert használt, mégpedig zsákos kiszerelésű hajítótöltettel. Az, hogy a gyutacs gyakorlatilag külön volt egy tárban, az egy másik dolog.
2.: Felsorolja az előnyeit ennek, például hogy nincs elhasznált hüvely a küzdőtérben, amit később ki kell dobni. A hátrányait már nem sorolja el, például hogy a zsákos kiszerelésű hajítótöltett azért érzékenyebb, mint a hüvelyben lévő, lég és vízmentesen zárt társa az egybenszerelt lőszernél. Azt sem, hogy a töltőkezelőnek tudnia kell, melyik hajítótöltet-tárolóba milyen töltetett rakott, mert a HEAP lőszer kisebb töltetéből kettő fért egy tárolórekeszbe. Magyarul több a hibázási lehetőség.
3.: A lap-loading és a combat ready loading azt jelenti, hogy a töltőkezelő a betöltés után kézbeveszi a következő lőszert, illetve itt a lövedéket, és amint a tüzelés megtörtént, máris tölt. A Cheiftain és nem-robbanó (ie.: APDS/APFSDS) lőszer esetében ez nem probléma, mert a még forró és füstölgő töltényűrbe nem kell félni, hogy bármi berobban, amire pedig a hajítótöltetett utána vágja, már lehűlt annyira, hogy ne legyen gond.
A 120mm-es Rheinmetal löveg és az elégő hüvelyű egybeszerelt lőszernél azonban volt rá példa, hogy a töltőkezelő már kézben tartotta a következő lőszert, és amint kinyílt a töltényűr, már tolta is bele. Az előző lövés után maradt forró maradványok pedig begyújtották a friss lőszer hüvelyét - az eredmény sejthető.
Ugyanezt hívják combat ready (loading)-nak ís, amikor csak kézben tartja a töltőkezelő a lőszert, és várja, hogy minél hamarabb tölthessen. Az Abrams esetében ez is tiltott, egyfelől mert ha valamiért valami átütné a páncélt, akkor a küzdőtérben ott egy éles lőszer, ami berobbanhat, másfelől ha gyorsan kell váltani lőszertípust, akkor a töltőkezelők általában nem szórakoznak azzal, hogy visszarakják a lőszertárolóba a lőszert, hanem ledobják maguk alá, és kiveszik a megfelelő típusút a lőszertárolóból.
Mindkettő szigorúan tiltott dolog már az Abrams esetében, a lőszert kifejezetten csak az elsütés után lehet elővenni, és bár ezzel lassul a töltés, de a lőszer maga csak rövid ideig van a küzdőtérben szabadon.
Nos az, hogy a Chieftain esetében a töltéskor ez úgy néz ki, hogy jajj de jó, és nyugodtan beölthetem a pct. lőszert, és utána bevágom a zsákot, és mehet a lövés, az szép dolog, de csak ebben az esetben működik. Ha HEAP lőszerrel csinálja, ugyanaz a veszélyforrás, mint ami miatt ezt az eljárást az Abrams esetében megtiltották.
Azt sem köti a T. nézők orrára, hogy az L11 ágyú esetében később a britek is bevezették az elégő falú hüvelyt, amiben a hajítótöltet volt elhelyezve - igaz csak a pct. lőszereknél.
A végére: noha az első percben kb. tudja tartani egy gyakorlott töltőkezelő a 10 lövés per perc tűzgyorsaságot, ez a gyutacs-tárcsere miatt ezután megakad. Gyakorlati haszna a 10 lövés/percnek amúgy se nagyon van, nagyon ritka a szituáció, amikor ez a tűzgyorsaság fenntartható és szükséges (emiatt is szokták 6-8 lövés/perc körül tartani automata töltőknél is). Pláne, ha a biztonság feláldozásával növelik.
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.10.22. 16:33:40